● news.bsdnet.hu

A káröröm összetett érzés Van az a pillanat, amikor valaki, aki mindig tökéletesnek mutatja magát, végre elront valamit. Vagy amikor az az ember, aki korábban megbántott, kellemetlen helyzetbe kerül. És mielőtt még bármit mondanánk, belül átfut rajtunk egy apró, szégyellt elégtétel. Az érzés, amikor valaki más balszerencséje, hibája vagy bukása pillanatnyi örömet, megkönnyebbülést vagy elégtételt vált ki belőlünk, elsőre nem túl szép emberi tulajdonságnak tűnik, de a pszichológiai kutatások szerint a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy egyszerűen gonoszságnak nevezzük, sőt: sokszor az igazságosságba vetett hitünket is tükrözi. A káröröm gyakori forrása az igazságérzet Ha úgy érezzük, valaki arrogáns, tisztességtelen vagy bántó volt, és utána kellemetlen helyzetbe kerül, könnyen megjelenhet bennünk az érzés, hogy „ez most helyreállította az egyensúlyt”. A pszichológiában ezt gyakran az érdemesség, vagyis a deservingness kérdéséhez kötik: nagyobb eséllyel érzünk kárörömöt, ha a másik balszerencséjét igazságos következménynek látjuk. Shensheng Wang, Scott O. Lilienfeld és Philippe Rochat 2019-es összefoglaló tanulmánya szerint a káröröm három fő motívum köré rendezhető: az igazságérzet, a rivalizálás és az agresszió köré. Vagyis nem minden káröröm ugyanolyan. Más történik bennünk, amikor egy csaló bukásán érzünk elégtételt, és más, amikor egy rivális sikertelensége miatt könnyebbülünk meg.  Ilyesfajta végtelen örömöt éreztünk sokan, amikor Gajdics Ottó fideszes propagandista a Patrióta stúdiójában a választás délutánján még azon élcelődött, micsoda „óriási kognitív disszonancia” vár a tiszásokra, akik botor módon azt hiszik, 20 százalékkal vezetnek… majd pár órával később ő maga élhette át ugyanezt a kognitív disszonanciát, amikor kiderült, hogy a térkép országszerte gyönyörűen kizöldült. Kiborulásából persze azonnal mém lett, ami azóta „óriási kognitív diszkográfiává” nőtte ki magát, ami az igazságos káröröm audiovizuális mintaszobra lett.  Nem feltétlenül rosszindulat, hanem önvédelem is lehet a káröröm Wilco W. van Dijk, Guido M. van Koningsbruggen, Jaap W. Ouwerkerk és Yoka M. Wesseling 2011-ben az Emotion folyóiratban publikált kutatásukban azt vizsgálták, hogyan függ össze az önértékelés és a káröröm. A tanulmány szerint az alacsonyabb önértékelésű emberek erősebben élhetnek át kárörömöt egy sikeresebb vagy magasabb státuszú ember bukása láttán, különösen akkor, ha az illető jelenléte fenyegeti az önképüket.  Magyarul ez azt jelenti, hogy amikor valaki más hibája megkönnyebbülést okoz, az sokszor nem arról szól, hogy valóban fájdalmat kívánunk neki. Inkább arról, hogy az ő esése egy pillanatra csökkenti a saját belső feszültségünket. Ilyenkor a gondolat nem feltétlenül az, hogy szenvedjen, hanem inkább az: „lám, ő sem tökéletes”. Az összehasonlítás is benne van a kárörömben Az ember társas lény, és folyamatosan hasonlítja magát másokhoz, még akkor is, ha ezt nem vallja be szívesen. Ki sikeresebb? Ki szebb? Kinek jobb az élete? Kinek sikerül könnyebben az, ami nekünk nehéz? Mina Cikara és Susan T. Fiske kutatásai szerint az irigység erősen összefügghet a kárörömmel, különösen akkor, ha magas státuszú.  Mina Cikara versengő vagy irigyelt emberek szenvednek kudarcot. A Their pain, our pleasure című tanulmányban azt írták le, hogy bizonyos társas helyzetekben az emberek nemcsak kevésbé éreznek együtt másokkal, hanem akár örömöt is átélhetnek a másik kedvezőtlen helyzete láttán.  Ez nem túl hízelgő, de nagyon emberi. Ha valaki mellett folyamatosan kevesebbnek érezzük magunkat, az ő botlása átmenetileg enyhítheti a saját kisebbrendűségi érzésünket. Káröröm: hol van a határ? Fontos különbség van aközött, hogy valaki egy pillanatra elégtételt érez, és aközött, hogy aktívan rosszat kíván másnak. Az első kellemetlen, de gyakori emberi reakció. A második már sokkal problémásabb. Ha valaki rendszeresen mások szenvedéséből merít örömöt, kifejezetten várja, hogy másoknak rosszul menjen, vagy akár tesz is azért, hogy kárt okozzon, az már nem egyszerű káröröm, hanem ártó működés. A pszichológiai magyarázat tehát nem felmentés mindenre. Inkább segít megérteni, mi történik bennünk, amikor olyan érzést élünk át, amelyet szégyellünk. Mit árul el rólad, ha ilyet érzel? Legtöbbször nem azt, hogy rossz ember vagy. Sokkal inkább azt, hogy van benned valamilyen feszültség: sérelem, irigység, igazságtalanságérzet, bizonytalanság vagy önértékelési seb. A másik bukása ilyenkor csak kiváltja azt, ami amúgy is benned dolgozott. Érdemes ilyenkor nem azonnal elítélni magad, hanem megkérdezni: miért esett ez most jól? Mit érzek ezzel az emberrel kapcsolatban? Miben hasonlítom magam hozzá? Mit szeretnék, hogy végre igazságosabb helyzet alakuljon ki? A válasz sokszor többet mond rólunk, mint a másikról. via Fotó: illusztráció, UnsplashThe post A pszichológusok szerint nem biztos, hogy rossz ember vagy, ha néha örülsz más bukásának first appeared on nlc.