„Nem tudom, ki adta a fegyvert a gyilkos kezébe, de azt tudom, hogy ki térítette el a golyót”

Negyvenöt éve, 1981. május 13-án a vatikáni Szent Péter téren a pápamobilból a tömegnek integető II. János Pál pápára egy Mehmet Ali Agca nevű török bérgyilkos négy lövést adott le Browning Hi-Power típusú fegyveréből. Agcát a vatikáni biztonsági főnök, Camillo Cibin teperte le a földre. A lövedékek közül kettő találta el a pápát, akit a római Gemelli Klinikára szállítottak. Az út a kórházig nem volt egyszerű. A mentőben a pápát ellátó ápoló, Leonardo Porzia a Radio Vaticana interjújában felidézte, hogy nem kaptak rendőri felvezetést, mert a kirendelt egység rossz helyen várta a mentőautót, aminek útközben váratlanul leállt a szirénája, ezért dudálással kellett utat törnie magának. A pápát végül megmentették, amit az egyház csodának könyvelt el, korábban is magas népszerűsége pedig az egekbe szökött. A támadás után rögtön jelezte, hogy megbocsát Agcának, 1983-ban meg is látogatta az egykori török bérgyilkost a börtönben, majd 2000-ben a kérelmére adtak kegyelmet neki; elhagyhatta olaszországi börtönét, igaz, Törökországba visszatérve egy 1979-es gyilkosság miatt ismét börtönbe került. Gyors felépülése után az egyházfő már 1982 februárjában afrikai országokat látogatott meg. A körút kezdetével a Vatikán többévnyi, rejtőzködve töltött időszakot tudhatott végleg maga mögött. 1970-ben, amikor VI. Pál pápa a Fülöp-szigetekre látogatott, alighogy leszállt a gépről, a reptéren egy papi ruhát viselő férfi rontott rá egy késsel, azt kiabálva, hogy „halál a hiedelmekre!” A támadót, Benjamín Mendoza bolíviai szürrealista festőt ártalmatlanították, a történtek viszont mélyen meghatározták VI. Pál pápaságának utolsó éveit. Az 1970-es eseményeket követő nyolc évben, egészen 1979-ig egyáltalán nem tett külföldi látogatásokat, mindezt azután, hogy az 1960-as években első pápaként látogatott az Európán kívüli mind az öt kontinensre. A bezárkózott évek után ezért kifejezetten nagy jelentőséggel bírt, amikor a frissen megválasztott II. János Pál szülőföldjére, a kommunista diktatúrától szenvedő Lengyelországba látogatott. Az pedig, hogy egy olyan merénylet után, amiben életveszélyes sérüléseket szenvedett el, továbbra is érintkezett a hívőkkel, és meglátogatta őket a világ minden táján, sokak szemében már az életében szentté avanzsálta. Nem csoda, hogy halála után rendkívül gyorsan, mindössze hat évvel szentté avatta a katolikus egyház, ami nagyon gyors eljárásnak számít. A biztonsági intézkedések szigorítása azonban nem maradt el. A manilai késes támadás után II. János Pál korai pápai éveiben már megjelent a pápamobilokon a jellegzetes kupola, de ez akkor még átlátszó műanyaggal volt befedve. A golyóálló üveg az 1981-es támadás után jelent meg az autón, viszont, a közhiedelemmel ellentétben ez nem jelentette azt, hogy innentől csak lövedékbiztos ablak mögül integethetett a pápa. Később visszatértek a műanyag borításhoz, sőt, a pápai limuzin utódjaként használt Mercedeseken volt egy tetőablak, amin a Szentatya zavartalanul kidughatta a fejét. Közben a nemzetközi hatóságok azzal kezdtek el foglalkozni, kik tervelhették ki a merényletet. A kommunisták szerepe a lengyelországi látogatás tükrében reálisnak tűnt, ezt a szálat ráadásul erősítette, hogy Agca bevallása szerint a kommunista Bulgáriában, Szófiában tervezte meg, és szerezte be a szükséges eszközöket a merénylethez. A támadás mögött álló szervezetet ugyanakkor sosem sikerült azonosítani. Ebben a szándékban az sem segített, hogy Agca ellentmondó nyilatkozatokat tett az évtizedek során arról, kinek a megrendelésére dolgozott. Volt, hogy a KGB-t nevezte meg, de az iráni rezsim is szóba került, 2010-ben pedig, törökországi szabadulása után már arról beszélt, hogy a Vatikánból irányították, megbízója pedig az egykori vatikáni államtitkár, Agostino Casaroli volt. A történésekre az egyháznak is megvolt a válasza. A merénylet időpontját, május 13-át összekötötték a Szűzanya fátimai jelenéseivel, ami közül az első 1917. május 13-án történt, amikor Szűz Mária a Vatikán álláspontja szerint három pásztorgyerek szeme láttára megjelent. Ezt további jelenések követték a faluban, az elkövetkezendő öt hónapban, egy kivétellel mindig a 13. napon. 1982-ben, a Szent Péter téri esemény után majdnem napra pontosan egy évvel János Pál elutazott a Portugáliában található Fátimába, hogy hálát adjon, amiért túlélte a támadást, mikor egy spanyol pap, Juan María Fernández y Krohn rátámadt egy szuronnyal. Krohn ezt azzal indokolta, hogy szerinte a pápa szovjet kém, és a kommunizmust szolgálja. A támadót ezúttal még időben sikerült lefegyvereznie a biztonsági főnök Cibinnek, aki pár hónappal korábban adta be a lemondását II. János Pálnak a Szent Péter téri események miatt, amit az egyházfő elutasított. Míg a XX. század egyik legnagyobb politikai rejtélyére évtizedek óta keresik a megfejtést, II. János Pál a nyomozásokra reflektálva azt mondta, „nem tudom, ki adta a fegyvert a gyilkos kezébe, de azt tudom, hogy ki térítette el a golyót.”