● news.bsdnet.hu

Annyira hozzászoktunk, hogy a NER-ről „bizonyos helyzetben” csak óvatosan beszélünk. Eznem olyan, mint az 1989-es rendszerváltáskor, mert ott már évek óta tudni lehetett, hogyvége. Tudtuk, hogy már csak a hatalomátadás módja a kérdéses. És azt is tudtuk márhónapokkal előbb, hogy békés hatalomátadás lesz. Most viszont nem. Még a választás napján is ott volt az emberben a félsz, hogy mi lesz, ha aFidesznek mégis sikerül az erőszak, a zsarolás, a fenyegetés, a megvásárlás, amanipuláció, a csalás, a…? Hiszen még a választás napján is azt mondogatták, hogy győznifognak. Aztán a hegy tetejéről lezuhantak a mélybe, a magyarok pedig hirtelen, egyszemvillanásra ott találták magukat egy olyan helyzetben, mint Frodó az egy gyűrűmegsemmisülése pillanatában: eltűnt, megszűnt, már nincs itt a kegyetlen érzés, a folytonvizslató szem, a félelemkeltő nyomás. Ez túl gyors, túl felfoghatatlan, túlságosan értelmezhetetlen állapot. Csak nézünk körbeértetlen tekintettel még négy héttel az esemény után is és egyszerűen nem, tudjuk elhinni.Eltűnt a Fidesz mágia, eltűnt a NER dominanciája, eltűnt a közmédia pökhendi arroganciája,eltűnt a propaganda varázsa, már kiröhögjük, kettéhugyozzuk, mint egy hóembert, sőt, márazt látjuk, hogy a Fidesz legmagasabb szintű vezetői is egyre szánalmasabbak, egyreesetlenebbek, már nem utasítgatnak, már nem fölényeskednek, már hebegve, zavartan,szánalmasan magyarázkodnak, mint Karinthy rossz tanulója a táblánál: én készültem, éntudom, én nem hibáztam, én nem tehetek róla, én ott se voltam, arról én nem tudtam, hatudtam volna, akkor megoldom, de erről nem én tehetek, én jól végeztem a dolgom, csak ők,azok a hibásak, nem én… Gyáva, hazug és piti hebegés az in flagranti pillanatában - „most nekem hiszel, vagy aszemednek?” -, hátha bejön, de már mindenki látja, hogy ezeknek nincs semmi hatalmuk.Nem is volt, csak mi voltunk valamiért gyengék, erőtlenek, naivak, hogy elhittük ezeknek aszélhámosoknak, hogy ők erősek, riasztóak, félelmetesek, és most nézzük ezeket a hebegőerkölcsi hullákat, szánalmas gesztikulálással mentegetőző senkiket, akik erőtlenüligyekeznek eltakarni a tőlünk lopott vagyonukat, de túl sokat loptak ahhoz, hogy képeseklegyenek eltakarni, és így a rettenetes bűnük hegyként terpeszkedik szánalmasan kicsitestük mögött, amit csak a propaganda nagyítója formált hatalmasra, de a nagyító aprószilánkokra tört, róluk meg kiderült, hogy törpék. De ez nagyon hirtelen történt. Egyetlen nagy durranás és vége. Magángépre ugrálópatkánylelkű orkok mentik a tőlünk lopott vagyont. A korábban félelmetes Sauron súlytalan,összetöpörödött lelke az USA-ba menekül, hátha ott nem bántják. Már csak egy hőbörgősenki. „Majd én megújítjuk a pártot, a nemzeti oldalnak szükségünk van rám és én nemmenekülünk el a feladat elől”, majd repülőre száll és még belehazudja a kamerába, hogy„majd én meghódítjuk amerikát” és szánalmas vigyort ereszt meg még utoljára.Pedig tudja, hogy börtönben fogja leélni a maradék életét. Mi meg majd mutogatjuk azunokáknak: látod, ez volt az a lény, akiről azt tanultad az iskolában, hogy egy nemzetvesztőgazember. De egy dolgot érdemes megjegyezni a földöntúli eufória közben: ezeket a most kiröhögött,szánalmasan gyámoltalan NER-vezéreket mi engedtük óriásokká varázsolni, mi hittük elnekik, hogy félelmetesek, mi tűrtük el, hogy uralkodjanak felettünk, mi fogadtuk el, hogyellopják a vagyonunkat, a jogainkat, a létbiztonságunkat, az egészségünket, a… mindent. Ezt jó, ha soha nem felejtjük el. Szerző: Nemes György Fotó: Léderer Anita