● news.bsdnet.hu

„Jó éjszakát, jó szurkolást!” – talán ezt mondaná most egy hajnali meccs előtt a legendás riporter, ha még mindig a mikrofon mögött ülne. Idősebb Knézy Jenő immár 23 éve nincs közöttünk, a gyilkos kór 58 évesen, ereje teljében gyűrte le a bivalyerős szervezetét. A fia, ifjabb Knézy Jenő az apja nyomdokaiban járva közvetít a mostani, észak-amerikai és mexikói világbajnokságról. A kerek évfordulón most exkluzív, szívbe markoló nyilatkozatot adott lapunknak, elmesélve, hogyan figyelmeztették az édesapját a '86-os mexikói vb-n a fegyveres banditák módszereire, illetve azt is, hogyan beszélget vele a mai napig a Farkasréti temetőben. Sinkovics Gábor Újságíró (Sztárvilág) Ezeket látta már? Akár még mindig a mikrofon mögött ülve közvetíthetne a világbajnokságról. Csakhogy a legendás riporter immár 23 éve nincs közöttünk . Ha még élne is, túl a nyolcvanon aligha vállalná a nagy utazást és a folyamatos munkát. Inkább egy borospince előtt ülne, egy hűs diófa alatt, ahogy egykoron nevetve beszélt arról, milyen időskort képzel el magának. Csakhogy a sors ezt nem adta meg neki: a betegség néhány hónap alatt vitte el. Knézy Jenő nem győzhette le a gyilkos kórt / Fotó: archív Knézy Jenő ma is mondja a magáét. A sajátos, összetéveszthetetlen orgánumán teszi a dolgát, és a hétfőről keddre virradó hajnalon itthonról közvetítette az Irán–Új-Zéland találkozót. Az ifjabbik Knézy az apja nyomdokaiban jár. S hiába temette el immár 23 esztendeje az édesapját, szinte napi kapcsolatban van vele. Beszél hozzá, kiönti neki a szívét, és megnyugvást lel ott, a Farkasréti temetőben lévő sírjánál . – Vannak, akik azt kérdezik tőlem, ha apu élne, vajon még ma is közvetítene-e. Biztos vagyok benne, hogy nem. Az élete volt a sport, a riporteri szakma, az élő adások varázsa, de ő pontosan tudta volna, hogy mikor kell abbahagyni. Szerintem közel a hetvenhez azt mondta volna egy szép napon, hogy jöjjenek a fiatalok! – mondta lapunknak ifjabb Knézy Jenő. – Pontosan tudom, hogyan töltené a hétköznapjait, hiszen többször is célzott rá. Az volt a vágya, hogy sokat legyen a családjával, az unokáival, kikapcsolódás gyanánt pedig egy borospince előtt ücsörögne egy vén diófa alatt, kezében a zamatos olaszrizlinggel. S persze, nézné a meccseket, és most, hogy újra világbajnokság van , mesélne a korábbi vébékről, amelyeken dolgozhatott. A fiú, Knézy Jenős gyakran jár az édesapja sírjához / Fotó: RTL A családi emlékek között megelevenednek a régi, legendás világversenyek is. Knézy Jenő ott volt az 1994-es amerikai vb-n, no, meg persze, az 1986-os mexikói tornán is – utóbbi helyszín most, 2026-ban újra társházigazdája a világeseménynek . – Soha nem felejtem el, amikor hazajött az 1986-os mexikói tornáról, ahol mi azt a hatost kaptuk a szovjetektől. Nem is a magyar csapat szinte felfoghatatlanul súlyos vereségéről mesélt, hanem a mexikói hétköznapokról. Elmondta, figyelmeztették őket: ha valamilyen híd alatt mennek át autóval, és hirtelen betörik a szélvédő, a világért se álljanak meg! Mert néhány kilométerrel odébb fegyveres banditák rabolnák ki őket. Így fosztogattak annak idején. Persze, mélyen megérint engem, hogy most újra az Egyesült Államokban és Mexikóban zajlik a világbajnokság – tette hozzá a legenda fia. Idősebb Knézy Jenő mindig megmondta a magáét. Kritikus volt és kérlelhetetlen. A legendás riporter pályafutásának nagy része ráadásul arra az időszakra esett, amikor a magyar futball nagyítóval kereste az egykori, sikeres önmagát. A Knézy-féle kritika rendszeres volt a válogatott és az NB I-es mérkőzések alatt. De tőle döntően elfogadták, s még Mészöly Kálmán is megbékélt vele néhány vitriolos mondat és látványos összeveszés után. 2003 tavaszán lett beteg, rákot diagnosztizáltak nála, és az állapota folyamatosan romlott. Az utolsó, megrázó interjúját a Nemzeti Sportnak adta, a MÁV Kórházban már lefogyva beszélt arról , hogy felkészült a halálra. – Havonta két-három alkalommal ott állok a sírjánál. Lehet, hogy furcsa, amit mondok, de hihetetlen nyugalmat érzek ott. Erről persze, apu is tehet, hiszen gyerekként kézen fogott, és ha utaztunk valahová, mondjuk Párizsba, kivitt a temetőbe, s mesélt és mesélt a híres halottak életéről. Szeretek Farkasréten lenni, sétálni a sírok között, aztán megállni apu végső nyughelyénél, majd beszélni hozzá. Már semmiféle rossz érzés nincs bennem, jó élmény ez nekem. Hiszen tudom, az apám úgy ment el, hogy nem volt benne hiányérzet, minden álmát és vágyát megvalósította. Megbékélt a halállal. S ez még akkor is igaz, ha imádott élni – vallotta be őszintén a fia. A család emlékezetében a mai napig ott él a riporterlegenda szelleme, a vasárnapi ebédeknél szinte ma is ott ül közöttük. – Anyu szerencsére jól van, sétál, úszik, fitten tartja magát, és minden vasárnap délben náluk gyűlik össze a család. Olyankor persze, apu is ott van velünk – zárta a gondolatait ifjabb Knézy Jenő, aki a mostani világbajnokság alatt egyszer, egy késői meccsen bátran mondhatná az édesapja emléke előtt tisztelegve: Jó éjszakát, jó szurkolást!