● news.bsdnet.hu

Az online pókerből indulva jutott el több milliárd forintos portfóliók kezeléséig, de ma is ugyanazt tartja a sikeres befektetés egyik legfontosabb elemének, amit a pókerasztalok mellett tanult meg. A HOLD új szenior portfóliókezelője, a Raiffeisen Alapkezelő befektetési igazgatói székéből érkező Pekár Dávid mindig azt nézi, hol csúszhatnak félre a dolgok. A befektetés ugyanis nem a magabiztos jóslásról, hanem a bizonytalanság kezeléséről szól. Arról is beszél, miért tartja veszélyesnek a túlzott önbizalmat, és miért gondolja, hogy a piac hosszú távon mindig megbünteti a kontroll nélküli kockázatvállalást. Az egyetemen alatt aktívan pókereztél. Hasznos a pókeres tudás, ha profi befektetővé akarsz válni? Igen, főleg, mivel amikor autodidakta módon tanultam a befektetésekről, rossz dolgokhoz nyúltam: olyan anyagokat olvastam, amelyekről utólag azt gondolom, nem voltak hasznosak. A pókerben viszont rengeteg dolgot megtanultam magamról: egyik legfontosabbként azt, hogy alapvetően kockázatkerülő alkat vagyok. Ez elsőre furcsának hangzik, mert aki online pókerezik, az nyilván vállal kockázatot, különben nincs is arrafelé keresnivalója. Móricz Dániel befektetési igazgató és Pekár Dávid szenior portfóliókezelő. Forrás: HOLD A másik fontos tanulság az volt, hogy meg kell tanulni szétválasztani a helyes döntést a jó kimenetelű döntéstől. Szerintem ezt sok ember akár élete végéig sem tanulja meg, mert nincs olyan tevékenysége vagy szakmája, amelyben nagyon sok döntést kell hozni, és nagyon gyorsan jön a visszacsatolás. A póker viszont ilyen. És milyen tudást tudtál áthozni, milyen hasonlóságok vannak a póker és a tőkepiac között? Az egyik legfontosabb párhuzam, hogy a tőkepiacon és a pókerben is nagyon kicsi az ember előnye, az úgynevezett edge. Ez az előny csak hosszú távon jön ki. Nem érdemes heti vagy havi hozamokat nézegetni, mert azok alakulásában nagyrészt a szerencse dominál. A három-öt éves hozam már sokkal inkább tükrözi a befektetői kompetenciát. A pókerben ugyanez történik: ha leülök egyetlen leosztásra, annak kimenetele szinte teljesen szerencse, ha egy éven keresztül nagyon sok leosztást játszom, ott már világosan kijön, hogy van-e edge-e vagy nincs. A stressztűrés is jó párhuzam, a pókerben ezt tiltnek hívják: amikor az ember olyan mentális állapotba kerül, amelyben már nem hoz optimális döntéseket, annak ellenére, hogy érti a szituációt. Ez gyakran akkor jön elő, amikor valaki sorozatosan jó döntéseket hoz, de az ellenfélnek folyamatosan szerencséje van. Ilyenkor az ember fejében felborul az a képesség, hogy elkülönítse a döntést a kimeneteltől. A tőkepiacokon ennek az analógiája számomra az, amikor valaki túlpozícionálja magát. Ha túl kockázatos a portfólió, akkor a piac kezdi vezérelni a kezét. Nem objektíven gondolkodik, hanem az árfolyammozgások kényszerítik reakciókra. Az ex-pókeresek akkor jobb befektetők? Alapvetően igen, vannak hasonlóságok a kettő között, de azért mindkettőt meg kell tanulni. Attól, hogy valaki jó pókeres, még eszköztelen lesz a tőkepiacon. Meg kell tanulnia vállalatot értékelni, módszertani keretet kialakítani, értenie kell, hogyan akar befektetni. A pókeresek jobb befektetők – HOLD Minutes A póker mentálisan kondicionálhat, de nem helyettesíti a szakmai tudást. Hogyan kanyarodtál rá a befektetési világra? Az egyetemen már kereskedtél? Ma a HOLD-nál dolgozó fiatalok sokkal kiforrottabb, érettebb szemlélettel érkeznek a céghez, én nem ilyen voltam. Az első könyvek, amelyek a kezembe kerültek, technikai elemzésről szóltak. Szinte minden indikátort kijegyzeteltem, de később alig használtam őket. A technikai elemzés egyes részeinél érthető, mi történik a charton, mi lehet a mögöttes pszichológia, de sok esetben inkább belemagyarázást láttam, mintsem valós tartalmat. Egy barátom egyszer úgy fogalmazott, hogy a technikai elemzést egy okos bróker találta ki, hogy az ügyfelek többet kereskedjenek. Ez nyilván túlzás, de van benne valami. Az egyetemen az opciók is nagyon érdekeltek. Különböző opciós stratégiákról olvastam, mintázatokat kerestem, azt néztem, lehet-e például vállalati jelentések vagy nagy bejelentések idején opciókkal pénzt keresni, a rosszul árazott volatilitásból profitálni. És innen már egyenes út vitt a tőkepiacra? A Raiffeisen Alapkezelőnél kezdtem, de nem befektetőként, hanem kockázatkezelőként. Amikor volt időm, a munka mellett opciós stratégiákat építettem magamnak. Egy kockázatkerülő ember jobb kockázatkezelővé válik? Szerintem igen. Én mindig azt néztem, hol mehetnek félre a dolgok. Amikor kockázati modellekről tanultunk, és az előadó azt mondta, hogy egy modell az esetek 99 százalékát lefedi, engem a maradék 1 százalék érdekelt, ahol nagyon elcsúszhatnak a dolgok. Ez szerintem gondolkodásbeli különbség. A kockázatkerülő ember folyamatosan azt figyeli, hol lehet baj, pont ettől lesz kockázatkezelő. Hogyan lettél kockázatkezelőből portfóliókezelő? A Raiffeisennél egy szenior kolléga távozása adta meg a lehetőséget, lényegében az ő pozícióját kaptam meg. Ez mély víz volt, sok portfólió került hozzám, sok milliárd forintról volt szó. Ezek között sok benchmarkolt részvényalap és szilárdabb stratégiát követő portfólió volt, tehát nem olyan széles mandátum, mint egy abszolút hozamú alapnál. Milyen érzés így hirtelen több milliárd forintnyi ügyfélpénzért felelni? Az ügyfélpénz nálam mindig magasabb polcon van, mint a saját pénzem. Sokkal inkább izgulok az alapban lévő vagyon, mint a saját befektetéseim miatt. Ha az ember más pénzét kezeli, az más típusú stressz, más típusú gondolkodás és más felelősség. Aki fejben nyugdíjba megy, az leépül – Megnyílik az egyik legkülönlegesebb alapunk Saját magával az ember könnyebben elszámol, ha mellényúl. Egy ügyfélnek viszont sokkal nehezebb megérteni, hogy egy portfóliómenedzser miért csinált ezt vagy azt, ha a piac végül nem úgy alakult. A saját portfóliómmal sokszor lazább vagyok. Lehetnek benne olyan részvények, amelyeket egy alapból már régen eladtam volna, de a saját portfóliómban nem zavarnak, elvagyok velük hosszabb időtávon. Például a saját portfóliómban nem törekszem arra, hogy különböző makro fedezeti ügyletekkel kisimítsam az ingadozásokat. Egy alapnál viszont fontosnak tartom, hogy legyenek olyan kiegészítő pozíciók, amelyek akkor teljesítenek jól, amikor mondjuk a részvénypiac kevésbé. A Raiffeisennél alapkezelőből a befektetési igazgatói pozícióig vitted, a saját alapod, az Etalon nagyon sikeres volt. Az Etalon indulására a technikai elemzéstől és opciós stratégiáktól egyre inkább a fundamentális elemzés felé fordultam. Olyan befektetőket, tőkepiaci gondolkodókat kezdtem követni, akik jó módszertani keretet adtak, és akiknek a gondolkodásából tanulni lehetett. Ekkor értettem meg, hogy én csak úgy tudok alapot kezelni, ha vannak horgonyai a döntéseimnek. Ha például holnap úgy ébredek, hogy olajat shortolok, annak számomra nincs elég horgonya. Ha viszont egy vállalatnál van elképzelésem arról, hogy nagyjából mennyit érhet, mit csinál, hol termelődik benne a hozzáadott érték, akkor sokkal jobban el tudom helyezni a kockázatot. A fundamentális elemzés világába úgy csúsztam bele, hogy kerestem azokat a horgonyokat, amelyek alapján azt érezhettem: amit befektetésként csinálok, annak van esélye alfát vagy jó kockázattal korrigált hozamot termelni. Miért jöttél át a HOLD-hoz? Nálunk szenior portfóliókezelő vagy, tehát Móricz Dani, a befektetési igazgatónk alatt dolgozol. Nem visszalépés ez szakmailag? Ezt a kérdést pár embertől megkaptam, de egyáltalán nem érzem így. Szerintem a titulus önmagában nem sokat jelent, A vélemény ereje számít. Ha egy frissen érkezett gyakornok fogalmazza meg a legélesebb, legjobb véleményt, akkor neki lesz igaza. A HOLD ebben nagyon szabad közegnek tűnt. Az ember kirak az asztalra egy jó ötletet, és ha az működik, akkor annak hatása lesz, még akkor is, ha formálisan nem ő az adott terület gazdája. Egy multiba betagozódott alapkezelő más közeg, mint a HOLD, egy kisebb, rugalmasabb szervezet. Innen jött a motiváció, hogy itt építsem tovább a karrieremet. Amúgy a Raiffeisenes munkám során sok piaci szereplővel volt kapcsolatom, köztük Danival és Balázzsal is. A HOLD-ot kívülről is sok fórumon látni lehetett, például podcastokon keresztül, de egészen más, amikor az ember leül ebédelni velük ebédelni és piacokról beszélgetni. Dani régóta emblematikus alakja ennek a szakmának. Amikor a Raiffeisennél megkaptam a befektetési vezetői pozíciót, tudatosabban is kerestem vele a kapcsolatot. Balázzsal szakmai alapon is megismerkedtem, viszont mivel ugyanazon a környéken lakunk, sokszor össze is futottunk. A hasonló korú gyermekeink miatt a klasszikus találkozási pont volt a játszótér. Egy idő után ezekből a rövid találkozásokból is mindig szakmai beszélgetés lett: makróról, piacokról, alapkezelői működésről, sok kérdésben hasonlóan gondolkodunk. Már elstartolt az alapod, a HOLD Infinity. Honnan jött a név? A névválasztásnál több ötlet is volt az asztalon, az Infinity-t a feleségem javasolta. Ez a név számomra valami olyasmit jelent, hogy nem szeretném túl gyakran változtatni a helyemet vagy a szakmai irányomat. Az, hogy alapot kezeljek, és én legyek annak döntéshozója, élethosszig tartó szakmai potenciált és szellemi muníciót jelent. A nagyon hosszú távú gondolkodást akartam egy szóban megfogalmazni. Ez igaz a befektetési filozófiámra és a saját szakmai működésemre is. Említetted a HOLD vitakultúráját, amit mi is mindig hangsúlyozunk. Elsőre tapasztaltad ezt? Egyből éreztem, hogy bárki, akivel cégen belül beszélek, érti ezt a kultúrát. Sőt, van, akinél kifejezetten azt éreztem, hogy igényli az ellenvéleményt. Azért mutat be egy ötletet, hogy kapjon rá reakciót, plusz impulzust. Ha ez nem történik meg, akkor kevesebbet visz haza a beszélgetésből. Ez igényli azt, hogy intellektuálisan kötekedős ember legyél? Nem mondanám magam kötekedősnek, de azt nem szeretem, ha nem mondom el a véleményemet. Ha butaság volt a véleményem, legalább kiderül, ha nem, akkor bekerül a közös gondolkodásba. Szeretek hozzárakni ahhoz, amit mások mondanak, és szerintem ez titulustól független. Ugyanúgy el kell mondani a junior kollégának is, ha máshogy látok valamit, mint a sok évtizede a szakmában lévő kollégának. Nem az a cél, hogy valaki letorkolja a másikat, és így érvényesítse az érdekeit, hanem az, hogy kimondjuk, amit gondolunk, és a döntések meritokratikusan szülessenek meg. Hogyan foglalnád össze a befektetési filozófiádat? Alapvetően kontrariánus szemléletű vagyok, azaz a piaci mozgással jellemzően ellentétesen alakítom a kockázatos eszköz kitettségemet. Részben éppen azért, mert szeretek nyugodtan aludni. Azt szeretem, ha egy piaci esésben aktívan részt tudok venni vevőként, és ehhez kell, hogy legyen puskaporom. A másik oldalon, ha a piac emelkedik, és azt érzem, hogy a kockázatokat nem jól árazzák, akkor fokozatosan súlyozok le. Nem nagyon időzítek piacot, nincs olyan kijelentésem, hogy most piaci csúcs vagy piaci alj van. Van képem és narratívám arról, hol tartunk, de valójában fokozatosan vásárolok és fokozatosan adok el. Mire számíthatnak Zsiday Viktor alapjának befektetői? Válaszolnak a portfóliókezelők Ez az egyedi részvényeknél is igaz. Ha kinézek egy részvényt, és azt gondolom, elbírok belőle mondjuk két százalékos súlyt, akkor először veszek egy százalékot. Ha tovább esik, felnövelem másfélre, majd kettőre, de itt jellemzően megállok. Nincs olyan, hogy csak azért nő öt százalékra, mert folyamatosan esik. Pszichológiailag tanulni kell, hogy esésben tudjon venni az ember, mert az alapbeállítottságunk nem feltétlenül erre ösztönöz. A fordítottja talán még nehezebb: emelkedő piacon eladni. Stanley Druckenmiller mondta, hogy a részvények sokszor egyre olcsóbbnak tűnnek, minél drágábbak. Hogyan gondolkodsz egy alap felépítéséről? Úgy képzelem el, hogy ha az ember rendelkezésére bocsátanak száz egység vagyont, akkor a kiindulópont az, hogy ezt nagyon alacsony kockázatú eszközbe teszi: diszkontkincstárjegybe, számlapénzbe vagy hasonlóba. Onnantól kezdve minden forint, amit kockázatos eszközre költ, csak akkor indokolt, ha a kockázati prémium tükrözi, hogy van értelme elmozdulni a kockázatmentes eszköztől. Az alapot építőelemekből rakom össze: egyedi részvényekből, kötvényekből, árupiaci termékekből vagy egyéb instrumentumokból. Ezekből kell koherens egészet építeni. Az ötödik építőkocka már függ attól, mi volt az előző négy. Ha már sok olyan részvény van a portfólióban, amelyek ugyanarra a régióra vagy szektorra fókuszálnak, akkor lehet, hogy nem ott keresek tovább, még akkor sem, ha egyébként olcsónak tűnnek. Fontos, hogy a végeredmény robusztus legyen: szektor, földrajzi kitettség és életciklus szerint is diverzifikált. Ne csak érett, könnyebben értékelhető vállalatok legyenek benne, hanem időnként növekedési cégek is. Utóbbiaknál több a storytelling és kevesebb a biztos szám, ezért ott különösen fontos, kik állnak a cég mögött, mi a motivációjuk, hova akarják eljuttatni a vállalatot, és mennyire reális a történet. Egy érettebb cégnél elég lehet, ha a számok alapján jó megtérülést látok. Ott nem feltétlenül kell erős narratíva. Egy növekedési cégnél viszont a történet sokkal fontosabb. Opportunisztikusnak is tartod magad? Beleveszel valamibe csak azért, mert hirtelen lehetőséget látsz? Igen, elég széles merítésben nézek részvényeket. Nem mondanám, hogy egyetlen szektorhoz vagy országhoz értek igazán mélyen, és ott keresem az edge-emet. Inkább sok mindent olvasok, vegyes forrásokból, külföldi és amerikai befektetőket is figyelek, és ezekből sok ötlet szembejön. Megnézem a fő számokat, utánaolvasok, és ha nem értem a sztorit, elengedem. Ha megfog, akkor végignézek bizonyos checkpointokat, és ha még mindig érdekes, mélyebben elmerülök benne. Nem megyek le magamtól olyan mélyre a cégekben, mint néhány kollégám. Ezért nincs igazán koncentrált pozícióm: mindig maradnak vakfoltok. Az fontos, hogy kialakuljon bennem valamilyen történet, narratíva arról, miért érdekes, miért jó építőkocka a portfólióba, miért akarom most megvenni, és meddig akarok elmenni benne. Mit jelent nálad az, hogy nem tartasz koncentrált pozíciókat? Nálam jellemzően legalább húsz-huszonöt részvény van, sokszor inkább harminc. Van egy listám, amelyre viszonylag könnyen felkerül egy új cég. Lehet, hogy egy vállalat története érdekes, jónak tűnik az üzleti modellje és menedzsmentje, de a cégek többsége relatíve hatékonyan van árazva. Ránézek, tetszik, de nem mondanám olcsónak, ilyenkor ott marad a listán. Ha később történik benne valami izgalmas, nagy esés, piaci pánik vagy cégspecifikus változás, és azt gondolom, hogy a piac túldimenzionálja a problémát, akkor bekerülhet az alapba. Van olyan részvény, amely sok éve rajta van a listámon, de sosem vettem belőle. Milyen sarokszámokat figyelsz egy alapnál? Mindig szeretem tudni, aktuálisan mennyi a részvénysúly, melyek a dominánsabb egyedi részvények, mekkora az alap kamatkockázata, mekkora a devizakitettsége és van-e egyéb makro hátterű pozíció az alapban. Ezek alapján el tudom helyezni, mi történik a portfólióval, ha például a hozamok emelkednek, a részvénypiac esik, az arany esik, vagy a forint erősödik. Itt jön be a kockázatfókusz: mindig azt nézem, hol tud rossz irányba menni a portfólió. Az is fontos, van-e olyan reális narratíva, amelyben több negatív tényező egyszerre történik. Ha igen, akkor meg kell nézni, mekkora potenciális visszaesést szenvedhet el az alap. Ezért szeretek olyan pozíciókat is betenni, amelyek lehet, hogy nem a legnagyobb hozampotenciállal bírnak, de esésben jobban teljesítenek, és diverzifikálnak. Van olyan befektető, akivel különösen tudsz azonosulni? Howard Marks. Benne azt érzem, hogy elképesztően kockázatorientált befektető, miközben nagyon sikeres, hosszú évtizedes karrier van mögötte. Szerény figura, aki nem kérkedik az eredményeivel, hanem racionálisan és jól levezeti, mit gondol a világról és a piacokról. Nem fekete-fehér állításai vannak, hanem skálákban gondolkodik. Sok szempontot be tud hozni. A könyveit és befektetői leveleit is nagyon szerettem és a mai napig szeretem olvasni. Több mint harminc éve ír rendszeresen ilyen leveleket, és szerintem rengeteg tudás van bennük. Az első ilyen levele, a The Route to Performance is pont arról szólt, miért a kockázattal korrigált hozam a lényeg. Melyek voltak a legemlékezetesebb nyerő befektetéseid? Nekem inkább azok maradnak meg, ahol nagyon szerettem a sztorit, ahol összeálltak a dolgok. Sokszor ezek egyszerű narratívák. Pályám elején a Market Wizards egyik kötetében olvastam, hogy vannak szektorok, amelyeket nagyon erősen a tőkeberuházási ciklusok mozgatnak. Például az olajszektorban, ha magas az olajár, sokan beruháznak, ez viszont évekkel később túlkapacitást okozhat, és lefelé nyomhatja az olajárat. Ezekben a szektorokban akkor kell optimistának lenni, amikor az árazás nagyon nyomott, túlkapacitás van, és nem látszik, hol fog leépülni. Nem feltétlenül holnap fog megoldódni, de ez lehet a ciklus azon pontja, ahol érdemes beszállni. Amikor pedig mindenki optimista és beruházni akar, akkor el kell köszönni a szektortól. Az olajszektorban a 2020-2021-es időszakban ezt láttam. 2020-ban még negatív olajár is kialakult, borzasztóan nyomott volt a kereslet, az olajcégek beruházásai nagyon gyengék voltak. Azt éreztem, ebből egyszer reneszánsz lesz. Nem tudtam megmondani, mikor, de a szektorra optimista lettem. Ez nem egyedi részvény-, hanem inkább szektorsztori volt. Hasonló jó történet volt a dry bulk hajózási piac, amit egy remek régi kollégám mutatott nekem. Nem volt jelentős új hajórendelés, a meglévő flottát pedig részben leselejtezték, részben a környezetvédelmi előírások miatt vált kevésbé profitábilissá az üzemeltetés. Az új hajók legyártása hosszú idő, és a kapacitások is szűkösek voltak. Ilyen helyzetben, ha jön egy keresleti sokk, a kínálat nem tud gyorsan reagálni, ezért nagyon fel tudnak szaladni a fuvarozási ráták. Erre éveket is lehet várni, de 2021-ben megvalósult, és ezek a cégek nagyon jól tudtak keresni. Egyedi részvénysztorit is tudsz mondani? Igen, ilyen volt például egy amerikai ékszerkereskedő. Egy külföldi portfóliómenedzser portfóliójában találtam, akinek tetszett a befektetési filozófiája, ezért megnéztem a részvényeit is. A cég akkor nagyon alacsony szorzón forgott. Az elmúlt években nagyjából 55 és 100 dollár között mozgott az árfolyama, és az értékelésem alapján körülbelül 100 dollár körüli ár tűnt reálisnak. Amikor lement 50-60 dollár közé, akkor szívesen vettem belőle. Később 80 dollár körül elkezdtem eladogatni. Ezután kikerült az alapból, de maradt a figyelt listán. Egy év múlva újra 50-60 dollár körül találtam meg, megint vettem, majd ismét elment 80-100 dollárig. Ezt technikai alapon is lehetett volna kereskedni, de nekem kellett a fundamentális fogódzkodó: azt gondoltam, ennek többet kell érnie 50 dollárnál. Nem olyan cég volt, amelyet nagyon hosszú távra akartam tartani, mert voltak strukturális problémái. A biznisz jelentős része jegygyűrűkből jött, miközben az Egyesült Államokban csökkent a házasságkötések száma, de annyira defenzíven árazták, hogy időről időre jó beszállási lehetőség volt. És a veszteségek? Milyen bukókra emlékszel, amikből tanultál és jobb befektetővé váltál? Egy fundamentális logikára építő befektetőnél a veszteségeknél az a tipikus, amikor az ember vesz egy részvényt, majd negyedévről negyedévre rosszabb számok jönnek. Nincs meg az a turnaround, amit várt, és nincs olyan katalizátor a cég körül, amely segítené. Egyébként a turnaround sztorik többsége statisztikai alapon valójában csapda, csak a befektetők hajlamosak belehinni a saját elemzésükbe és nem használni a statisztikákat. Ilyenekből több is volt. Ezért fontos, hogy ha tudom, hogy egy részvény kockázatos, és nagy meglepetések lehetnek a negyedéves jelentésekben, akkor maximum 0.5 – 1%-ot veszek belőle, és figyelem az életútját. Volt olyan részvényem, amely a megvételtől számítva később 60-70 százalékkal kevesebbet ért. A lényeg, hogy ezekre jellemzően nem vettem rá, mert azt éreztem, strukturális változás történt, és nem tudom eldönteni, javultak-e a fundamentumok. Inkább elengedtem. Nincs olyan nagy, látványos bukóm, ahol hatalmas kockázatot vállaltam volna és nagyot égtem. Inkább olyan részvények voltak, amelyeket tartottam, aztán már nem tetszett annyira a sztori, de nem adtam el azonnal. Ott maradtak a portfólióban, viszont nem vettem rájuk, mert rossz elköteleződésnek éreztem volna. Ilyen például egy amerikai használtautó-kereskedő. Értékteremtő befektetésnek tűnt, de közben jött egy diszruptív szereplő a piacra, amely elsőre lufinak tűnt, végül viszont nagyon durván nőtt. Az ilyen strukturális sérüléseket egy piacon jellemzően nem lehet előre jelezni, ezért vagyok az egyedi részvényekkel nagyon óvatos. JOGI NYILATKOZAT A dokumentumban foglaltak nem minősülnek befektetési ajánlatnak, ajánlattételi felhívásnak, befektetési tanácsadásnak vagy adótanácsadásnak, befektetési elemzésnek, az abban foglaltak alapján a HOLD Alapkezelő Zrt.-vel szemben igény nem érvényesíthető, azokért a HOLD Alapkezelő Zrt. felelősséget nem vállal. The post Pókerasztaltól a játszótéren át a HOLD-ig – Elindult az Infinity alap appeared first on HOLDBLOG.