● news.bsdnet.hu

Tóth Vera neve önmagában is képes megtölteni egy termet, de vajon ugyanez igaz egy pékségre is? Megnéztük Budapest egyik legújabb vendéglátóhelyét, megkóstoltuk a somlóit, a mákosguba-fagyit, és közben azt is figyeltük, hogyan működik a hely, amikor már lecsengett a hétvégi nyitási láz. Orosz Ferenc Újságíró (Sztárvilág) Ezeket látta már? Amikor egy ismert énekesnő pékséget nyit Budapesten, az ember óhatatlanul gyanakodni kezd. Vajon tényleg egy jól működő vendéglátóhely született, vagy csak egy újabb hely, ahol a croissant mellé a tulajdonossal közös szelfi jár extraként? Tóth Vera és férje, Pauli Zoltán megnyitották a közös vendéglátóhelyüket Budapesten Verás by Palkonyha néven. A Palkonyán sikeresen működő gasztrovállalkozásuk után ez az első saját helyük a fővárosban. Az üzletben váratlanul feltűnt az énekesnő testvérének az exférje, Krausz Gábor is, nem is akárhogy. A XI. kerületben nemrég megnyílt Verás by Palkonyha esetében szerencsére gyorsan kiderül, hogy az igazság valahol a kettő között van. Már az érkezés kellemes meglepetés. Budapest egyre nagyobb területén a parkolóhely lassan értékesebb, mint maga az autó, itt viszont nem kell körözni, idegeskedni vagy a környékbeli Facebook-csoportokban segítséget kérni. Tágas parkoló fogad a bejárat előtt, és ez a lelki béke már a belépés előtt megadja az alaphangot. Odabent friss, tiszta, ízlésesen kialakított tér fogad. Nem az a fajta hely, ahol minden négyzetméter azt kiabálja, hogy „Instagram-kompatibilis vagyok”, de látszik rajta, hogy nem két délután alatt dobták össze. A pult mögött egységes pólóban és kötényben dolgoznak a munkatársak, köztük pedig ott van Tóth Vera is . És ami talán fontosabb: nem úgy van ott, mint egy díszlet. Tóth Vera aktívan kiveszi a részét a munkából Beszél a vendégekkel, segít a kollégáknak, problémákat old meg, figyel a részletekre. A látogatás alatt többször is azt éreztem, itt nem egy név került a homlokzatra, hanem egy klasszikus tulajdonos áll a pult mögött, természetesen a férjével, Pauli Zoltánnal együtt. A kínálat első ránézésre megfelel annak, amit 2026-ban egy kézműves pékségtől várunk . A vajas croissant 990 forint. Néhány éve még felháborodtunk volna ezen, ma inkább csak bólintunk egyet, majd megyünk tovább. A töltött változatok már 1890 forint körül mozognak, pisztáciával, málnával vagy csokoládéval. Nem olcsó, de a budapesti valóságtól sem rugaszkodik el. Több ízben, elfogadható áron kapható a croissant Szerencsére a hely nem csak a közösségi média kedvenc termékeire épít. A pultban hagyományos túrós batyu is sorakozik, méghozzá ezer forint alatt, és több olyan sütemény is akad, amelyet nem algoritmusok, hanem sokat tapasztalt cukrászok találtak ki. Mivel a hely minden nap déltől este hatig tart nyitva, biztosra mentem, és ebéd után érkeztem. Egy eszpresszót és egy somlói desszertet kértem. Ez a somlói más, mint a többi! A somlói külön történet. Már az első kanál után kiderült számomra, hogy nem a klasszikus cukrászdai verzió érkezett. Az alapötlet ugyanaz, az ízjegyek megmaradtak, de a textúra új irányba vitte a desszertet. Némileg váratlan volt, de annál nagyobb örömmel fogadtam, hogy a hely egyik munkatársa készségesen mesélt arról, miben tér el az övék a hagyományos változattól. Jó volt hallgatni, de még jobb volt elfogyasztani ezt a finomságot. A pontos recept pedig maradjon az ő titkuk. Elég annyi, hogy aki szereti a somlóit, annak érdemes adni neki egy esélyt. A dekoráció Tóth Verát dicséri, a kávét is érdemes volt megkóstolni A kávé tette a dolgát. 650 forintért kaptam egy korrekt eszpresszót, tejjel, cukorral, minden felesleges körítés nélkül. Miközben fogyasztottam, figyeltem a helyet. Ez sokszor többet elárul egy vendéglátóhelyről, mint maga az étlap. A kinti rész kényelmes, sok ember elfér A kerthelyiség kifejezetten erős pont. Nyolc nagyobb asztal, kényelmes kiülős részek, néhány olyan ülőalkalmatosság, ahol az ember el is terülhet egy hosszú nap után. A gyerekes családoknak mini homokozó áll rendelkezésre, a háttérben pedig igényes dzsessz szól. Nem hangosan, nem tolakodóan, hanem pont úgy, ahogy kell. Aztán érkezett egy vendég, aki Aperol Spritzet kért. Ez önmagában nem lenne hír, de úgy tűnt, éppen a pékség történetének első Aperol-rendelésének lehetettem szem- és fültanúja. Néhány perc tanácstalanság után kiderült, hogy a kasszarendszer még nem készült fel erre a történelmi pillanatra. A helyzetet végül Tóth Vera oldotta meg: az Aperol bekerült a gépbe, a vendég pedig megkapta az italát. Frissen nyílt helyeken az ilyen apró jelenetek sokkal inkább szimpatikusak, mint zavaróak. Közben érkezett egy nyugdíjas házaspár, akik felszeletelt kovászos kenyeret kértek. Nem sokkal később egy külföldi vendég is betért, akivel Vera azonnal angolra váltott. Az épületen belül a falakat családi és baráti fotók borítják. Nem steril dekorációként, hanem valódi emlékekként. Miközben az ember a rendelésére vár, könnyen ott ragad néhány percre a képek előtt. Nem beállított sztárfotók, hanem őszinte, hétköznapi pillanatok, amelyek személyessé teszik a teret. A barack és a máko guba-fagyi egyedülálló élményt nyújt És akkor jött a fagylalt. A kínálat szerencsére túlmutat a magyar fagylaltipar örök szentháromságán, a csoki–vanília–puncs tengelyen. A barack és az eper-rebarbara mellett mákos guba ízű fagylaltot is találtam. Ez utóbbit választottam. 650 forint egy gombócért már olyan árkategória, ahol a fagylaltnak illik teljesítenie. A mákosguba-fagyi pedig teljesített. Nem csak a neve volt hívogató, hanem az íze is. Nálam bevált, remélem, állandóan ott lesz a kínálatban, bár első látásra csak nyolcféle fagylaltnak jut hely a pultban. Ha kötekedni szeretnék, a mosdót említeném. Egyetlen vendégmosdó áll rendelkezésre, ami nagyobb forgalomnál okozhat némi várakozást. De ez inkább apró kényelmetlenség, mint valódi probléma. Aki nem két korsó sör (mert itt az is van, jó fajta borok és pezsgők társaságában) után áll be a sorba, valószínűleg túléli. A Verás by Palkonyha legnagyobb erénye végül nem a péksütemény, nem a fagylalt és nem is a híres tulajdonos . Hanem az, hogy van lelke, és ez számomra bő egy óra alatt kiderült. Manapság sok új hely nyílik Budapesten, amely tökéletesen néz ki a telefon kijelzőjén, de húsz perc után már menne is tovább az ember. Itt viszont valahogy maradásra késztet a légkör. A személyesség, a figyelem és az a ritka érzés, hogy a tulajdonosok nem csak a nevüket adták a vállalkozáshoz. A hely ráadásul nem akar mindenáron trendi lenni. Nem akarja újraírni a pékségek történetét, nem próbálja meg feltalálni a kovászos kenyeret, és nem akar többnek látszani annál, ami. Egy igényesen kialakított, barátságos hely, ahol jó minőségű termékeket kapunk, miközben valódi figyelmet fordítanak a vendégekre. Amikor délután három körül Tóth Vera elköszönt a kollégáitól, hogy induljon egy fellépésre, én pedig befejeztem a kávémat és az utolsó gombóc fagylaltot is, arra jutottam, hogy a sztárnév valóban becsalogatja az embert. A második látogatásra viszont már nem emiatt jövök vissza. Ettem, ittam, jól laktam, jól éreztem magam. És ez sokszor többet ér minden marketingkampánynál.