● news.bsdnet.hu

Petőfi Sándor Mi lesz a magyar agrárium jövője? Az új miniszter ezzel kapcsolatos koncepciói és eddigi megszólalásai elég ellentmondásosak. Mindez megfelel a Tisza-kormány általános bizonytalanságának, ami azért jelent problémát, mert rendkívül fontos, nemzetstratégiai kérdésről van szó. A mai napon, azaz kedden tízpontos deklarációt tett közzé egy sajtótájékoztató keretében a MAGOSZ, közelebbről annak Ifjú Gazda és Gazdasszony Tagozata. Ez a nyilatkozatot nemcsak egyfajta javaslatcsomagként kell kezelnie az új kormánynak, de a mezőgazdasági szereplők fontos követeléslistájaként is. A pontok sora a családi gazdaságok megerősítésével kezdődik, különös tekintettel a fiatal gazdálkodókra, vagyis azokra, akik továbbviszik elődeik gazdaságát. A második pontban a Magyarország talaj- és vízkészletének fokozott megbecsülését, és az öntözési lehetőségek kibővítését kérik a fiatalok. Legalább ilyen fontosnak tartják annak az egyensúlynak a megteremtését is, amely a kistermelők, a családi gazdaságok és a mezőgazdasági nagyüzemek viszonyrendszerét szabályozza. (Az utóbbi kategóriába tartozik a jelenlegi agrárminiszter vállalkozása is!) Legalább ennyire fontos a negyedik pontban megfogalmazott hatékony piacvédelem ügye is, ez a magyar termékek – ezen keresztül pedig a hazai gazdaságok – védelmét jelenti a külföldről, elsősorban Ukrajnából és a Mercosur-országokból beáramló olcsó, gyakran rossz minőségű élelmiszerekkel szemben. A követelés érinti annak a brüsszeli elitnek az érdekeit is, amely jogi érelemben igencsak megkérdőjelezhető módon, de rendkívül lelkesen indította el a dél-amerikai államokkal megkötött Mercosur szerződés működését. Ide tartozik a nyilatkozat ötödik pontja is, amely a helyi ellátásra, a helyben termelt élelmiszerek fontosságára utal, hozzátéve, hogy a közétkeztetési rendszereket is helyben termelt, egészséges terményekre és nem ilyen-olyan, nagyrészt ellenőrizetlen importárukra kellene építeni. Hozzáteszik az ifjak, hogy ehhez azonban meg kel szüntetni azt az értelmetlen, uniós túlszabályozást, amely a magyar termelők munkáját is nehezebbé teszi. Azt már a hatodik pont követeli, hogy a gazdálkodóknak támogatásokra, segítségre van szükségük, nem büntető szabályozásra. Itt kerül szóba egyébként az agráriumot sújtó vadkár problémája is, amit rendezni kell. Kényes kérdés a hetedik pont tartalma. Az ugyanis azt követeli, hogy az agrárkormányzat tegye arányosabbá a termelők, s feldolgozók és a kereskedők közötti jövedelemelosztást! Azt már a nyolcadik pont említi meg, hogy főleg a kisebb gazdaságoknak több szakmai segítségre, afféle tudásátadásra lenne szükségük. Furcsa, de a nyilatkozat azt kéri a kilencedik pontban, hogy növelje a kormányzat az agrárium társadalmi elfogadottságát. (Sic!) Csakhogy a mezőgazdaság és annak szereplői komoly tekintéllyel bírnak, réges-rég leáldozott már a svájci sapkás, gumicsizmás téesztagok sztereotip képe. A tizedik pont visszatér a már többször is felemlegetett kérdéshez, a magyar termékek, a hazai élelmiszerek ügyéhez. A fiatalok és a gazdasszonyok azt kérik, hatékony kampányban népszerűsítse ezeket. A kormány, és minden mezőgazdaságban, élelmiszeriparban érdekelt szervezet. A dokumentum „A magyar mezőgazdaság jövője – az ifjú gazdák és gazdasszonyok célkitűzései” címet viseli.