● news.bsdnet.hu

Sokáig, úgy a 2020-as évek elejéig, magányosan képviseltem azt az álláspontot, hogy nincs szükség az Európai Monetáris Unióhoz való csatlakozás erőltetett, gyorsított megvalósítására – mondta Surányi György, egyetemi magántanár, az MNB volt elnöke az euró bevezetésének kérdésével kapcsolatos korábbi álláspontjáról az MTA szerdai konferenciáján. Hozzátette: a korábbi szakmai érveit ma is igaznak tartja, szerinte az eurózóna működésének ellentmondásai nem tűntek el, "a monetáris unióban is lehet pocsék gazdaságpolitikát folytatni, és a monetáris unión kívül is lehet hatékony, felelős, egyensúlyőrző politikát végrehajtani". Mégis megváltozott a véleménye: Ma úgy gondolom, hogy legalább két komoly érv van amellett, hogy érdemes Magyarországnak a monetáris unióhoz előbb-utóbb csatlakozni. A volt jegybankelnök a 2001 és 2025 közötti időszakot két nagy monetáris politikai korszakra bontotta. Az első, 2001 és 2013 közötti periódust "ortodox, ultraortodox" rezsimként írta le. Ezt az a felfogás uralta, hogy a jegybank kizárólagos feladata az árstabilitás biztosítása, akár jelentős gazdasági áldozatok árán is. A probléma szerinte az volt, hogy a jegybank a laza költségvetési és jövedelempolitikával szemben próbált egyedül stabilizálni, miközben nem volt érdemi együttműködés a gazdaságpolitikai alrendszerek között. Surányi szerint fenntartható árstabilitás csak a fiskális, a jövedelem- és a monetáris politika koordinációjával érhető el. A korszak egyik legsúlyosabb következményének a devizahitelezés felfutását nevezte. Szerinte miközben a jegybank forintoldalon szigorított, a magas reálkamatokkal és az erősödő árfolyammal egyre vonzóbbá tette a devizahiteleket. "Minél szigorúbbá váltak a monetáris politika eszközei, minél magasabb lett a pozitív reálkamat, minél erőteljesebb lett az árfolyam felértékelődése, annál attraktívabbá vált a devizahitel iránti kereslet" – fogalmazott. Surányi ezt úgy írta le, hogy a jegybank az egyik oldalon fékezett, a másikon viszont élénkítette a gazdaságot. Hiába szigorította a jegybank az egyik kezével, a másik kezével, vagy az egyik lábával a gázt nyomta, a másikkal a féket. Ennek szerinte az lett az eredménye, hogy a belső kereslet élénkült, a külső egyensúly romlott, az inflációs célt pedig a jegybank csak nagyon rövid időre tudta elérni. A második, 2013 és 2025 közötti időszakot Surányi "unortodox" monetáris politikai rezsimként jellemezte. Ennek szerinte a laza fiskális politika, a laza jövedelempolitika és a nagyon laza monetáris politika együttese volt a lényege. Úgy vélte, a gazdaságpolitika éveken át akkor élénkített, amikor nem kellett volna, majd akkor kényszerült szigorításra, amikor az már későn és nagy költséggel történt. A "magasnyomású gazdaság" és a "kanyarban előzés" politikájáról azt mondta: már korábban is látszott, hogy ez veszélyes irány. Óvatosnak kell lenni a kanyarban, nemcsak előzni lehet, hanem súlyosan kivágódni. Nálunk ez következett be, a legmagasabb inflációval, a legalacsonyabb növekedéssel párosítva – fogalmazott. Összegzése szerint a kanyarban előzés kísérlete végül falnak ütközött, amikor a jegybank 2022 őszén kénytelen volt egy lépésben 13-ról 18 százalékra emelni a kamatot. A normál jegybanki ügymenetben általában 0,25 százalékpontos emelésről vagy csökkentésről beszélhetünk, képzelhető tehát, hogy mekkora volt a baj, ha 5 százalékpontos emelésre volt szükség. Surányi különösen élesen bírálta a Matolcsy György vezette jegybank kommunikációját. "A jegybank egyébként 2021-ig folyamatosan arról beszélt, hogy példátlan gazdasági sikereket ért el Magyarország a megelőző időszakban. Ebben természetesen a meghatározó szerepe a jegybanknak és a jegybank bölcseletének volt. Amikor 2021-22-ben felrobbant az infláció, akkor ez a narratíva megváltozott, és kiderült, hogy minden baj okozója részben a külső környezet, ami igaz, részben pedig a kormány költségvetési politikája." Surányi ezzel a megfejtéssel egyáltalán nem ért egyet. A volt jegybankelnök szerint az MNB túl későn, túl kismértékben és elégtelenül emelte a kamatokat, miközben a negatív reálkamatok, a forint leértékelődése és a hitelprogramok is inflációs nyomást okoztak. Különösen súlyos hibának nevezte, hogy a jegybank hosszú lejáratú növekedési hiteleket és növekedési kötvényeket juttatott a gazdaságba akkor is, amikor erre szerinte már nem volt szükség. Úgy fogalmazott: az MNB "a jegybanki politikában elkövethető egyik legsúlyosabb hibát" követte el azzal, hogy fedezetlen kamatpozíciót hozott létre. Surányi szerint a növekedési hitel- és kötvényprogramok együttesen mintegy 6000 milliárd forintos állományt jelentettek, miközben a jegybank mérlegében 3500 milliárd forintos veszteség keletkezett. Mivel ezt a költségvetés nem egyenlítette ki, szerinte a veszteséget végső soron pénzteremtéssel, a monetáris bázis növelésével finanszírozták. Ezt "fedezetlen pénz- és jövedelemteremtésnek" nevezte, amely álláspontja szerint szükségszerűen hozzájárult az infláció megugrásához. A volt jegybankelnök az aranytartalék növelését is élesen kritizálta. Szerinte a jegybank "teljesen értelmetlenül óriási mennyiségű aranyat vásárolt". Bár az arany árfolyamának emelkedése papíron kedvezőnek tűnhet, Surányi szerint ez addig nem jelent valódi jövedelmet, amíg az MNB nem adja el az aranyat. Ezt nézegethetjük, örülhetünk, simogathatjuk, fényezhetjük, ebből több jövedelem Magyarországon nincs, csak akkor, ha eladjuk – mondta. A legfontosabb probléma szerinte az, hogy az arany nem kamatozó eszköz. Vagyis az erre fordított pénz nem termel kamatjövedelmet. Surányi számítása szerint az elmúlt évek aranyvásárlásai miatt a jegybank nagyjából 800 milliárd forintnyi elmaradt kamatjövedelemmel számolhat, és ez is része az MNB veszteségének. Álláspontja szerint ez a veszteség – ha monetizálják – szintén inflációs hatású. Surányi végkövetkeztetése az volt, hogy sem az ortodox, sem az unortodox monetáris politika nem érte el a célját Magyarországon. Az egyik egyedül próbálta megvalósítani az árstabilitást, gazdaságpolitikai koordináció nélkül; a másik pedig túlfeszített, laza politikával kísérletezett, amely végül magas inflációhoz és gyenge növekedéshez vezetett. Szerinte a tanulság az, hogy a jegybanknak el kellene kerülnie a szélsőségeket, és meg kellene találnia a középutat – legalább addig, amíg Magyarország nem csatlakozik az Európai Monetáris Unióhoz. Címlapkép forrása: Portfolio