● news.bsdnet.hu

Az idő nem áll meg, könyörtelenül halad tovább, miközben azért jut idő csendes emlékezésre is. Ez a nyár azonban nem olyan lesz Szikora Róbert számára, mint a korábbiak, mert régi barátja, zenésztársa, a szintén futballszurkoló Fenyő Miklós idén január 31-én elhunyt. „Az idő mindig rádob egy leplet az ember fájó sebére , de az olyan seb marad, ami sosem forr be. Ahányszor beszél róla az ember, egy kicsit lehántja magáról ezt a „szépségtapaszt”… Már-már összeforrna a seb, de aztán újra fáj. Nekem Miki zenei és lelki testvérem is volt egyszerre, senkivel nem tudtam olyan mély dolgokról beszélgetni, vagy épp annyit hülyéskedni, mint vele ” – emlékezett szomorúan a hot! magazinnak Szikora Robi . Ők ketten már a Hungária együttes országos berobbanása előtt igaz barátok voltak, jóban-rosszban rengeteg turnét végigcsináltak együtt, külföldön is, főképp a keleti blokk országaiban. „1980-ban futottunk be, addig itthon valamiért nem nagyon kellett a Hungária, úgyhogy nagyon sokat utaztunk és muzsikáltunk olyan országokban, mint az NDK, a Szovjetunió vagy Lengyelország. Valahogy pénzt kellett keresni! Hotelekben szálltunk meg, két hónapos turnékon vettünk részt, sokszor összezárva. Néha idegesítettük egymást, de megszerettük a másikat. Ha váratlanul elveszítesz egy ilyen barátot, azt nehéz feldolgozni” – jegyezte meg az R-GO frontembere . Tavaly decemberben jelent meg Szikora Róbert lemeze, Verhetetlen 11 címmel, amelyen tizenegy duettet énekel olyan előadókkal, mint Charlie, Rúzsa Magdi vagy Demjén Ferenc . „Mikit is felkértem. Attól tartottam, hogy nem akarja majd, de belement egyből; a dalt én írtam, a szöveget pedig ő. Másnap felhívott, és elmondta, az a terve, hogy megírja az életünket: az lett a dal címe, hogy Egy furcsa pár. Játsszuk a turnén is, miközben megy, a régi képeket, videókat vetítünk le. Nagy sikere van a szerzeménynek, mindig hatalmas tapsot kap, érezhető, hogy ez egy elismerés a közönség részéről, tisztelgés Miki munkássága előtt. Augusztus 29-én lépünk fel a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon; a szervező kérte, hogy legyen több megemlékezés Mikről, én pedig erre csakis igent tudtam mondani. Bemutatok majd például egy olyan számot, amit 1975-ben szereztünk. A szövegét Szenes Iván írta, és anno a Tessék választani! fesztiválra szerettünk volna vele bejutni. Klip is lesz hozzá” – ígérte a dalszerző-énekes. Fenyő Miklóst és Szikora Róbertet nemcsak a zene, a sok-sok zenekari év kötötte össze, hanem a foci szeretete is. Órákig tudtak beszélgetni a labdarúgásról, ugyanolyan szenvedéllyel, mint a rock and rollról. A Vasas feljutásának Robi különösen örül. „Az egyik gidám párja a Vasasban futballista, úgyhogy többszörösen érintett vagyok a feljutásban. Óriási relikviagyűjteményem van, hosszú évtizedek óta szeretem a csapatot. Tinédzserkoromban tanultam meg felvállalni ezt, az NB I-es csapatok közül ugyanis a Vasas szurkolótábora volt a legkisebb Budapesten. Ha a kettős rangadók után ment haza az ember a Népstadionból, vállalnia kellett, hogy piros-kékben van, és ügyelnie arra, hogy ne verjék meg. Szerencsére a Fradi-tábor valahogy befogadott minket, és nem kellett soha verekednem, de néha azért kalandos volt a hazaút Rákospalotára…” – emlékezett. Nem sokan tudják róla, hogy futballistaként kezdte, tinédzserkorában bajnokságot is nyertek, ennek köszönhetően elhívták a Sportiskolába próbajátékra. Megnézték, dicsérték, mégis a tenisz felé irányították, amit máig nem bánt meg. „Akkor persze szomorú voltam, de azóta is teniszezem. Egy darabig versenyszerűen űztem, a Budapest másodosztályban is játszottam. Most már lazábban vesszük, párosban ütögetünk, rengeteget viccelődve egymással. Jól érezzük magunkat, hiszen a játék a lényeg, nem a győzelem! Isten is azt az embert szereti, aki játszik… Játék közben mindig megmutatkozik, ki milyen ember. Akkor kiderül, mennyire tiszteled a másikat, és mennyire vagy képes legyőzni önmagad. Ez az erő a pályán és a színpadon szintén kamatozik: az önbizalom nagyon fontos, ha az nincs, nem fog menni. Ha pedig nem tudod megszeretni a játékot, akkor nem kell erőltetni a sportot vagy a zenélést…” – vélekedett. A magyar futballválogatott gyakorlatilag az utolsó percekben bukta el a pótselejtezőt Írország ellen, így már negyven éve nem jutott ki a világbajnokságra. Ez nagyon lelombozta az énekest. „Vagy átok ül rajtunk, vagy valamilyen sportpszichológiai probléma ez, hiszen nem először bukunk el a végén. Lehetetlen kikapni az utolsó pillanatokban! Van az a mondás, hogy a futball az, amit huszonketten játszanak, és mindig a németek nyernek… ez sem véletlen. Egyszerűen bele kell injektálni a játékosokba, hogy higgyenek magukban és a társaikban. De igazából nem tudom, hogy mi a megoldás . A vébét természetesen nézem, az olaszoknak drukkoltam volna, ha mi már kiestünk volna. Ez most szerintem Dél-Amerika és Európa csatája lesz. Anglia is szóba jöhet, a klubcsapataiknak jól megy, a németeket soha nem lehet leírni, de Spanyolország az esélyes, és én inkább nekik drukkolnék, mint az angoloknak. Az argentinok, a brazilok, a portugálok játékát nem lehet nem szeretni, ellenük például soha nem szurkolnék” – elemezte az esélyeket. Nyáron a nagy fociesemény mellett persze a zene lesz a másik főszereplő az életében: az R-GO eljut minden nagyobb magyar városba, főképp hétvégente. „Egy koncert két és fél óra, ahhoz pedig kell a jó erőnlét. Vagyis a tenisz számomra nem csak egy lehetőség arra, hogy mozogjak, a megfelelő kondit is ez adja.” „Régen a színpadi lámpák úgy fűtöttek, hogy ötven fok volt a színpadon. Most jobb a technika, nincs akkora hőség, de két-három óra mozgást azért én is megérzek” – mosolygott a zenész.