● news.bsdnet.hu

1994. június 17-ét írtuk, aznap kezdődött a 15. labdarúgó-világbajnokság az Egyesült Államokban, a chicagói Soldier Field stadionban, a hagyományoknak megfelelően a címvédő meccsével, amely ebben az esetben az NSZK volt, vagy akkor már hivatalosan is az egyesült Németország. Az ellenfél Bolívia volt, és én éppen az Egyesült Államokban tartózkodtam, repkedtem ide-oda New York és Houston, Chicago és San Francisco, Los Angeles és New Orleans között, ugyanis volt egy Delta-bérletem. Igen, akkor még létezett a Delta légitársaság, és 50 ezer forintért lehetett vásárolni egy olyan légibérletet, amellyel egy hónapon keresztül annyit utazott az ember az Egyesült Államokon belül, amennyit csak akart. New York volt a bázis, de én már az első nap lementem Houstonba, hogy megnézzem az NBA-döntő nyitányát. Aztán visszarepültem New Yorkba, és megkezdtük a repkedést a kontinensnyi országban. Eljutottunk Pasadenába is, a fuballvébé rajtja előtt szemrevételeztük a Rose Bowl stadiont, mindent rendben találtunk, felőlünk kezdődhetett a világbajnokság. Így érkezett el június 17., a világbajnokság első napja, a fent említett chicagói Németország–Bolívia nyitómeccsel. Ami engem körülbelül annyira érdekelt, mint a Nyékládháza–Mezőszemere megye II-es rangadó. Akkoriban ugyanis NBA-korszakomat éltem, és Patrick Ewing, Hakeem Olajuwon vagy Robert Horry valamivel jobban érdekelt, mint Stefan Effenberg vagy Julio César Baldivieso. Tudniillik azon a napon játszották a Madison Square Gardenben az NBA-döntő ötödik meccsét, és mivel 2-2 volt az állás négy mérkőzést követően, síkideg voltam, hogy ki nyeri a sorsdöntő(nek hitt) összecsapást. Természetesen odatapadtam a tévékészülékhez a szállodai szobánkban, és vártam, hogy feldobják a labdát az MSG-ben. Fel is dobták, de ebből semmit sem láttam. Sem én, az a 95 millió amerikai, aki az utólagos mérések szerint rákapcsolt az NBC közvetítésére. Ott ugyanis a képernyőn hirtelen a San Diego Freewayt kezdték el mutatni madártávlatból, ahogy egy szinte lépésben haladó fehér Ford Bronco SUV-t követ egy hadseregnyi rendőrségi autó. Közben a megosztott képernyőn kicsiben látható volt Marv Albert, minden idők legmenőbb sportközvetítő szpíkere, az amerikai Hajdú B. István, amint a pályaszéli riporterállásából bejelenti, hogy most bizony nem az NBA-döntő ötödik meccsét fogja látni a nagyérdemű, hanem egy autósüldözést. Nem sok választott el attól, hogy belevágjam a szállodai televízióm képernyőjébe a kezem ügyében tartott, és már felpattintott sörös dobozt. Mert hát bizony műsortorlódás minősített esete forgott fenn, egyszerre négy korszakos esemény zajlott az Egyesült Államokban. Merthogy elfelejtettem közölni, hogy 1994. június 12-én holtan találták O. J. Simpson, minden idők egyik leghíresebb amerikaifutball-sztárja volt feleségét, a 35 éves Nicole Brown Simpsont, továbbá a hölgy szeretőjét, a 25 éves Ronald Goldmant Nicole Los Angeles-i otthona előtt. És a gyanú magától értetődően Simpsonra (alias Nordberg a Csupasz pisztolyból...) terelődött, hiszen már Harry Hole is megmondta, hogy az esetek 95 százalékában a férj a gyilkos. És amikor öt nappal később a rendőrség megpróbálta őrizetbe venni Simpsont, az elhagyott férj egykori játékostársával és barátjával, Al Cowlingsszal beszállt Cowlings Ford Broncójába, és elhajtott a vakvilágba, miközben a letartóztatására érkező zsaruk szép lassan követni kezdték az autópályán. Eközben engem a gutaütés kerülgetett, mert nem láthattam a Knicks–Rockets meccset. Nem bizony, mert a melodramatikus, lassított felvételnek tűnő üldözés két órán át tartott. A Broncót egyébként nem Simpson vezette, hanem Cowlings, miközben a szappanopera egy pontján Simpson a saját halántékához nyomott egy pisztolyt. A ravaszt azonban nem húzta meg. Végül Cowlings másfél órás autókázás után Simpson brentwoodi (Los Angeles Rózsadombja) házához hajtott, ahol Simpson kiszállt, és feladta magát a rendőröknek. Utólag Cowlings elmondta, azért haladtak olyan lassan, mert Simpson a rádióban hallgatta a Knicks–Rockets meccset, és nem akarta feladni magát, amíg meg nem tudja a végeredményt. Szürreális? Az. Főleg, hogy én meg ezért nem láthattam a tévében a mérkőzést, 95 millió drukkertársammal együtt. Az, hogy mi lett a Németország – Bolívia futballmeccsnek, a világbajnokság nyitómérkőzésének az eredménye, a legcsekélyebb mértékben sem érdekelt. Ma már elárulhatom: 1-0-ra a németek győztek Klinsmann góljával. A Knicks pedig 91-84-re legyőzte a Rockets csapatát, és 3-2-es vezetést szerzett. De a negyedik győzelmet már nem tudta behúzni, 2-3-ról 4-3-ra fordított a Houston, míg a Knicks és New York városa egészen 2026-ig várt, hogy 1973 után újra megszerezze a Larry O'Brien Trophyt. Valami változott 1994-hez képest.  Most már a futball sokkal jobban érdekel, mint a kosárlabda. Ja, egyébként a legendás Ford Bronco, ami nem is Simpsoné volt, hanem Cowlingsé, azóta már átkerült Mike Gilbert tulajdonába. Gilbert a néhai Simpson ügynöke volt (Simpson 2024-ben meghalt), és bár 300 ezer dollárt is kínáltak neki az ikonikus kocsiért, ő inkább kölcsönadta az Alcatraz East Crime Museumnak, a Tennessee-állambeli Pigeon Forge-ban. Most azonban úgy hírlik, Gilbert el akarja adni a terepjárót 1,5 millió dollárért egy gyűjtőnek. Fun fact: O. J. Simpsont felmentették a büntetőperben, mert a tett helyszínén talált véres kesztyű olyan kicsi volt, hogy nem tudta felhúzni a kezére. (Borítókép: Az autósok integetnek, miközben a rendőrautók üldözik az Al Cowlings által vezetett Ford Broncót, amelyben a szökésben lévő gyilkossági gyanúsított O.J. Simpson utazik 1994. június 17-én. Fotó: ean-Marc Giboux / Liaison / Getty Images) ) Ismerd meg a magyar labdarúgás hősének emlékezetes pillanatait!Folytassa, Mister! Kövesse az Indexet Facebookon is!