● news.bsdnet.hu

Ítéletet hirdettek a kiskorú veszélyeztetésével vádolt Molnár Gusztáv ügyében a Gödöllői Járásbíróságon. A színészt egy év börtönbüntetésre ítélték, amelynek végrehajtását két évre felfüggesztették. A 39 éves művész a tárgyalás után kendőzetlen őszinteséggel beszélt érzéseiről a Blikknek. Orosz Ferenc Újságíró (Sztárvilág) Ezeket látta már? – Mennyire elégedett az ítélettel? Reálisan nézve erre számított? – Reálisan nézve igen. De tulajdonképpen azt érzem, hogy ha valamivel jobban jártam, az pont a károgók miatt van. Hosszú és a nyilvánosság előtt zajló kálvária ért véget Molnár Gusztáv kiskorú veszélyeztetése miatt indult büntetőügyében. Az eljárás még a színész legsúlyosabb, alkoholizmussal vívott időszakára és korábbi életvitelére vezethető vissza, amelynek során a vád szerint veszélyeztette a gyermekét. Kiderült, a bíróságon senki nem vitatta, hogy a színész azóta megjavult, ám a konkrét ügyben dönteni kellett. – Ezt hogy érti? – Már előre lehetett olvasni a kommenteket, hogy biztos felmentenek, mert színész vagyok, vagy hogy „büdös alkoholista”. Most a negatív hangok azt mondják majd, hogy megkaptam, amit érdemlek, a pozitívak pedig azt, hogy nem érdemeltem meg. Amiért elítéltek most, az öt éve történt . – Megkönnyebbült valamennyire a tárgyalás kezdetéhez képest? – Nehéz kérdés. Inkább az volt nehéz, hogy újra végig kellett hallgatni a történteket, a tanúvallomásokat, mintha tegnap történt volna minden. Ez volt az egész legfájóbb része. – A felelősség kérdésével sikerült szembenéznie? – Igen. Ezzel kilenc hónapon keresztül foglalkoztam a komlói rehabilitáción. Úgy mentem oda, hogy velem kibabrált az élet. Nem fogadtam el, hogy rossz apa vagyok, aztán beláttam, hogy az voltam. Rájöttem, hogy a segítők és a terápiák nem véletlenül mutatnak rá bizonyos dolgokra. Be kellett látnom, hogy hibáztam. – Mit jelentett ez a felismerés? – Azt, hogy vállalnom kellett a felelősséget. Emberileg ez volt a legfontosabb. Leveleket írtam a fiamnak Komlóról. Leírtam neki, mennyire sajnálom, hogy nem voltam jó apa, bocsánatot kértem tőle, és azt kértem, vigyázzon az édesanyjára. – Fájt, hogy ennek ellenére az ügy tovább folytatódott? – Persze, hogy fájt. Úgy éreztem, túl lehetett volna már lépni ezen. Én ott voltam, bocsánatot kértem, próbáltam előre menni. De az élet nem mindig így működik. – Tart attól, hogy az ítélet hatással lesz a munkáira? – A jelenlegi helyzetben nem hiszem. Az emberek látják, hogy józan vagyok, dolgozom, van egy rendezett életem . Szerintem ez számít. – Mióta józan? – 392 napja nem fogyasztottam semmilyen tudatmódosító szert. Ez egy következetes munka eredménye. – Korábban nyilvánosan is beszélt az alkohol problémáiról és például a hajléktalanságról is. Nem furcsa, hogy egy évekkel korábbi ügy most ért véget? – Igen, az. Nyilvánosan beszéltem ezekről a problémákról, vállaltam a hibáimat. Néha azon gondolkodom, hogy ha ezt az ügyet évekkel ezelőtt lezárják, akkor akár le is tölthettem volna a büntetést, és ma már rég túl lennék rajta. Most viszont újra elő kellett venni mindent. – Még vannak folyamatban lévő ügyei? – Van még egy-két bírósági ügy, de lassan azok is lezárulnak. Remélem, nem kerülnek elő újabb feljelentések. Molnár Gusztáv és felesége: néhány hete egy kislánnyal bővült a család / Fotó: Czerkl Gábor – Van esély arra, hogy a fiával rendeződjön a kapcsolata? – A fiamat már régen elveszítettem. Olyan mértékű ellen-nevelés történt, hogy jelenleg nem látom, hogyan lehetne ezt helyrehozni. – Mit érez egy apa ilyenkor? – Borzasztó érzés. De azt is gondolom, hogy amikor nagyobb lesz, ő maga is felteszi majd a kérdéseit, és megpróbálja megérteni, mi történt valójában. Hiszek benne, hogy egyszer más szemmel fogja látni ezt az egészet. – Mi következik most? – Hazamegyek. Megbeszéltük, hogy elmegyünk Szentendrére vacsorázni. A héten lenne egy vizsgám, de lehet, hogy elhalasztom. Talán most úgy érzem, mindent kibírok , de lehet, hogy a következő napokban inkább szükségem lesz egy kis nyugalomra . – Most mire vágyik a leginkább? – Arra, hogy végre csend legyen egy kicsit.