● news.bsdnet.hu

Más arcunkat mutatjuk a munkahelyen , mást a párkapcsolatban , mást akkor, amikor erősnek akarunk látszani, és megint mást akkor, amikor félünk, hogy valaki meglátja a gyenge pontjainkat. A jungi pszichológia szerint ezek az álarcok nem egyszerű társadalmi szerepek. Sokkal mélyebb, tudattalan mintákhoz kapcsolódhatnak, amelyek befolyásolják, hogyan reagálunk a félelemre, a szorongásra, a szégyenre vagy az elutasítástól való rettegésre. Vagyis lehet, hogy nem is mindig mi irányítjuk az életünket, hanem egy régóta hordozott belső szerep. A perfekcionista ember kívülről összeszedettnek, pontosnak és megbízhatónak tűnhet. Ő az, aki mindent újraellenőriz, javít, finomít, és addig nem enged ki semmit a kezéből, amíg az nem tűnik hibátlannak. A felszín alatt azonban gyakran nem pusztán igényesség áll, hanem félelem. Félelem attól, hogy mások rájönnek: nem elég jó, nem elég okos, nem elég felkészült. A jungi megközelítés szerint ez az álarc sokszor a „belső bíró” szerepéhez kapcsolódik, amely folyamatosan ítélkezik, méricskél és számonkér. Képzeljünk el például egy nőt, aki évek óta könyvet ír, de soha nem meri kiadni a kezéből. Újra és újra átdolgozza a fejezeteket, közben határidőket mulaszt, és sosem elégedett. Valójában nem csak a szöveggel küzd, hanem azzal a belső félelemmel is, hogy egyszer lelepleződik: „nem is vagyok igazi szakértő”. Van, aki sosem pihen. Mindig dolgozik , segít, szervez, intézkedik, pluszfeladatokat vállal, és közben azt mondja: „muszáj, különben szétesik minden”. Ez az álarc gyakran a hős vagy a munkamániás szerepéhez hasonlít. Az ember úgy érzi, akkor fontos, ha szükség van rá. Ha megállna, hirtelen szembesülhetne azzal az ürességgel vagy fájdalommal, amelyet a folyamatos tevékenység eddig elfedett. Egy túlhajszolt férfi például egyszerre dolgozhat két munkahelyen, vállalhat önkéntes feladatokat, edzheti a gyereke focicsapatát, miközben otthon már alig van jelen. Panaszkodik a fáradtságra, de ha pihenni próbál, bűntudata lesz. A mélyben ott dolgozhat a gondolat: „Ha nem csinálok valamit, elfelejtenek.” A perfekcionista, a megmentő vagy a túlgondoló vagy? Ez az 5 belső szerep titokban irányíthatja az életed / Fotó: Northfoto A kapcsolatokban megjelenő kontroll sokszor nem hideg uralkodási vágyként mutatkozik meg, hanem gondoskodásként. „Csak aggódom érted.” „Csak tudni akarom, merre vagy.” „Csak fontos vagy nekem.” Ez az álarc első pillantásra szeretetteljesnek tűnhet, de a háttérben gyakran elhagyástól való félelem áll. Az illető minél jobban fél a veszteségtől, annál szorosabban próbálja kézben tartani a másikat. Egy fiatal nő például folyamatosan ellenőrizheti a párja üzeneteit, beszámolót kérhet a találkozóiról, és megsértődhet, ha a másik nem válaszol azonnal. Ő ezt gondoskodásnak nevezheti, de közben a kapcsolat egyre feszültebbé válik. Ilyenkor a valódi kérdés nem az, hogy a másik mikor írt vissza, hanem az, miért olyan elviselhetetlen a bizonytalanság. Az elkerülő ember gyakran azzal védi magát, hogy eltűnik. Lemondja a találkozókat, bezárkózik, nem válaszol, és azt mondja: „Most csak egy kis nyugalomra van szükségem.” Ez valóban lehet egészséges pihenés is, de ha rendszeresen ismétlődik, akkor inkább menekülésről lehet szó. A jungi képben ez a remete álarca: visszavonulás egy belső világba, ahol nem kell kockáztatni a sebezhetőséget. Egy férfi például munkahelyi konfliktus után sorra lemondhatja a baráti programokat, és napokra bezárkózhat. Azt mondja, csak „újra kell töltenie magát”, de közben retteg attól, hogy valakinek meg kellene mutatnia, mennyire rosszul van. A magány így nem szabadság lesz, hanem páncél. Sokan órákig pörgetik a beszélgetéseket a fejükben. Mit kellett volna mondani? Mit fog majd válaszolni a másik? Mi történik, ha kínos lesz? Hogyan lehet minden eshetőségre felkészülni? Ez az álarc a bölcs vagy a mester torzult változatára emlékeztethet. Az ember azt hiszi, hogy ha mindent előre átgondol, akkor biztonságban lesz. Csakhogy a túlzott elemzés egy ponton már nem felkészít, hanem elszakít a valóságtól. Egy egyetemista lány például estéket tölthet azzal, hogy lehetséges beszélgetéseket próbál el a fejében. Emiatt nem alszik, eltávolodik a barátaitól, és elveszíti az érdeklődését azok iránt a dolgok iránt, amelyek korábban örömet adtak neki. A kontroll illúziója lassan többet vesz el tőle, mint amennyit ad. A jungi szemlélet szerint a szorongás nem mindig puszta ellenség. Lehet jelzés is: valami nincs összhangban a tudatos énünk és a mélyebb, tudattalan érzéseink között. Előfordulhat, hogy túl erősen azonosulunk egy szereppel: a tökéletes szakemberrel, a gondoskodó szülővel, a mindig erős társsal vagy a nélkülözhetetlen segítővel. Ilyenkor a psziché mintha tiltakozni kezdene. A szorongás azt üzenheti: nem csak ez vagy. Néha a feszültség régebbi családi mintákból, elhallgatott történetekből, örökölt félelmekből vagy feldolgozatlan veszteségekből is táplálkozhat. Ilyenkor nemcsak a saját érzéseinket cipeljük, hanem olyan terheket is, amelyek már jóval előttünk elkezdődtek. Az egyik hasznos gyakorlat lehet a „levél az álarchoz”. Ehhez érdemes 10-15 percet szánni. Írjunk levelet annak a belső szerepnek a nevében, amely gyakran átveszi felettünk az irányítást. Mit akar? Mitől fél? Mit próbál megvédeni? Ezután válaszoljunk neki a tudatos énünk hangján. A másik gyakorlat a testi megfigyelés. Figyeljük meg, hol jelenik meg a testünkben az adott álarc: szorítás a mellkasban, gombóc a torokban, feszültség a vállban, nyugtalanság a gyomorban. Adjunk nevet ennek az állapotnak, és képzeljük el, hogy egy kis távolságból figyeljük. Ez segíthet abban, hogy ne teljesen azonosuljunk vele. Ha egy belső szerep már rendszeresen megbénítja a hétköznapokat, ha pánikrohamok, alvászavarok, tartós szorongás vagy depresszív tünetek társulnak hozzá, érdemes szakemberhez fordulni. Az analitikus terápia, a pszichodráma vagy más integratív terápiás megközelítések segíthetnek abban, hogy az ember ne csak felismerje a saját álarcait, hanem megtanuljon másként kapcsolódni hozzájuk. Mert a kérdés nem az, hogy vannak-e maszkjaink. Hanem az, hogy mi viseljük őket, vagy ők irányítanak minket. Forrás: Woman.bg