● news.bsdnet.hu

Harminc éve Orbán Viktor még arról beszélt, hogy a jobboldal nem maradhat „pőrén, meztelen fenékkel” ellenzékben: politikai infrastruktúrára, gazdasági háttérre, kiadványokra, irodákra és alkalmazottakra van szüksége ahhoz, hogy versenyképes legyen. Három évtizeddel később éppen ennek a logikának az egyik legfontosabb terméke, a Fideszhez kötődő médiarendszer kerül újratervezés alá. Mint arról írtunk, tovább folytatódik a Mediaworks Hungary Zrt.-nél a napokban elindult elbocsátási hullám . A médiavállalat hivatalosan szervezeti és portfólió-átalakításról beszél, forrásaink szerint azonban a folyamat a cégcsoport több szerkesztőségét és háttérterületét is súlyosan érinti. Egyébiránt az egész Fidesz médiavilágának átalakítása is zajlik. Menedzsmenthez közel álló forrásunk szerint az elbocsátottak végső száma akár 400 fölé is emelkedhet. (1300 főt foglalkoztató cégnél ez jelentős szám, bár megoszlanak a vélemények, hogy mekkora a valós munkavállalói létszáma a médiacsoportnak. Igaz, a többféle foglalkoztatási forma [belsős, megbízási szerződéses vagy vállalkozó] miatt eltérő számokat lehet mondani.) Több forrásunk arról számolt be, hogy egyes területeken névsor szerint hívják be a munkavállalókat, majd a megbeszélésen közlik velük a döntést. A helyzetet több érintett drámainak írta le: beszámolóik szerint sokan sírva jöttek ki az egyeztetésekről, miközben a még állományban maradt kollégák között is nagy a bizonytalanság. A leépítés több ismert márkát is érzékenyen érinthet. Értesüléseink szerint a Borsnál mindössze két újságíró és egy videós maradt, az Origónál pedig összesen tíz embert tartottak meg. Jelenlegi információink alapján úgy tűnik, elsősorban azok maradhattak állományban, akik az online működésben, a digitális tartalomgyártásban, illetve több felületet kiszolgáló munkafolyamatokban is bevethetők. A legnehezebb helyzetbe a nyomtatott sajtóhoz kötődő munkavállalók kerülhettek. Több olyan kollégáról is hallottunk, akiknek már csak egy-két-három évük volt hátra a nyugdíjig. Közöttük különösen sok a tördelő és más printes háttérmunkatárs. Ők sok esetben éppen azért maradtak eddig a rendszerben, mert a nyomtatott sajtó tartós válsága miatt ezzel a szaktudással ma már rendkívül nehéz máshol elhelyezkedni. Forrásaink szerint a munkatársak egy része a választások után számított ugyan valamilyen átalakításra, de ilyen mértékű leépítésre nem. A bizonytalanságot növeli, hogy többen attól tartanak: a Mediaworks-múlt a munkaerőpiacon bélyeggé válhat rajtuk, és akár további szakmai pályájukat is megnehezítheti. Azt is sérelmezik, hogy valójában a „talpasok”, azaz a „csóró médiamunkások” kaptak csak útilapút, azaz a médiarendszer vezetői a helyükön maradtak. A Mediaworks az elmúlt években a Fideszhez kötődő politikai médiarendszer egyik központi szereplője volt. Portfóliójába több mint hetven médiatermék tartozik, köztük az Origo, a Magyar Nemzet, a Hír TV és a vármegyei lapok, emellett a cégcsoport jelentős nyomdai kapacitásokkal is rendelkezik. A mostani leépítés ezért nem pusztán egy nagy médiavállalat belső átalakítása, hanem a magyar médiapiac egyik legnagyobb súlyú szereplőjének látványos visszavágása. Piaci szempontból a folyamat egyik legfontosabb tanulsága, hogy a printre, központosított szerkesztőségi működésre és politikailag erősen támogatott finanszírozási modellre épülő médiaportfóliók rendkívül sérülékennyé válhatnak, ha a korábbi pénzügyi és politikai környezet megváltozik. A mostani információk alapján a Mediaworks nem egyszerű hatékonyságjavító átszervezést hajt végre, hanem több szerkesztőség és szakmai műhely működését is alapjaiban írja újra. Egy, a döntéshozatali folyamatokra rálátó forrásunk szerint a megszorításról és karcsúsításról szóló döntés politikai szinten is támogatást kapott. Forrásunk úgy fogalmazott: a Fidesz vezetésében napirendre kerülhetett, hogy a párthoz közeli médiaportfólióban mely szereplők képesek önállóan vagy kisebb támogatással életben maradni, és mely területeken kell az online jelenlétet erősíteni. Információink szerint a Fidesz jövőbeli terveiről és a párthoz köthető médiaportfólió sorsáról az elmúlt időszakban több egyeztetés is zajlott. Forrásaink szerint napirenden volt, mi történjen az olyan emblematikus műhelyekkel, mint a Magyar Nemzet vagy a Hír TV, illetve hogyan viszonyuljon egymáshoz a két nagyobb jobboldali médiaközpont: a Mediaworkshez tartozó portfólió, valamint a TV2–Index-körhöz sorolható médiacsoport. Ennek a tervezésnek helyszíne a párt Lendvay utcai központja. A székházhoz köthető politikai munka jelentőségére utalhatott a Blikknek Nagy János, a (volt)Miniszterelnöki Programirodát vezető (ex)államtitkár is, aki nemrég arról beszélt, hogy Orbán Viktor rendszeresen bejár a pártközpontba és folyamatosan dolgozik, méghozzá továbbra is 0–24-es üzemmódban. A környék sajátosságai miatt ( kiemelt turista lokáció, az utcában diplomáciai képviselet )  a Lendvay utcai pártközpont megközelítése sokszor nem autóval a legegyszerűbb ( különösen a parkolás ). Több politikust is láttak már a környéken gyalogosan vagy tömegközlekedéssel érkezni; Rogán Antalt például korábban több alkalommal is lefotózták ( „szpottingolták”) a kisföldalattin. Forrásaink szerint az elmúlt időszakban a Fidesz jövőbeli tervei mellett a párthoz közel álló médiaportfólió sorsa is napirendre került. Úgy tudjuk, az egyeztetéseken nem csupán általános politikai kérdésekről, hanem arról is szó lehetett, hogy a kormánypárti médiarendszer mely elemei maradjanak meg önállóan, mely területeken kell karcsúsítani, és hogyan lehet az online jelenlétet megerősíteni. A Fidesz politikai gondolkodásában a kilencvenes évek eleje óta meghatározó szerepe volt annak a gondolatnak, hogy a politikai sikerhez erős gazdasági és médiapiaci háttérre is szükség van. A párt vezetői már a 90-es évek ellenzéki időszakukban arra a következtetésre jutottak, hogy a baloldali-liberális kapcsolati hálóval (az akkor nagyon erős MSZP és SZDSZ pártokkal ) szemben saját gazdasági holdudvart és médiapozíciókat kell kiépíteniük. Simicska Lajos, a párt első pénzügyi mogulja ebben az időszakban kulcsszereplővé vált a Fidesz gazdasági hátterének megteremtésében. Simicska Lajos ( aki azóta már látványosan eltávolodott Orbán Viktortól ) 1994 októberében a Népszabadságnak beszélt feladatairól, miszerint biztosítania kell a párt finanszírozását úgy, hogy a Fidesz ne függjön külső erőforrásoktól: „ Mivel ezek a lobbik nem karitatív szervezetek, a Fidesznek a megalakulásától kezdve nem voltak külső támogatói. El akartuk tehát kerülni mind a belföldi, mind pedig a külföldi csoportok gyámkodását, viszont így saját forráshoz kellett jutnunk. A politikához ugyanaz a három dolog szükséges, mint a háborúhoz” – fogalmazott anno Simicska, aki természetesen a pénzre gondolt az utóbbi mondatában. ( A mondást magyarul többnyire Raimondo Montecuccoli 17. századi hadvezérnek tulajdonítják: „A háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz, pénz.” Ugyanakkor az eredet nem teljesen biztos. A mondatnak több európai változata ismert, franciául például: „Pour faire la guerre, il faut trois choses: de l’argent, encore de l’argent et toujours de l’argent” — vagyis: „Háborúhoz három dolog kell: pénz, még több pénz és mindig pénz.” ) 1994 nyarán egy Antall József néhai miniszterelnökről szóló könyv apropóján Orbán Viktor Debreczeni József író-politológusnak azt nyilatkozta, miszerint a néhai kormányfő hibája volt az, hogy a gazdasági életben nem alakított ki egy jobboldali holdudvart. Debreczeni így jegyezte le Orbán Viktor szavait: „Azért, hogy most itt vagyunk, neki felelőssége van [tehát Antall Józsefnek – szerk.] … Hogy pőrén, meztelen fenékkel vagyunk ellenzékben… Negyven év baloldali kormányzás után alakult egy jobbközép kormány Magyarországon. Ezt a szerencsét nem kihasználni: jóvátehetetlen hiba volt. Nem fölkészülni, hogy ha bukás van négy év múlva, akkor legyen egy erős infrastruktúrája a jobboldali politikának, hanem a semmiben lebegjen, amikor megbukott, ez olyan hiba, amit nem lehet jóvátenni. Rosszul kormányozni lehet, de örökség nélkül itthagyni egy politikai oldalt, materiális örökség nélkül, hogy csak a szellemi örökségből éljünk, ez nem megy”. (…) „Meg kellett volna találni azt a nyolc-tíz nagyvállalkozót, akik majd Magyarország nagytőkései lesznek. (…) Ezekkel kellett volna személyes kontaktust kiépíteni, amelyet ők aztán jól tudtak volna használni a piacon mint versenyelőnyt. Azt a kapcsolatot, amely őket Magyarország miniszterelnökéhez vagy annak legbelső köréhez fűzi.” Stumpf István, az első Orbán-kormány kancellária minisztere a most hétvégi Fidesz kongresszuson is erre utalt.  Ezt mondta : „Súlyos, nem várt vereséget szenvedett a Fidesz, és súlyos következményekkel jár. Nagyon sok kollégánk, barátunk, munkatársunk elvesztette az állását. Komoly egzisztenciális problémákkal küzködik. Itt erről a pulpitusról és arra szólítok fel mindenkit, akinek lehetősége van, hogy segítse ezeket az embereket, segítse őket az egzisztenciális túlélésben, mert nem hagyunk senkit az út szélén. Nyomatékkal kell felhívnom a különleges felelősségére a nemzeti tőkésosztályt, hogy őnekik nagyobb mozgásterük és nagyobb lehetőségük van, hogy ezt a ezt a munkát elvégezzék.” A mostani helyzetben ennek a modellnek az egyik alapvető kérdése kerül újra előtérbe: a Fidesz elmúlt másfél évtizedében „megerősödött” nemzeti tőkésosztály, – a Fidesz kritikusai szerint a multimilliárdos oligarchák köre – hajlandó-e finanszírozni a párt körüli médiavilágot akkor is, amikor a politikai és gazdasági környezet kevésbé kedvező. Most nem lehet azt mondani, hogy a Fideszhez tartozó világ „ pőrén, meztelen fenékkel lenne ellenzékben”, mint 1994-ben az akkori jobboldal. A héten megjelent a 100 leggazdagabb magyar idei rangsora, amely a nyilvánosan elérhető adatok és szerkesztőségi becslések alapján mutatja be az ország leggazdagabb üzletembereit. A rangsorban számtalan a Fideszhez köthető üzletember található. A fő kérdés az, hogy a Fidesz vezetői utasíthatják-e őket erre, vagy az játszódik le, ami az egykor nagy pártnak tekintett MSZP-vel megtörtént. Nevezetesen, hogy politikai bukásuk után a baloldali milliárdosok megtartották maguknak a „kimenedzselt” pénzt, nem támogatták a párt holdudvarát, ami elvezetett odáig, hogy ma már nem létezőnek tekinthető az 1990 óta három cikluson keresztül is kormányon levő MSZP. Az is igaz, hogy Orbán Viktor és a jelenlegi jobboldali nagytőkések viszonya/kapcsolata teljesen más jellegű, mint amilyen a több vezetővel rendelkező és állandóan veszekedő szocialista párt elitjének a „hűtlen” balos milliárdosokkal volt. Magyarán: Orbán felhívhatja a milliárdosait. Legalábbis ebben reménykednek sokan a Fidesz értelmiségi hátországában. Egy, a Fidesz médiavilágában meghatározó forrásunk szerint szeptemberre-októberre állhat össze újra a párt körüli médiumok rendszere, úgy ahogy Orbán Viktor szeretné. Forrásunk szerint a folyamatok mögött a volt miniszterelnök és köre áll, a cél a párhuzamosságok megszüntetése és a hatékony médiarendszer lehet. Ebben a logikában például kérdésessé válhat, hogy szükség van-e több, egymással részben azonos funkciót betöltő bulvártermékre, vagy hogy mely online felületek képesek betölteni a központi hírportáli szerepet. Most sokan a Fideszen belül ez utóbbi tekintetében az – magát középre pozicionáló – Indexre teszi a voksát. A forrásunk szerint a rebranding, vagyis az újrapozicionálás is kulcsszó lehet a következő hónapokban. A jobboldali médiatérben többen úgy látják, hogy a hitelesség helyreállítása nélkül nehéz lesz újra növelni az eléréseket. Egyes szereplők szerint az előző időszak hibás, túlzottan központosított vagy gyenge minőségű cikkei is hozzájárulhattak a látogatottság csökkenéséhez, bár most – például nagy sportesemények idején –, a forgalom ismét emelkedni tudott. Vannak a párhuzamosságok a rendszerben, aminek megszüntetésére cél. A Blikk elég bulvárlapnak, nem kell a Bors, az Index be tudja tölteni a meghatározó online portfolió részt. A hitelesség helyreállítására akarnak törekedni, amíg voltak hibás koncepciójú cikkek, csökkent a látogatottság, de a foci vb alatt újra emelkedett. Most egy kicsit tervezett káosz van, hogy ki tud talpon maradni, de elindultak a tervezések a műhelyekben – állította a forrásunk.