● news.bsdnet.hu

A sztoriközpontú videojátékok egy, az elmúlt években kialakult altípusa olyan lelkileg meggyötört főszereplőkről szól, akik valamilyen távoli, gyakran izolált helyen végeznek monoton, magányos munkát, miközben szembenéznek múltjukkal. Mi, mint játékosok, enyhe interakciókon keresztül bújhatunk egy rövid ideig a bőrükbe, jobb esetben egy érdekes, sokszor megható vagy drámai történetet és karakterfejlődést átélve. Ezek bajnokának tartom a Gone Home-ot, a Firewatch-ot vagy a What Remains of Edith Finch-et, amik a mai napig szerintem kiváló példái annak, hogyan lehet elmesélni jól egy ilyen sztorit. A Will: Follow the Light is valami hasonlót céloz meg. Figuránk a címadó Will, aki világítótorony-őrként dolgozik egy szigeten a messzi északon, a sarkkör mentén. Egy nap épp egyedül van, amikor masszív vihar érkezik, sárlavinát zúdítva a közeli városra. Will elindul, hogy megtalálja fiát, túrája során pedig egyrészt fizikailag is bejárja a közeli helyszíneket, másrészt mentálisan is szembenéz múltjával és jelenével – a két sík pedig fokozatosan olvad egybe. Apjával nem ápol jó viszonyt, aki hátrahagyta őt anno azért, hogy visszavonuljon világítótornyába. Felesége elhunyt, így egyedül neveli fiát, de ő maga is egyre csak távolodik tőle. Az út alatt a generációs traumák és az örökölt meg továbbadott családi feszültségek válnak állandó témává. Ezzel együtt a világítótorony fénye egyszerre szolgál már-már szájbarágós útmutatóként és ironikus eszközként: elvégre pont akik másokat segítenek az éjszakában azok, akik oly sok időt töltenek egyedül, izoláltan. [+] A fő mondanivaló nem lenne rossz, de az előadásmód nem sikerült túl jóra. Will hangja valahogy túl semmilyen, alig éreztem az átélését. A többiek szinkronja sem elég stimuláló, ráadásul sok a felesleges, semmitmondó töltelékszakasz, amit jobb esetben középszerű, kevésbé jó esetben irritáló logikai feladványok darabolnak fel. Tologatni és pakolgatni kell dolgokat, beindítgatunk gépezeteket és megfejtjük a hol valódi, hol elvontabb aktivációs kódokat. Van, amikor szerkezeteket kell összetákolnunk, és e szakaszok egyértelműen PC-re lettek optimalizálva – vagyis kontrollerre egyáltalán nem lett kalibrálva ezek kezelése. Itt hosszú perceket lehet eltölteni csak azzal, hogy a kurzor a megfelelő elemet válassza ki, hogy utána szembesüljünk azzal, hogy még mindig nem tehetjük be a helyére. A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!