● news.bsdnet.hu

Tizenhét éven át meghatározó arca volt a Jóban Rosszban című napi sorozatnak Gazdag Tibor, aki Pongrácz doktor szerepében vált ismertté és közkedveltté. A sorozat 2021-es hirtelen befejezése azonban nemcsak a nézőket, hanem a színészeket is váratlanul érte. Tibor elmondása szerint a búcsú dicstelen volt és sokakat, köztük őt is mélyen érintette. Bár tudták, hogy egyszer véget ér a produkció, a lezárás módja mégis fájdalmas volt. Ferencz Evelin Újságíró (Sztárvilág) Ezeket látta már? Gazdag Tibor a Jóban Rosszban 2021-es befejezése óta már nem tartja rendszeresen a kapcsolatot egykori kollégáival , részben azért, mert nem aktív a közösségi médiában. Végh Judittal, aki szintén a sorozat szereplője volt, azonban továbbra is együtt dolgozik színházi előadásokban. Bár a zenekarával már nemigen koncertezik, Gazdag Tibor nem engedte el a zenélést. Miután a világjárvány alatt légüres térbe került a rockbanda, manapság egy barátjával lép fel, saját dalokkal. A Jóban Rosszban egykori sztárja számára igazi kikapcsolódást jelent a zenélés. – Végh Judittal együtt játszunk színházban, rajta keresztül tartom a kapcsolatot a többiekkel. Lehet, hogy az én hibám is, nem vagyok fenn a Facebookon meg más felületeken, nem vagyok netes csoportokban, így nemigen tudok találkozókról. Meghatározó része volt az életemnek, de elég furcsán ért véget. Majdnem egyik napról a másikra lett vége a sorozatnak; sokakat szíven ütött, legalábbis engem mindenképpen. 17 évig toltuk a szekeret, dicstelen volt a búcsú. Ez a munkahelyünk volt, erre építettük az életünket. Egyszer mindennek vége van, ezt tudtuk, és jogilag is minden rendben volt. De mi, színészek talán érzékenyebben reagáltunk, de túl vagyok ezen – ecsetelte kissé szomorkásan a TV2 sikersorozatának befejezéséről. A 61 éves színész jelenleg is aktív a színpadon, többek között a Vidám Színpadon, a József Attila Színházban és a veszprémi Pannon Várszínházban lép fel. Havi hét-nyolc előadása van, főként a hét második felében. Ugyanakkor a színészetből származó jövedelme nem elegendő a megélhetéshez, ezért más területen is dolgozik. – A színészetből nem nagyon lehet megélni. A testvéreimnek van Veszprémben egy villamossági cégük, itt dolgozom a hét első felében, utána megyek a családhoz, Dunakeszin lakom a hét második felében. Nagyon sok mindent csinálok, intézek, ezek irodai dolgok. A cég hálózatépítéssel, bővítéssel, napelemekkel foglalkozik, ami érdekes, de a színészet a szakmám: a művészetek jobban vonzanak, humán beállítottságú ember vagyok. Sorozathoz sajnos nem keresnek, pedig az évtizedek alatt megtanultam kamera előtt mozogni, beszélni. Volt olyan válasz, hogy "elfáradt az arcod", de csak itt létezik ilyen, más országban érdekes módon ez nem probléma. Régen szinkronizáltam, ezt szeretném is, de vidéken éltem, így kikoptam belőle. Amúgy több a benzin, mint a gázsi, azért pedig nem fizetnék, hogy dolgozhassak – mesélte a Hot! magazinnak . A színész kétlaki életet él: a hét első felében Veszprémben dolgozik, majd Dunakeszin tölti az időt családjával. Emellett Balatonfüreden is van egy kis házuk, amelyet különösen szeret, és ahonnan gyakran indul munkába. – A gyerekek megnőttek. A "kicsi" fiunk 23 éves, autista , ő velünk van mindenhol, speciális gyerek. A lányom konduktor, gyógyterapeuta, intézetben dolgozik. A nagyobb fiam pedig már 31 éves, a saját életét éli. Amikor ő kicsi volt, én elváltam az anyukájától, nagyon ritkán találkozunk. Ha van egy kis szabadidőm, zenélek; autodidakta módon tanultam gitározni, saját dalokat írogattam. Az akusztikus gitáromat még az érettségi pénzemből vettem, nagyon vigyáztam rá, és máig megvan! Van egy műsorom, önálló estem, ezzel olykor fellépést is vállalok – jegyezte meg Tibor. A 61 éves színész három gyermeke közül az egyik autista, akivel kapcsolatban elárulta, nem mindig tudja őt megérteni. Elmesélte, hogyan tudták meg a feleségével, hogy speciális nevelési igényű András. „Andris elég későn kezdett el kúszni, mászni, felállni. Nagyon lassan állt fel, és inkább fél lábon tolta magát. Kruppos lett, és mi ennek tudtuk be a visszamaradását. Aztán hároméves volt, mikor az óvodában a gyógypedagógus hölgy felhívta a figyelmünket, hogy valami baj van. Valójában elég hamar megéreztük, hogy valami nincs rendben, de tolni akartuk, nem akartunk szembesülni ezzel. Ösztönös hárítás volt bennünk. Rémisztő volt. Akkor egy kis faluban laktunk, nem tudtuk, hova forduljunk, milyen iskola várhat ránk, mi a dolgunk. Kétségbe voltunk esve” – ismerte be Tibor. Gazdag Tibor