● news.bsdnet.hu

Nem egyedi eset volt, hogy a a MÁV jegypénztáránál – telt házra hivatkozva – megtagadták a jegyeladást a Budapest és Pécs között közlekedő InterCity-járatokra, miközben a vonat szinte üres volt. Vajta Zoltán Közéleti újságíró Ezeket látta már? Ahogy arról a múlt héten a Blikk beszámolt, a szándékos jegyblokkolás mögött egy meglehetősen prózai ok áll: a szakaszos vonatpótlásokhoz a vasúttársaság nem tud – vagy nem akar – elegendő pótlóbuszt biztosítani. A visszajelzések alapján ráadásul a jelenség egyáltalán nem egyszeri hiba, hanem mindennapos gyakorlat, amellyel szemben az utasok teljesen tehetetlenek. Közéjük tartozik Ráczkövi Sándor is, aki kísértetiesen hasonló élményeket szerzett a dél-dunántúli fővonalon. Olvasónk a múlt csütörtökön szeretett volna hazautazni Kelenföldről Pécsre a 13 óra 32 perckor induló InterCityn. Mivel az idősebb korosztályhoz tartozik, nem használja a mobilos applikációkat, így hagyományosan, a pénztárnál akarta megvenni a jegyét. Arra számítva, hogy sorba kell majd állnia, a biztonság kedvéért fél órával az indulás előtt érkezett az állomásra. Teljesen tele van a vonat, már nem tudok jegyet adni rá – ezt hazudták a jegypénztárban annak a pécsi utasnak, aki a napokban szeretett volna a fővárosba utazni. Ő azonban nem hagyta annyiban: felszállt a Pécs és Budapest között járó InterCityre, hogy aztán olyat lásson, amitől a lélegzete is elállt. A sorban állás után azonban meglepő dolog történt. – Az ablakhoz érve megmondtam, hogy a 13 óra 32 perces vonatra szeretnék jegyet venni. A pénztáros bele sem nézett a termináljába, kapásból rávágta, hogy nincs hely, sem az első, sem a másodosztályra – emlékezett vissza a történtekre Sándor, akinek azonnal gyanús lett a terminál ellenőrzése nélküli, gyors elutasítás, ám nem szólt semmit. – Természetesen nem álltam le háborúzni a pénztárossal, haza akartam jutni, így kénytelen voltam a következő vonatra jegyet venni. Szerencsére nem időre kellett érkeznem, de bosszantó volt a helyzet – tette hozzá. A kellemetlenségek azonban nem értek véget Kelenföldön. Amikor a buszos pótlásra került sor, Sándor szembesült a költségcsökkentés egy másik következményével. Míg a korábbi években a hosszabb pótlóbuszos szakaszokon nagy csomagtérrel rendelkező turistabuszok várták az utasokat, a rendszer mostanra ezen a téren is leépült. – Most csak olyan Volán-járműveket lehetett látni, amelyeket eredetileg a helyi, városi járatokra terveztek. Ezeken a buszokon nincs hova tenni a csomagokat – mutatott rá a logisztikai hibára olvasónk. – Mi marad ilyenkor? A közlekedőfolyosó is teljesen megtelik a felcipelt bőröndökkel, vagy az utas melletti ülésre kerülnek a csomagok, ami miatt amúgy is jóval kevesebb az ülőhely, miközben az emberek nyomorognak. A vasárnapi délután nem várt meglepetést hozott a vonattal utazóknak: a késő Fenyves expresszvonat helyett egy faros busz állt be vonatpótlónak – írja a posztjában Vitézy Dávid. A MÁV szerint csak Retro Hétvége volt. Sándor a saját bőrén tapasztaltak alapján egyáltalán nem lepődött meg a Blikk cikkén, a jövőt illetően pedig meglehetősen szkeptikus. Úgy véli, a probléma gyökerei túlságosan mélyre nyúlnak ahhoz, hogy gyors megoldás szülessen. – Ezek a vasúti problémák már régiek, a szocializmusban sem tudták megoldani, évtizedek óta csak látszatintézkedéseket csinálnak. Az elmaradt fejlesztéseket eddig senki sem tudta érdemben orvosolni. Valószínűleg most is öntenek majd bele egy kis pénzt, de a helyzet ettől még nem fog megoldódni – fogalmazott kritikusan, megjegyezve, nem számít arra, hogy a MÁV elkapkodná a válaszadást a felmerülő panaszokra. És hogy mit lép minderre az állami vállalat? Amikor az alapügy, vagyis a „megteltnek” mondott, valójában üresen kongó vonatok esete nyilvánosságra került, a MÁV korábbi válaszából kiderült az, amit az utasok is sejtenek: a társaság tulajdonképpen elismeri, hogy a vonatjegyek értékesítését szándékosan a rendelkezésre álló pótlóbuszok szűkös kapacitásához igazítják. Mivel spórolnak a távolsági járműveken – és ahogy Sándor példája is ékesen bizonyítja, azon is, hogy csak városi buszokat állítanak be –, egyszerűbb a pénztárnál kapásból telt házat jelenteni az amúgy üres vonatokat illetően. Az InterCityk így ugyan fantomvonatként, utasok nélkül robognak a síneken, de a vasútnak legalább nem kell azzal a ténnyel szembesülnie, hogy a csatlakozásnál az állomáson rekedő tömeg egyszerűen nem fér fel a pótlóbuszokra. A számlát pedig, mint oly sokszor, most is az utasok fizetik meg – nemcsak a pénztárban, hanem az idejükkel és a kényelmükkel. intercity