● news.bsdnet.hu

Az őszi búza szárazságtűrését vizsgáló, több évtizedes szegedi kutatások újabb eredményeit mutatta be Dr. Pauk János tudományos tanácsadó (Gabonakutató Nonprofit Kft.) a Debreceni Egyetem Búzatanácskozásán. A kontrollált vízmegvonási kísérletek alapján egyre egyértelműbb: a fajták közötti különbségek nem finom árnyalatokban, hanem látványos, termésbiztonságot meghatározó eltérésekben jelennek meg. Dr. Pauk János hangsúlyozza: a szegedi Gabonakutatónál a szárazságtűrés vizsgálata nem "divatkutatás", hanem több mint 30–40 éve futó, folyamatos nemesítési irány. „Mi ezzel a kérdéssel évtizedek óta foglalkozunk több kollégámmal együtt. Azt szoktuk mondani, hogy nem az a kérdés, hogy lesz-e vízhiány, hanem hogy mikor és milyen mértékben. Persze a kutatásban azt is fontos tudni, hogy ennek fordítottja is előfordulhat, amit ma el sem tudunk képzelni, hogy egyszer csak sok víz lesz” – fogalmaz a szakember. A kutató szerint a klímaváltozás miatt ma már sok esetben nem extrémnek számító kísérleti körülményekről, hanem „részben realitásról” beszélnek. Dr. Pauk János – Fotó: Gabonakutató Nonprofit Kft. A szegedi program egyik eszköze egy esőárnyékoló rendszer volt, amely mesterségesen zárta ki a csapadékot a kísérletekből. „Ez gyakorlatilag egy sátorszerű rendszer, ami kizártja az esőt” – mondja a kutató. A módszertan azóta sokat fejlődött, de az alapelv változatlan: a növényeket különböző vízellátási szintek között kell vizsgálni, hogy kiderüljön, mely genotípus hogyan reagál a stresszre. A kutatócsoport jelenleg három párhuzamos rendszerben dolgozik: „Az a fontos, hogy ugyanazt a genotípust több környezetben lássuk. Így derül ki, hogy valóban stabil-e, vagy csak szerencséje volt egy-egy évjáratban” – mondja Pauk János. A 2023–2024-es vizsgálatokban a kutatók kifejezetten erős vízstresszt állítottak be. „A kontrollhoz viszonyítva a talaj vízkapacitásának egyharmadát adtuk, az öntözési normában. Ez nem finom, enyhe stressz, hanem már komoly beavatkozás a vízforgalomba” – jelzi a szakember. A számok jól mutatják a különbséget: „Ez már az a szint, ahol a növény nem fejlődik, hanem túlél” – teszi hozzá. Szignifikáns a különbség – Fotó: Gabonakutató Nonprofit Kft. A kísérletek látványos fenotípusos eltéréseket hoztak. A kontrollnövények: A vízmegvonás alatt állók viszont: „Ez már nem finom különbség. Ez teljesen más növényforma” – hangsúlyozza a kutató. A vizsgálatban 17 saját nemesítésű őszi búzafajta szerepelt. A kutató szerint nem meglepő, hogy a jól ismert, széles körben termesztett fajták teljesítettek a legjobban vízmegvonási stressz alatt is: „Ezek a fajták nem véletlenül terjedtek el a piacon. A stresszkísérletek is visszaigazolják, hogy jól alkalmazkodó, stabil genotípusokról van szó” – mondta Pauk János. A kutató szerint a vízstressz-kísérletek egyre kevésbé mesterségesek. „Őszintén szólva, sajnos, ma már nem extrém állapotot modellezünk, hanem azt, ami kint is történik a szántóföldön” – fogalmaz. – "Az Alföldön a talajok már 30–40 cm alatt is kritikusan szárazok, és a csapadékeloszlás szélsőségesen egyenetlen." „Ez már nem finom különbség. Ez teljesen más növényforma” – hangsúlyozza a kutató – Fotó: Gabonakutató Nonprofit Kft. A klímaváltozás hatására a növénystruktúra is átalakul: „Az őszi búza (kalászos) még mindig a legstabilabb alap, de már nem ugyanazt a biztonságot adja, mint 20–30 éve” – hívja fel a figyelmet Dr. Pauk János. Pauk János szerint a legfontosabb üzenet a nemesítés irányát érinti. A kutató szerint a jövő fajtái azok lesznek, amelyek: Indexkép: Pexels