● news.bsdnet.hu

A koboldcápa nemcsak a világóceán egyik legbizarrabb, hanem messze a legritkábbak közé tartozó mélytengeri cápafaja, amelynek az életmódjáról a rendkívül nehéz megfigyelhetősége miatt szinte alig tudunk valamit. A tudósoknak most első alkalommal sikerült filmre venniük a rendkívül ritka koboldcápát a Csendes-óceán középső térségében, közel kétezer méteres vízmélységben. Ez a nagy jelentőségű észlelés egyben kibővíti a faj elterjedésére vonatkozó eddigi ismereteinket is. A heringcápa-alakúak rendjébe (Lamniformes) sorolt koboldcápát (Mitsukurina owstoni) 1898 tavaszán véletlenszerűen fedezték fel japán halászok a Yokohama közelében fekvő Sagami-öbölben, amikor a hajójuk fedélzetére visszahúzott fenékhálóba akadva bukkantak rá a rémisztő kinézetű és addig még sohasem látott cápára. A furcsa zsákmány tudományos jelentőségét felismerve a szenvedélyes természetbúvár, Henry Owston kapitány a konzervált preparátumot a Tokiói Egyetem szakmai körökben nagy elismertségnek örvendő zoológusának, Kakichi Mitsukuri professzornak küldte el. Mitsukuri professzor megvizsgálta a preparátumot, majd az tovább küldte jó barátjának, a porcos halak szaktudósának, az amerikai David Star Jordan-nek. Jordan megállapította, hogy a Yokohama közelében kifogott cápa nem csak hogy a tudomány számára ismeretlen új faj, hanem egy új nemzetség és család holotípusa is egyben. Az amerikai ichtyológus a japán barátja és a preparátumot megmentő Owston kapitány tiszteletére az új fajnak a kettős nevezéktan szabályai szerint a Mitsukurina owstoni tudományos fajnevet adta. A koboldcápa a fosszilis bizonyítékok szerint rendkívül ősi faj, amelynek első egyedei még a dinoszauruszok korában, a korai kréta időszakban, nagyjából 125 millió éve jelentek meg a világóceánban. A koboldcápát a tengerbiológusok éppen ezért reliktumfajnak, élő kövületnek tekintik. A most közzétett új felvételeken a kutatók két koboldcápa-észlelést is dokumentáltak, egyet Jarvis-sziget közelében, a Csendes-óceán déli-középső részén, egy másikat pedig a Tonga-árokban, a pacifikus régió délnyugati területén. A tengerbiológusok azt feltételezik, hogy a koboldcápa úgynevezett kozmopolita faj, amely a világóceán bármely területén előfordulhat. Eddig csak az Atlanti- és az Indiai-óceán szűk régióiban, valamint a Csendes-óceánon az Egyesült Államok nyugati részén, Ausztráliában, Japánban és Tajvanon észleltek koboldcápákat, de itt is csak kis területeken, foltokban bukkantak rájuk. „ A koboldcápa emblematikus mélytengeri faj, és soha sem gondoltam volna, hogy valaha is látunk egyet élőben” – mondja Alan Jamieson, a tanulmány társszerzője és a Nyugat-Ausztráliai Minderoo Egyetem Mélytengeri Kutatóközpontjának az igazgatója, akit a Live Science tudományos hírportál idéz. A koboldcápa kifejlett egyedeinek teljes testhossza 3-4 méter közötti. Más cápafajokhoz hasonlóan a koboldcápa is húsevő ragadozó, zsákmányállatai között elsősorban halak és mélytengeri fejlábúak szerepelnek. Rendszertani értelemben legközelebbi rokona a reá cseppet sem hasonlító homoki tigriscápa (Carcharias taurus). Mélytengeri életmódja miatt szinte esélytelen, hogy fürdőzők vagy búvárok találkozzanak vele, így az emberre nem jelent semmilyen potenciális veszélyt. Jamieson szerint nemcsak az volt lenyűgöző, hogy először sikerült felvételeket készíteni koboldcápákról a természetes élőhelyükön, de a Tonga-árokban élő példányt körülbelül 1997 méteren úszva találták meg, 700 méterrel mélyebben, mint korábban bármely más koboldcápát. „Az expedíció során több mint 50 napon át folyamatosan filmeztünk 800 és 10 800 méteres mélységek között, és ez a megfigyelés valamivel több mint 20 másodpercig tartott, ami újfent azt bizonyítja, hogy mennyire nehéz megtalálni ezt a fajt, és milyen különleges, hogy két megfigyelés is történt ugyanabban a terepi kutatásban ” - mondja a Nyugat-Ausztráliai Minderoo Egyetem Mélytengeri Kutatóközpontjának az igazgatója. A kutatók a Tonga-árokban 2024 augusztusában figyelték meg az egyik koboldcápát, míg a Jarvis-sziget térségében történt észlelés 2019 júliusára datálható. A Tonga-árokban filmre vett cápa valószínűleg egy nőstény egyed volt, amely az árok északi lejtőjén úszott- írja a tudóscsoport a megfigyeléseket feldolgozó tanulmányában. A Jarvis-szigetnél megfigyelt cápa egy több mint 3,4 méter hosszú és valószínűleg 50 évesnél idősebb hím példány volt. A Journal of Fish Biology című szakfolyóiratban idén május 19-én publikált tanulmányban írtak szerint ezt a példányt 1237 méter mélyen sikerült azonosítania a kutatóknak. A koboldcápára vonatkozó nem túl bőséges megfigyelési adatok alapján a faj legtipikusabb élőhelye a 200 méteres vízmélységtől az 1000 méteres vízmélységig terjedő szürkületi -, vagy bathyális-zóna. Ugyanakkor néhány megfigyelés, így a mostani tanulmányban közöltek azt valószínűsítik, hogy a koboldcápák az 1000 méteres mélységtől az óceáni árkok fenekéig terjedő sötét, vagy abisszális-zóna 2000 -3000 méteres mélységeiben is előfordulhatnak. „Az ehhez hasonló új felfedezések azt mutatják, hogy még mindig rengeteg felfedezni való van a mélytengeri környezetben” – mondja a tanulmány első szerzője, Aaron Judah, a manoai Hawaii Egyetem biológiai oceanográfiai doktorandusz hallgatója. „Tekintettel a koboldcápa újonnan kibővített földrajzi elterjedésére, ez a faj felvehető a nemzet biodiverzitási listákra is” -fűzi hozzá a tanulmány vezető szerzője. A Journal of Fish Biology szaklapban 2026. május 19-én megjelent tanulmány itt olvasható el, angol nyelven. A koboldcápa: