● news.bsdnet.hu

A tengeri közlekedés története mindig együtt járt az eltűnések, balesetek és legendák történetével. A nyílt óceán sokáig olyan közeg volt, ahol egy hajó akár nyomtalanul is eltűnhetett : viharban, jégmezők között, kalóztámadásban vagy navigációs hibák miatt. A „szellemhajó” kifejezés eredetileg nem természetfeletti jelenséget jelentett, hanem olyan hajókat, amelyeket legénység nélkül találtak meg sodródva, gyakran teljesen érintetlen állapotban. Ezek az esetek azért váltak különösen nyugtalanítóvá, mert a hajók sokszor nem mutatták katasztrófa nyomait . Volt fedélzet, ahol az étel még az asztalon állt, működőképes rádiók maradtak bekapcsolva, a rakomány érintetlen volt, a személyzet viszont eltűnt. A tengeri folklór később természetesen ráépült ezekre a történetekre , de a legismertebb szellemhajók többsége mögött valós, dokumentált események állnak. A legismertebb szellemhajó kétségtelenül a Mary Celeste. Az amerikai kereskedelmi vitorlás 1872 novemberében indult New Yorkból Olaszország felé. A fedélzeten Benjamin Briggs kapitány, a felesége, kétéves lánya és hétfős legénység tartózkodott. Egy hónappal később az Atlanti-óceánon egy másik hajó, a Dei Gratia talált rá a sodródó vitorlásra az Azori-szigetek közelében. A hajó nem volt süllyedőben. Bár víz állt a raktérben, a Mary Celeste továbbra is hajózható állapotban maradt. A rakomány sértetlen volt, a személyes tárgyak is a fedélzeten maradtak, ugyanakkor a mentőcsónak hiányzott, a hajónaplóba pedig napok óta nem írtak bejegyzést . Sem a kapitányt, sem családját, sem a legénységet nem találták meg soha. A következő évtizedekben számtalan elmélet született: felmerült kalóztámadás, lázadás, biztosítási csalás és gyilkosság lehetősége is. A történészek többsége ma inkább egy félreértett veszélyhelyzetet tart valószínűnek. A hajó alkoholszállítmánya miatt a kapitány attól tarthatott, hogy robbanásveszély alakult ki, miközben a sérült szivattyúk miatt úgy érezhette, hogy a hajó süllyed. Elképzelhető, hogy a legénység túl korán hagyta el a fedélzetet, majd a mentőcsónak elsodródott. A hajó körüli bizonytalanság később regényeket, újságcikkeket és legendákat inspirált, köztük Arthur Conan Doyle egyik novelláját is. A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között . Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre . Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.  Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy. A Google új funkciója segítségével beállítható, hogy milyen oldalak jelenjenek meg a keresési eredmények között . Ha nem akarsz lemaradni cikkeinkről, kattints erre a linkre . Utána csak annyi a dolgod, hogy bepipáld a Dívány neve mellett megjelenő kis négyzetet – ahogy a képen látod.  Ha mindent jól csináltál, a „Saját források” felirat mellett látható lenyíló listában látnod kell a Díványt. Ezzel kész is vagy. A szellemhajók történetében külön kategóriát képvisel az SS Baychimo esete. A Hudson’s Bay Company teherhajója az 1920-as években rendszeresen közlekedett az északi-sarkvidéki útvonalakon prémeket és árukat szállítva Kanada és Alaszka térségében. 1931-ben a hajó a jég fogságába került Alaszka közelében. A személyzet nagy részét kimentették repülőgéppel, a többiek pedig egy ideig a közelben felállított menedékben próbálta átvészelni a telet. Egy hóvihar után azonban a Baychimo eltűnt. Először mindenki azt hitte, hogy elsüllyedt, később azonban vadászok számoltak be arról, hogy a hajó tovább sodródott a jégtáblák között. A Baychimót a következő évtizedekben többször is látták az Északi-sarkvidék vizein. Hol bálnavadászok, hol kereskedelmi hajók jelentették felbukkanását, de a rossz időjárás és a jég miatt senki sem tudta végleg befogni vagy partra vontatni. Az utolsó hivatalos észlelés 1969-ben történt. A Baychimo azért különleges, mert itt nem a legénység tűnt el, hanem maga a hajó vált legendává , amely évtizedeken át magányosan sodródott az északi vizeken, szinte önálló életet élve. A legismertebb „szellemhajó” valójában valószínűleg soha nem létezett . A bolygó hollandi a 18–19. századi tengerészlegendák egyik legismertebb eleme: egy kísértethajó, amely örökre az óceánokon bolyong, és amelynek felbukkanása balszerencsét vagy közelgő katasztrófát jelez. A történet szerint a hajó kapitánya alkut kötött az ördöggel, vagy isteni büntetést kapott , ezért soha nem érhet kikötőbe. A legenda évszázadokon keresztül élt tovább a tengerészek beszámolóiban, különösen ködös, rossz látási viszonyok között. Később még V. György brit király is beszámolt arról, hogy 1881-ben Ausztrália közelében látott egy különös hajót a tengeren. A történészek szerint a bolygó hollandi mítosza részben egy optikai jelenségből , az úgynevezett fata morgánából táplálkozhatott, amikor a légköri viszonyok távoli hajók torz képét vetítik a horizontra. A legenda később operákat, regényeket és filmeket inspirált, köztük A Karib-tenger kalózai történeteit is. Az 1955-ben eltűnt MV Joyita története a modern kor egyik legismertebb tengeri rejtélye lett. A hajó Szamoáról indult a Tokelau-szigetek felé 25 emberrel a fedélzetén, de nem érkezett meg az úti céljához. Több mint egy hónappal később találták meg, részben elsüllyedve, több száz kilométerrel az eredeti útvonalától. A személyzet és az utasok nyomtalanul eltűntek. A rádió ugyan a nemzetközi vészjelzés frekvenciájára volt állítva, segélykérést azonban senki sem fogott. A hajón hiányzott a napló, több tonna rakomány és a navigációs felszerelés is. A következő években számos elmélet született: felmerült kalóztámadás , emberrablás és műszaki hiba is. Egyes kutatók szerint egy korrodált cső miatt víz szivároghatott a hajótestbe, ami pánikot okozott, és a személyzet idő előtt elhagyhatta a hajót. A modernebb szellemhajó-történetek közül különösen furcsa a Jian Seng esete. Az elhagyott tankhajót 2006-ban találták meg Ausztrália partjai közelében. A hajón nem volt személyzet, nem voltak azonosító dokumentumok , és a hatóságok semmilyen hivatalos nyilvántartásban nem találták meg a tulajdonosát. A hajón lévő név szinte az egyetlen támpont maradt. Nem érkezett segélyhívás, nem jelentettek eltűnt hajót, és semmilyen egyértelmű nyom nem utalt arra, honnan érkezett. A szakértők feltételezése szerint a Jian Seng illegális halászati vagy csempésztevékenységhez kapcsolódhatott. A történet azért vált különösen nyugtalanítóvá, mert itt már nemcsak a legénység sorsa, hanem maga a hajó eredete is bizonytalan maradt. Ezek a hátborzongató históriák a technikai bizonytalanság, az emberi hibák és az óceán kiszámíthatatlanságának összeségéből születnek. A legtöbb esetben nincs bizonyíték természetfeletti jelenségekre , a hiányzó válaszok azonban éppen elég teret hagynak a legendáknak. A modern hajózásban a műholdas követés, a rádiókapcsolat és a digitális navigáció jelentősen csökkentette az ilyen eltűnések esélyét, de a nyílt tenger továbbra is az egyik legnehezebben kontrollálható környezet maradt, amit talán sohasem fogunk teljesen kiismerni. Egyes tengerektől különösen félnek a tengerészek: ilyen például a Bermuda-háromszög, a Sargasso-tenger és az Ördög tengere is. Múzsák a csók után Mi történt Szendrey Júliával, miután visszautasította „a nemzet özvegye” szerepét? Miért nem állt szóba egymással Babits felesége és lánya a költő halála után? A kötet nagy íróink, költőink életének legfontosabb női szereplőit helyezi a középpontba: húsz magyar múzsa élettörténetébe nyerhetünk bepillantást. Olykor felemelő, máskor tragikus női sorsok gyűjteményét tartja kezében az olvasó, amelyből kiderül: a halhatatlanságért sokszor a személyes boldogsággal kell fizetni: a kötet harmadik kiadása már a nyomdában. Rendeld meg a kiadó oldalán kedvezményesen! hirdetés