Utánajártunk, hogyan lett a hajléktalanok és szerhasználók találkozóhelye a kispesti „Kemál”

Állítsa be, hogy a Magyar Hang cikkeit mindig az elsők között lássa a Google keresőben! Sanyiból harminc másodperc alatt lesz ülő bika, majd közönséges lófejű. – A kispesti Kemál Atatürk park melletti dohánybolt és a közért közötti padon alvó, láncfűrészt idézően horkoló férfit barátai ébresztik fel, miközben a fenti beceneveket aggatják rá. Nem lépnek oda hozzá, nem is rázogatják a horkoló hajléktalant, úgy harminc méterre Sanyitól ülnek egy másik padon, onnan kiáltják oda neki e szavakat. Annyira ritkán állnak fel a padról, hogy egyikük a Google-térkép két évvel ezelőtti fotóján is rajta van. Csak akkor emelkednek fel, ha azt látják, hogy valaki elsuhan közöttük a csikkel és kiloccsant flakonos borral borított térköves járdán, és eldob egy visszaváltható üveget vagy flakont. Sanyi amúgy nem törődik a fejéhez vágott jelzőkkel: szó nélkül felkel, és a boltok mögötti elhagyatott, bokros részhez lépve levizel egy fatörzset, aztán visszafekszik a padra. Eközben az 50-es villamos felől egy dobozokat gyűjtő férfi csatlakozik a társasághoz, aki végignézi a jelenetet, körbetekint a helyi szlengben csak Kemálként becézett téren, és annyit kérdez: „Na, mi van, megnyitott a kerthelyiség?” A közelben élő asszony – nevezzük Annának – szerint a fenti jelenetek tulajdonképpen mindennaposak. • Milyen problémákról számolnak be a helyiek? • Hogyan próbálják saját kezükbe venni a megoldást a kispestiek? • Mit tapasztalnak a rendőrségtől? A teljes cikket elolvashatja Plusz előfizetésünkkel, vagy a Magyar Hang hetilap 2026. június 18-ig kapható 2026/24. számában . Országjáró riportok, interjúk, elemzések, véleménycikkek, reklámmentes olvasás – ezeket kínálja a Magyar Hang Plusz! Már előfizető vagyok, bejelentkezem!