● news.bsdnet.hu

Miközben az Egyesült Államok a technológiai innovációval, Kína pedig ipari erejével formálja át a világgazdaságot, Európa egyre inkább keresi a helyét az új korszakban. A kontinens egyszerre csodálja az amerikai technológiai sikereket és aggódik Kína látványos térnyerése miatt, miközben saját fejlődési modelljében is egyre több repedés látszik. Dani Rodrik, a Harvard Egyetem világhírű közgazdásza szerint azonban éppen ez a bizonytalanság teremtheti meg Európa legnagyobb lehetőségét: azt, hogy saját utat találjon a 21. század gazdasági versenyében. A Harvard professzora a Business Summit színpadán nem elsősorban a GDP-ről, a kereskedelmi mérlegekről vagy a beruházási számokról beszélt. Sokkal inkább arról, hogy mi tesz sikeressé egy társadalmat, és milyen szerepet játszik ebben a munka. Üzenete egyszerű, mégis szembegy a gazdaságpolitikai gondolkodás számos beidegződésével: a gazdaság végső célja nem önmagában a növekedés, hanem az, hogy minél több ember számára teremtsen jó munkahelyeket . Rodrik szerint Európa ma kettős nyomás alatt áll. Egyfelől ott van az Egyesült Államok, amely a mesterséges intelligencia, a digitális platformok és a technológiai innováció terén látványos előnyt épített ki. Másfelől Kína, amely ipari kapacitásaival és államilag támogatott fejlesztéseivel vált a világgazdaság egyik meghatározó szereplőjévé. A professzor azonban arra figyelmeztetett, hogy egyik modell sem kínál valódi mintát Európa számára. Az amerikai rendszer rendkívüli innovációt termel, de közben egyre mélyebb társadalmi egyenlőtlenségeket hoz létre. A technológiai óriások felemelkedésével párhuzamosan nőtt a vagyoni koncentráció, és sok helyen meggyengült a társadalmi mobilitás. Kína ezzel szemben gazdasági szempontból sikeres, politikai modellje azonban idegen az európai hagyományoktól. Rodrik szerint a kontinens akkor lehet sikeres, ha nem másolni próbál, hanem saját választ ad a kor kihívásaira. A piacgazdaság, a demokrácia és a társadalmi kohézió együttes fenntartása ma talán Európa legfontosabb történelmi feladata. A közgazdász úgy látja, hogy a világban ma kevés helyen van valódi esély e három elem összehangolására, Európa azonban még mindig rendelkezik azokkal az intézményekkel és társadalmi hagyományokkal, amelyek képessé tehetik erre. Rodrik egyik központi gondolata a „jó munkahelyek gazdasága”. Szerinte a közgazdaságtan hosszú időn keresztül elsősorban fogyasztóként tekintett az emberekre. A gazdasági siker mércéje a növekedés, a termelékenység vagy az egy főre jutó jövedelem lett, miközben háttérbe szorult egy alapvető kérdés: milyen munkából élnek az emberek. A munka ugyanis jóval több, mint jövedelemforrás. Aki elveszíti az állását, nem csupán fizetést veszít. Elveszíti mindazt is, ami a munkával együtt jár: a társadalmi szerepet, a közösséghez tartozás érzését, az önbecsülést és a jövőképet. A kutatások azt mutatják, hogy a tartós munkanélküliség gyakran együtt jár a közösségek szétesésével, a társadalmi feszültségek növekedésével, a politikai radikalizálódással és az életminőség romlásával. Rodrik ezért úgy véli, hogy a társadalmi igazságosság kérdését nem lehet pusztán újraelosztási problémaként kezelni. Szerinte nem elegendő azt vizsgálni, hogyan osszuk szét a megtermelt javakat. Legalább ilyen fontos, hogy az emberek számára megteremtsük annak lehetőségét, hogy értelmes és produktív munkával járuljanak hozzá a társadalom működéséhez. A professzor rávilágít, hogy a világ gazdaságpolitikája még mindig olyan ipari logika szerint gondolkodik, amely egyre kevésbé illeszkedik a valósághoz. A 20. század nagy felemelkedési történetei a gyárakra épültek. Az iparosodás magasabb béreket, növekvő termelékenységet és tömeges foglalkoztatást hozott. Ez a kapcsolat azonban mára meggyengült. A technológiai fejlődés következtében a feldolgozóipar világszerte egyre kevesebb embert foglalkoztat. Nem azért, mert kevesebb terméket állít elő, hanem éppen ellenkezőleg: ugyanazt a mennyiséget sokkal kevesebb dolgozóval képes előállítani. Rodrik külön felhívta a figyelmet Kína példájára. Miközben az ország tovább erősítette globális ipari pozícióját, a feldolgozóiparban foglalkoztatottak száma több mint harmincmillió fővel csökkent az elmúlt évtizedben. Ez szerinte azt jelzi, hogy még a legsikeresebb gyártóközpontok sem képesek már korlátlanul új munkahelyeket létrehozni. A jövő munkahelyei ezért döntően nem a gyárakban születnek meg. A professzor által idézett előrejelzés szerint 2036-ra a magyar munkaerőpiacon is a szolgáltató szektor dominanciája erősödik tovább. A munkavállalók többsége olyan, úgynevezett nem kereskedhető szolgáltatásokban dolgozhat majd, mint az egészségügy, az oktatás, a gondozás, a kereskedelem vagy a személyes szolgáltatások. A mesterséges intelligencia kapcsán Rodrik szintén árnyaltabb képet vázolt fel annál, mint amit a közbeszédben gyakran hallani. Szerinte az AI nem eleve munkahelyromboló technológia, minden attól függ, miként alkalmazzák. Az automatizáció korábbi hullámai elsősorban kiváltották az emberi munkaerőt. A mesterséges intelligencia viszont alkalmas lehet arra is, hogy megerősítse a dolgozókat, növelje a tudásukat és produktívabbá tegye őket. Egy kevésbé képzett munkavállaló olyan információkhoz és szakmai támogatáshoz juthat hozzá az AI segítségével, amely korábban csak magasan képzett szakemberek számára volt elérhető. Ez különösen fontos lehet az egészségügyben, az oktatásban vagy a személyes szolgáltatások területén, ahol – mint említette – a következő években a legtöbb új állás jöhet létre. A kérdés tehát nem a mesterséges intelligencia, hanem az, hogy a társadalmak milyen célokra használják fel azt. Dani Rodrik a Magyar Nemzeti Bank elnökével is tárgyalt Magyarországon tartózkodása idején. „Dani Rodrik, a Harvard Egyetem professzora napjaink izgalmas közgazdász gondolkodója, aki számos könyvben fejtette ki véleményét globalizációról, iparosításról, a jövő kulcs ágazatairól. Több könyve is megjelent nálunk, most az MKIK meghívására járt Magyarországon, öröm volt találkozni vele” – írta Facebook-oldalán Varga Mihály. A magyar gazdaságpolitika számára éppen az ilyen típusú gondolkodás lehet a legnagyobb tanulság – mondta Dani Rodrik előadására reagálva Balog Ádám. Nem rövid távú intézkedésekre vagy gyors receptekre van szükség, hanem olyan vízióra, amely évtizedes távlatban képes kijelölni az ország helyét a világgazdaságban. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke szerint az elmúlt 36 év egyik legfontosabb tapasztalata az volt, hogy nincsenek univerzálisan alkalmazható gazdaságpolitikai minták. „Egyetlen ország sem tud sikeres lenni pusztán mások receptjeinek átvételével. Ugyanakkor az is világossá vált, hogy egy ország önmagában sem képes megoldani minden problémáját” – világított rá a kettőségre. A volt jegybankelnök-helyettes ezért különösen fontosnak nevezte Rodrik azon gondolatát, hogy a gazdaságpolitika fókuszába a jó munkahelyek létrehozását kell állítani. Meglátása szerint a társadalmi igazságosság kérdése nem választható el attól, hogy milyen munkalehetőségeket kínál a gazdaság az embereknek. Balog ugyanakkor egy másik fontos üzenetet is kiemelt. „Magyarország az elmúlt években számos innovatív és kreatív gazdaságpolitikai megoldást dolgozott ki, sok esetben eltérve a nemzetközi fősodortól. A következő korszak azonban már nem csupán arról szólhat, hogy az ország saját válaszokat keressen. Arról is szólnia kell, hogy Magyarország aktív alakítója legyen az európai és globális gazdasági gondolkodásnak” – fogalmazott. (Borítókép: Képünk illusztráció! Fotó: Sean Gallup / Getty Images) Mi lenne, ha a jövő nem csak történne veled, hanem te alakítanád? Ez a könyv segít felkészülni, sosem tapasztalt módon. Tedd meg az első lépést most. Kövesse az Indexet Facebookon is!