● news.bsdnet.hu

A modern Kolumbia 2022-ben választott először baloldali elnököt a volt gerillaharcos Gustavo Petro személyében. Petro 17 évesen lépett be az Április 19. Mozgalomba, a baloldali forradalmárok azonban 1990-ben letették a fegyvert, és puszta politikai formációként tevékenykedtek tovább, így jutott Petro egészen a főváros, Bogotá polgármesterségéig az elnöki hivatal betöltése előtt. Mandátumának lejártával a kolumbiai elnökválasztás tétje, hogy a latin-amerikai ország marad-e a Petro által kitaposott úton vagy markáns jobboldali fordulatot vesz. A leköszönő elnök pártja, a Történelmi Paktum színeiben Petro tanácsadója, a 63 éves Iván Cepeda indul a folytonosságot képviselve. A filozófusból lett szenátor apját, aki vezető kommunista politikus volt, egy jobboldali félkatonai szervezet 1994-ben meggyilkolta. Cepeda a tragédia árnyékában az állami erőszak áldozatainak védelmére építette karrierjét. Elnöki programját „szociális kapitalizmus” jelzővel látta el, mely keretében progresszív adóreformot hajtana végre, hogy fedezze a szociális programok számottevő bővítését, valamint egymillió hektár földet juttatna a belső konfliktusok áldozatainak. A távozó Petro jóléti intézkedései nagy népszerűségnek örvendtek, kiváltképp annak célcsoportjai körében: állami ösztöndíjprogramot vezetett be az alsó- és középosztálybeli fiatalok egyetemi tanulmányaira, 23 százalékkal megemelte a minimálbért, ugyanakkor a leggazdagabbakat sújtó adóemelési terve nem ment át a törvényhozáson. Jóllehet Petro alatt nem nőtt a munkanélküliség – feltehetően a be nem jelentett foglalkoztatásnak hála –, Kolumbia azelőtt sem alacsony államadóssága lassan a GDP 60 százalékát közelítette meg , ami megkötheti a következő kormány kezét. Cepeda az első fordulóban a voksok körülbelül 41 százalékát kaparintotta meg. Noha kezdetben kilátásba helyezte, hogy nem fogadja el az eredményt a választói névjegyzékben és 800 ezer azonosító okmány kapcsán felmerült visszásságokra hivatkozva, bizonyíték hiányában végül mégis így tett. Petro még Cepedánál is hangosabban és kitartóbban kiáltott választási csalást, így egy bíró eltiltotta az X-fiókjának használatától, egy kongresszusi bizottság pedig az elnök mandátumának felfüggesztését kezdeményezte a választási kampányba való alkotmányellenes beavatkozás miatt. Cepeda a május végén tartott első forduló után igyekezett csiszolni sarkosabb álláspontjain és középre húzódni: Petro kezdeményezését elvetve jégre tette az alkotmányos reform ötletét és egy erre hivatott nemzetgyűlés összehívását, illetve tompított azon is, hogy egy az egyben folytatná az elnök „totális béke” politikáját – noha ő maga volt annak egyik fő letéteményese. A kolumbiai kormány még Juan Manuel Santos vezetésével, 2016-ban kötött békét a marxista-leninista FARC-kal, amellyel a ’60-as évek óta harcban állt. Ám a fegyveres gerillacsoportból nem adta fel mindenki: jó pár ezren a széttöredezett FARC disszidens osztagaiban vitték tovább az ellenállást, immár egymással viaskodva a területekért és a fekete gazdaság, különösen a drogcsempészet ellenőrzéséért – hisz Kolumbia a világ legnagyobb kokainexportőre, sőt, az elmúlt évtized alatt megtriplázódott a termelés. A kormány 2025 januárja és októbere között példátlan mennyiségű, 836,8 tonna kokaint foglalt le. A „totális béke” végett Petro asztalhoz kívánta ültetni mind egy szálig az összes fegyveres csoportot , és bár sikerült több átmeneti tűzszünetet kötni, ezek nem bizonyultak tartósnak, a bűnszervezetek hosszú listája pedig szétaprózta a kabinet figyelmét. Kritikusok szerint ráadásul az időszakos fegyvernyugvások lehetővé tették, hogy a gerillák újraszervezzék magukat, rendezzék soraikat és konszolidálják a megszerzett területeiket. Az aktív fegyveresek száma majd’ megduplázódott 2022 óta, ahogy gyakoribbá váltak az erőszakos bűncselekmények is – gyilkosságok, eltűnések, fenyegetések, szexuális visszaélések és kényszertoborzások –, miközben a harcoló felek egyre több települést dúlnak fel egyre modernebb technológiát alkalmazva, például drónokat. A konfliktus humanitárius következményei 2018 óta folyamatosan súlyosbodnak, a helyzet 2025-re évtizedes mélypontra süllyedt a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága szerint . Ennek egyik legutóbbi és legsúlyosabb példája volt, amikor tavaly egy 15 éves fiatal fejbe lőtte Miguel Uribe Turbay szenátort , aki idén a konzervatív Demokratikus Centrum színeiben szállt volna ringbe az elnöki címért. A 39 éves Uribe befolyásos, de tragikus sorsú család sarja volt . Nagyapja elnökként szolgált, míg újságíróként dolgozó anyját 1991-ben megölték egy sikertelen mentőakció során, miután elrabolta a Pablo Escobar fémjelezte medellíni kartell. Hiába hirdetett tűzszünetet több ismert fegyveres csoport a választás idejére, a kampányhajrában szakadatlanul élénkült az erőszak. Alig pár nappal az első forduló előtt legalább 52-en meghaltak, miután FARC-szakadárok két rivális szárnya összecsapott az ország délkeleti részén fekvő, stratégiai jelentőségű kokaintermelő és -kereskedelmi régiónak számító dzsungelekben. Április végén legalább 19-en vesztették életüket és 48-an megsebesültek egy bombamerényletben az ország délnyugati részén. A kormány szerint FARC-szakadárok álltak a merénylet mögött, Petro az elkövetőket „terroristáknak, fasisztáknak, drogcsempészeknek” nevezte. Mindennek tükrében nem csoda, hogy Cepeda keményvonalas jobboldali ellenfele, Abelardo de la Espriella egyértelmű kudarcként festi le a baloldali kabinet béketeremtési próbálkozásait. De la Espriella kizárta a gerillákkal való tárgyalást a jövőben, ehelyett rendvédelmi és katonai eszközökkel csapna le rájuk. Bár az irányváltásra fogékonynak mutatkozik a közbiztonság romlása miatt nyugtalan lakosság, az Al Jazeerának nyilatkozó szakértők nem feltétlen dobnák ki a fürdővízzel együtt a gyereket is, és óva intettek attól, hogy a jövőbeli kormány elvből elzárkózzon bármiféle tárgyalástól. Hiába volt zöldfülű a politikában, kisebb meglepetésre a Haza védelmezői elnevezésű formáció vezetője, Abelardo de la Espriella végzett az élen az elnökválasztás első fordulójában, bezsebelve a szavazatok közel 44 százalékát. Az „El Tigrének” becézett 47 éves ügyvéd és milliomos üzletember korábban abból csinált hírnevet, hogy nem riadt vissza akár alvilági szereplők jogi képviseletétől sem. Így olyan politikusok védelmét is ellátta, akiket paramilitáris csoportokhoz való kötődéssel vádoltak, és bár ideológiailag a (szélső-)jobboldalra sorolják, ez nem akadályozta meg, hogy egy időben azt az Alex Saab ot is védencének fogadja, akit azzal vádoltak, hogy Venezuela volt elnöke, a baloldali Nicolás Maduro javára követett el pénzmosást. (Madurót és feleségét idén januárban raboltatta el Trump, hogy New Yorkban állítsák bíróság elé. Az immár Delcy Rodríguez vezette Venezuela májusban kiadatta Saabot az Egyesült Államoknak.) A magát kívülálló fenegyerekként pozícionáló de la Espriella ennyire magabiztos előretörése nemcsak a kolumbiai baloldalt, de a hagyományos konzervatív establishmentet is váratlanul érte. Az Álvaro Uribe volt elnök által támogatott Paloma Valencia szenátor, aki egyes felmérésekben második helyen állt, végül alig 7 százalékot szerzett. Abelardo de la Espriella promete que bombardeará todos los campamentos narcoterroristas en Colombia, que derrumbará todo avión que intente sacar droga del país y que hundirá toda lancha que intente hacer lo mismo.También que usará las fuerzas del Estado para combatir y anular a… pic.twitter.com/jyQk7qMFMI https://t.co/jyQk7qMFMI A luxusruházati, parfüm- és italmárkát is nevére vevő de la Espriella közel sem rejti véka alá a fényűző vagyonát, ahogy azt sem, hogy 2023-ban amerikai állampolgárságot szerzett , miután Floridában ügyvédeskedett évekig. Bár sosem szolgált katonaként, a „Tigris” előszeretettel pózol tisztelegve az óriásplakátokon, aláhúzva, hogy a közbiztonság „vasököllel” történő megerősítését tekinti prioritásnak a piacpárti reformok mellett. Noha üzleti hátteréből adódóan trumpi párhuzam is vonható, programja és megjelenése nyomán a legtöbben Nayib Bukele salvadori elnökhöz hasonlítják de la Espriellát. Bukele, aki korábban „a világ legmenőbb diktátoraként” hivatkozott magára, könyörtelen leszámolást hirdetett a bűnbandák ellen. A közép-amerikai állam felnőtt lakosságának 2 százaléka végezte „megabörtönei” egyikében, melyek a vádak szerint hemzsegnek az emberi jogi sértésektől és kínzástól. (Ellentmondásos módon 2025 tavaszán Trump ide toloncolt ki körülbelül 250 venezuelait bírósági eljárás nélkül, akik tavaly nyáron hazatérhettek Venezuelába.) Colombia, Atlas Intel poll:Presidential electionde la Espriella (DdlP, right): 54%Cepeda (PH, left): 46%Fieldwork: 9 - 11 June 2026Sample size: 2,992 pic.twitter.com/aKS0GnXL65 https://t.co/aKS0GnXL65 A közvélemény-kutatásokat jelenleg pár százalékponttal vezető de la Espriella Az elnökválasztás második fordulóját most vasárnap tartják, a voksolás kimenetele pedig az 54 milliós ország külpolitikai orientációjában szintén gyökeres fordulatot hozhat. Donald Trump több ízben csörtézett Gustavo Petróval , aki az amerikai elnök beiktatása után rögvest fekete pontot – értsd, vámfenyegetést – kapott azzal a kijelentésével, hogy nem fogadják az Egyesült Államokból kitoloncolt kolumbiai bevándorlókat. Trump aztán Bogotá kábítószer-kereskedelem elleni fellépését kevesellte, majd Petro egy New York-i palesztinpárti tüntetésen való felszólalásával húzta ki a gyufát. Trump az idei év elején Kolumbia esetleges megtámadását lengette be, Maduro elrablása után pedig Petrót hasonlóan „beteg embernek” nevezte, aki „szeret kokaint készíteni és eladni az Egyesült Államoknak”. Márciusban aztán csak Kolumbia, Mexikó és Brazília baloldali elnökei nem kaptak meghívást Trump „Amerika pajzsa” elnevezésű, kartellellenes katonai szövetségének alapító csúcstalálkozójára. Noha Bogotá hosszú évtizedekig Washington elsőszámú szövetségese és kitüntetett biztonsági partnere volt Dél-Amerikában, Cepeda megválasztása esetén valószínűleg hasonló mederben folyhat tovább a kolumbiai-amerikai kapcsolat romlása , mint azt Petro ciklusának második felében megfigyelhettük. Nyitottak vagyunk egy konstruktív kapcsolatra az amerikai kormánnyal, de nem bánhatnak velünk úgy, mint a lakájaikkal, mint rabszolgáikkal, mint egy gyarmattal – szögezte le Cepeda egy októberi beszédében. Hozzátette, ők nem a kolumbiai elit részét képezik, „amely hozzászokott az engedelmességhez és azoknak a kezének csókolásához, akik megvetik őket.” Ellenben, ha de la Espriella győzedelmeskedik, Kolumbia visszatérhet a kontinens washington-barát országainak élére. Ezt maga Trump is belengette, amikor nyílt támogatásáról biztosította a jobboldali elnökjelöltet – természetesen kivívva a baloldal kritikáját. De la Espriella azt nyilatkozta, a bűnbandák elleni katonai terve nem valósítható meg az Egyesült Államokkal és Izrael Állammal kötött stratégiai szövetség, amerikai repülőgépek igénybevétele nélkül. Miután a Trump-adminisztráció tavaly Venezuela partjainál légicsapásokba kezdett feltételezett drogcsempészhajók ellen, majd idén márciusban szárazföldi támadást hajtott végre a szomszédos Ecuadorban a quitói kormánnyal együttműködésben, az akciók Kolumbiára történő kiterjesztése nem járna különösebb erőfeszítéssel. (A New York Times cikke szerint az ecuadori csapás valójában nem narkoterroristákat ért, hanem egy tejgazdaságot.) Egyszóval de la Espriella győzelme esetén Bogotá és Washington újbóli közeledése a drogcsempész fegyveres csoportok elleni közös, agresszív fellépésben nyilvánulhat majd meg legfeltűnőbben. Mint az a cikkünk elején olvasható, a „kék dagály” táplálása a Fehér Ház feltett szándéka volt, Kolumbia átfordításával azonban Trump olyan jobboldali szövetségessel gazdagodhat, akiből könnyedén éltanuló válhat Latin-Amerikában. A baloldali vezetők egymás utáni hatalomra jutását összefoglaló „első rózsaszín hullám” Hugo Chávez venezuelai megválasztása után, a 2000-es évek elején söpört végig Latin-Amerikán. Az első „pink tide” az argentin Kirchner házaspár, a brazil Lula , a chilei Michelle Bachelet , az ecuadori Rafael Correa , valamint a bolíviai Evo Morales nevéhez köthető. Az ezt követő „kék” – azaz jobboldali – hullám sodorta hivatalba a többi közt Mauricio Macrit Argentínában és Jair Bolsonarót Brazíliában, ám a 2010-es évek végén, ’20-as évek elején befutott a második „rózsaszín dagály”, és magával vitte őket. Ennek fő képviselői a mexikói Andrés Manuel López Obrador, a bolíviai Luis Arce, a perui Pedro Castillo , a chilei Gabriel Boric , a visszatérő Lula és a kolumbiai Petro számítottak. Az inga az utóbbi időszakban azonban újfent jobbra leng ki, ami az inkumbens baloldali vezetők vesztét okozta nem egy latin-amerikai országban. 2023-ban a láncfűrészéről ismert Javier Milei vette át a kormányrudat Buenos Airesben – aki pártját a tavalyi időközi választási kampányban Trump egy pénzügyi csomaggal tolta meg. 2025-ben pedig Trump sikeresen agitált Nasry Asfura megválasztása mellett Hondurasban, Chilében José Antonio Kast lett az ország legjobboldalibb elnöke a Pinochet-diktatúra óta, míg Bolíviában a mérsékelt jobboldali Rodrigo Paz diadalmaskodott közel 20 évnyi baloldali uralom után. (Bár Paz kormányzása ellen éppen hatalmas tiltakozások zajlanak.) Most pedig nemcsak Kolumbia, hanem Peru is csatlakozhat a markánsan jobbra tolódó országok sorához. Habár a verseny elképesztően kiélezett, és az eredmény nem végleges, a perui elnökválasztás június 7-én rendezett második fordulójában valószínűleg Keiko Fujimori szerzett pár ezerrel több voksot, ami azt jelenti, hogy negyedik próbálkozásra összejöhet a radikális jobboldali politikusnak az elnöki cím. Ellenfele, a baloldali Roberto Sánchez jelenleg 49,9, míg a japán gyökerekkel rendelkező Fujimori 50,1 százalékon áll. A korábbi first lady édesapja ellentmondásos örökségére építette kampányát: a Perut '90-es években diktátorként irányító Alberto Fujimori alatt visszaszorultak a gerillák és fellendült a gazdaság, az államfőt viszont korrupció és emberiesség elleni bűncselekmények miatt később elítélték. A politikailag rendkívül instabil andoki ország 2016 óta nyolc elnököt fogyasztott el, többségüket korrupciós ügyek és/vagy a parlament kényszerítette távozásra. Ha mégis Sánchez győzne, esélyes, hogy ő is hasonló sorsra jut, míg Fujimori a törvényhozás és az igazságszolgáltatás ellenőrzése által akár apjához mérhető hatalomra tehet szert a kritikusai szerint. Címlapkép forrása: MTI/EPA/Ernesto Guzmán Jr