● news.bsdnet.hu

László Csaba előadásában a költségvetésről beszélt, és elmondta, hogy szerinte kormányváltás után érdemes "egyfajta kötelezettségvállalási stopot" elrendelni, de "az előző kormány nem igazán tekintette a sajátjának ezt a megközelítést". "Most jönnek elő, hogy még az utolsó napokban is 10 milliárdos, 100 milliárdos kifizetések, illetve kötelezettségvállalások történtek, ami a választások után különösen nem elegáns." Ezzel én is annak idején szembetalálkoztam 2002-ben, hogy a kormányváltás előtti napon, a Pénzügyminisztériumban még aláírtak vagy nyolc kötelezettséggvállalási szerződést. Azzal egy pici időt mi eltöltöttünk, hogy ezeket hogyan lehetett később visszavonni – mondta arról, mivel szembesült pénzügyminiszterként a legelső, 1998-2002-es Orbán-kormány után. A volt pénzügyminiszter úgy látja, a költségvetésben "nagyon komoly aknák" lehetnek. Az előadásban a hosszú távú koncessziók kérdése is hangsúlyosan megjelent. László Csaba szerint biztosan ki kell vizsgálni a 35 éves koncessziókat, különösen a kaszinó- és autópálya-koncessziókat. A MOHU esetében ugyanakkor óvatosságra intett: mint mondta, nem biztos benne, hogy a koncesszió visszavétele jó üzlet lenne az államnak, különösen a szemétszállítás területén, ahol a díjak 2012 óta nem változtak, így a szolgáltatás veszteség nélküli működtetése szerinte gyakorlatilag lehetetlen. A volt pénzügyminiszter szerint a költségvetési problémák egyik mélyebb oka az elmúlt évek gazdaságirányítási gyakorlata volt. Úgy fogalmazott: az "irányított közbeszerzés" és a verseny hiánya nemcsak a gazdaság egészében, hanem a költségvetési területen is folyamatos gondot okozott. "Én már őszintén szólva rosszul voltam akkor, amikor azt hallottam, hogy a kormány kijelölt valakit valamit csinálni" – mondta. Példaként az energetikai beruházásokat említette. Szerinte ahelyett, hogy megfelelő energiaszabályozás ösztönözte volna a magánberuházókat új erőművek építésére, az állam jelölt ki szereplőket feladatokra, például az MVM-et gázos erőművek építésére. Ez szerinte ahhoz vezetett, hogy egyes beruházásokat ma állami oldalról kell megvalósítani, akár Paks II.-ről, akár gázos erőművekről van szó. Kiemelte, hogy az államadósság szerkezetével kapcsolatban is komoly problémákat lát. Szerinte az adósság valós lejárata nem egyértelmű, mert a lakossági állampapírokat formálisan hosszabb lejáratúnak tekintik, miközben azokat a befektetők komolyabb következmény nélkül visszaválthatják. Surányi György többek között erről vitatkozott néha kormányzati emberekkel, hogy miért mondják azt, hogy 5 éves lejáratú kötvényekkel finanszírozzák a költségvetést, ha minden komolyabb konzekvencia nélkül bármikor vissza lehet ezeket a kötvényeket váltani – érzékeltette a problémát. "Amikor eljött a pillanat a Coviddal meg az inflációval, akkor természetesen vissza is váltották ezeket a kötvényeket, és kiderült, hogy a lejárat nem öt év, hanem egy év, két év, három év." Szerinte ezt a rendszert is át kell alakítani. A volt pénzügyminiszter szerint egyébként lehetséges, hogy a csökkenő államadósság-pályát lesz majd a legnehezebb teljesíteni az euróbevezetési feltételek közül, különösen, ha végül nem érkezik meg a várt gyorsulás a növekedésben. Az államadósság csökkenésének egyik lehetséges forrásaként a privatizációs bevételek et említette. Szerinte az állam az elmúlt 10–15 évben sok olyan vagyonelemet vásárolt, amelyet nem biztos, hogy hosszú távon is állami tulajdonban kell tartani. Hozzátette: a magántőkealapokban lévő állami részesedések rendezése is bevételt hozhat, ahogyan az is kérdés, hogy a "jogtalanul szerzett NER-vagyon" visszaszerzéséből lehet-e olyan pénzáramot teremteni, amely az államadósság csökkentését szolgálhatja. Az új kormány előtt álló egyik legnehezebb politikai és gazdaságpolitikai döntés szerinte az lesz, hogy meghatározza a valódi prioritásokat. "Mindenre biztosan nem fog jutni" – fogalmazott. Irgalmatlan mennyiségű elmaradt fejlesztés, igény, társadalmi feszültség van Magyarországon. Biztos, hogy nem fogjuk tudni, nemhogy 4 év alatt, de lehet, hogy 14 év alatt sem ezeket mindet kielégíteni – vélekedett. László Csaba szerint a fiskális politikának ezért nem lehet túl sok prioritása egyszerre. "Meg kell mondani, hogy mi az a 3-4-5-6-7 dolog, amivel érdemben tudunk és akarunk foglalkozni. Ezt nem feltétlenül kell kormányhatározatban megmondani, hogy mik azok a területek, amikre a következő 3-4 évben nem lesz időnk, mert sem pénzünk, sem emberünk, sem erőforrásunk nincs rá." És ez a politikának egyébként mindig egy óriási csapdahelyzet, mert a politika nem szereti azt mondani, hogy ő bármivel nem fog foglalkozni, ami egyébként fontos. És nincs olyan, hogy valami nem fontos, mert még a horgászoknak a szabályozása is fontos, rengeteg horgász van Magyarországon – hozott egy példát arra, hogy minden, egyébként marginálisnak tűnő ügy fontos lehet a szavazók egy csoportjának. László Csaba azzal is ráerősített a "mindenre nem fog jutni" álláspontjára, hogy óvatosságra intett azokkal az elemzésekkel kapcsolatban, amelyek az állami kiadásokat funkcionális bontásban hasonlítják össze az uniós vagy régiós átlaggal, majd ebből vezetik le, mekkora megtakarítási lehetőség adódhatna a magyar költségvetésben. Szerinte ez nem ilyen egyszerű. Ezek a számítások könnyen túlbecsülhetik a tényleges mozgásteret, mert a legfrissebb elérhető nemzetközi statisztikák is gyakran több évvel korábbi állapotot tükröznek, miközben a magyar költségvetésben azóta számos tételt már visszavágtak. Én az elmúlt években elhűlve nézem azt, hogy komoly emberek, a legutolsó – ami egyébként 2-3 évvel korábbi eurostatos statisztikákat jelenti –, ezeket nézik hogy, hú, a gazdasági funkciókra költünk 4%-kal többet, mint az EU-átlag, ott megtakarítottunk azonnal 4%-ot. Mennyi is a költségvetés mérete, nominálisan 95 ezer milliárd forint, hú, majdnem máris megtakarítottunk 4 ezer milliárdot. A kamatok, az 2 százalékkal magasabb, mint a környéken, na ott is megtakarítunk majd 2 százalékot. 5-6 ilyen tételből mindjárt összehoztuk, hogy hogyan lehet a költségvetést megoldani – írta le a logikát, amit ezek az elemzések követnek. Példaként a gazdasági funkciókra fordított kiadásokat említette. Mint mondta, korábbi adatok alapján valóban úgy tűnhetett, hogy Magyarország ezen a területen mintegy 4 százalékponttal többet költ az uniós átlagnál. Ebből azonban szerinte nem következik automatikusan, hogy ugyanekkora megtakarítás azonnal elérhető. A gazdasági funkciók GDP-arányos kiadása szerinte már az utolsó elérhető adatokban is alacsonyabb volt, mint a korábbi években, és azóta a beruházásokat tovább vágták. Ezért elképzelhető, hogy a különbség az uniós átlaghoz képest ma már jóval kisebb, mint amit a régebbi statisztikák sugallnak. "Például, ami 10 százalék fölött volt gazdasági funkció az uniós statisztika alapján, az a következő évben volt 8 egész valamennyi, az utolsó elérhető adat 7,7, és azóta is vágták lefelé a beruházásokat." A volt pénzügyminiszter szerint a presztízsberuházások leállítása is fontos lehet, de ezen a téren is kisebb lehet a mozgástér, mint néhány évvel ezelőtt. A 3-4 évvel ezelőttihez képest itt már jóval kisebb a mozgástér, merthogy az előző közlekedési és beruházási miniszter [Lázár János - a szerk.] félévente húzta ki százával a beruházásokat. Így több olyan projekt, amely korábban látványos megtakarítási célpontnak tűnhetett, ma már nincs napirenden. László Csaba példaként a hajdúnánási MotoGP-pályát említette, amelyet az egyik "legelmebetegebb" beruházási ötletnek nevezett, de hozzátette: ez a projekt szerinte már régen lekerült a napirendről. A Portfolio kérdésére kifejtette, hogy szerinte két módszertani probléma is gyakran megjelenik az ilyen számításokban. Egy ilyen, hogy az Eurostat COFOG-rendszerében az általános közszolgáltatások közé sorolják a kamatkiadásokat is, márpedig Magyarország ezen a területen részben éppen a magas államadósság-finanszírozási költségek miatt lóg ki a nemzetközi mezőnyből. László Csaba szerint a kamatterhek aránya ugyan várhatóan csökkenni fog, de ez sem egyik évről a másikra történik. A forintadósság esetében a hozamcsökkenés idővel érdemben mérsékelheti a kamatkiadásokat, de ha az államadósság átlagos lejárata valóban 5 év, akkor a hatás csak fokozatosan jelenik meg a költségvetésben. A devizaadósságnál pedig szerinte még korlátozottabb lehet a mozgástér, mert ott a bizalomjavulás és a kedvezőbb gazdasági folyamatok sem feltétlenül hoznak akkora hozamcsökkenést, mint a forintpiacon. A volt pénzügyminiszter azt is hangsúlyozta, hogy a költségvetési tervezés nem úgy működik, hogy néhány nagy kategóriából ki lehet venni egy-két százalékpontot. "A költségvetési tervezés az úgy működik, hogy minden minisztérium jön az igényeivel és mindegyik mindig megalapozott. Rengeteg olyan terület van, ahol óriási beruházási elmaradások vannak." Hány évig lehet még véreztetni a csatornarendszert, a vízhálózatot, akkor vidéken mondjuk az ilyen vízi közmű hálózatokat, a szemétszállítást? – tette fel a költői kérdést. Noha ez nem olyan látványos, mint hogy nem költöttünk az egészségügyre eleget, de ezek is fontosak. Rengeteg olyan apró elkötelezettség van a rendszerben, amely kívülről nem látszik. Ezek lehetnek béremelések, elhalasztott eszközbeszerzések, informatikai kiadások vagy éppen olyan kényszerű fejlesztések, amelyek nélkül az állami intézmények működése kerülne veszélybe. Példaként az iskolák, óvodák és más intézmények informatikai rendszereit említette: ha egy elavult szoftverhez már nincs támogatás, akkor azt le kell cserélni, különben sérülékennyé válhat az egész rendszer. Ez azonban országos intézményhálózatban már nem kis tétel. László Csaba szerint éppen az ilyen, sok ezer helyen jelentkező, kívülről kevésbé látványos kötelezettségek miatt félrevezető lehet az a megközelítés, amely néhány COFOG-kategória átlaghoz igazításából próbál gyorsan több ezer milliárd forintos mozgásteret levezetni. Hasonló óvatosságot tart szükségesnek a növekedésből várt többletbevételekkel kapcsolatban is. Mint mondta, természetesen a gyorsabb gazdasági növekedés növelheti az adóbevételeket, de nem magától értetődő, hogy a többletnövekedésre ugyanazzal az átlagos bevételi rátával lehet számolni, mint a gazdaság egészére. Ez attól is függ, hogy miből származik a növekedés, mely ágazatokban keletkezik többletjövedelem, és annak mekkora része csatornázódik be ténylegesen a költségvetésbe. László Csaba ezért nem is vállalkozott saját becslésre: szerinte az ilyen számításokat a Pénzügyminisztériumban lehet igazán elvégezni. Gondolatait összegezve úgy zárta az előadást: Biztos, hogy egy alapos rendrakásra lesz szükség, és ez nem is fél év, és nem is egy évnek lesz a feladata. Ez egy több éves nagyon kemény meló lesz. [...] Mindenre nem fog jutni, nincs ingyen ebéd. Címlapkép forrása: Portfolio