● news.bsdnet.hu

Elöljáróban érdemes kiemelni, hogy jelen írásban kizárólag a kubai katonai képességekről, haditechnikáról lesz szó, azon belül is azokról az eszközökről, amelyekről biztosan tudjuk, hogy Havanna rendelkezésére állnak. Bár a szigetországba kifejezetten nehéz modern fegyvereket becsempészni, előfordulhat, hogy egy esetleges konfliktus során előkerülnek olyan eszközök, amelyekről a széles nyilvánosság nem tud. Kuba geopolitikai helyzetével, földrajzi sajátosságaival egy külön cikkben tervezünk foglalkozni. Mivel Kuba a hidegháború során Moszkva legfontosabb atlanti szövetségese volt, egyáltalán nem meglepő, hogy a szigetország arzenáljának 99%-a a keleti blokkból származik, azon belül is főleg a Szovjetunióból. Emellett Havannának számos olyan hazai „gyártású” fegyvere is van, amelyek elöregedett szovjet eszközök kannibalizációjából születtek, például BTR-ekre szerelt légvédelmi gépágyúk és páncéltörő ágyúk. A nem szovjet eszközöket elég gyorsan fel lehet sorolni: áll a fegyveres erők szolgálatában például ismeretlen számú csehszlovák M53 Praga önjáró légvédelmi gépágyú (ezek ősöreg, ’50-es évekből visszamaradt járművek, maximum alacsonyan repülő helikopterek és lassan haladó drónok ellen lehet használni őket), illetve szintén Cseszlovákiából származnak a légierő fegyvertelen Z-142C és szükség esetén könnyű támadó feladatokra is felhasználható L-39 Albatross kiképzőgépei. Vannak emellett szolgálatban más európai államoktól beszerzett szállítógépek is: hat ukrán An-158-as, valamint öt francia-olasz ATR-42-500-as könnyű szállító. A leleményes kubaiak emellett átalakítottak partvédelmi feladatokra két ősöreg spanyol halászhajót is: a Damuji-osztálynak nevezett járművek a kubai haditengerészet csúcsát képezik, ami már önmagában árulkodik arról, milyen állapotban is van a szigetország fegyveres ereje. Első körben gyorsan fussunk végig a kubai légierő harci repülőgépein, ez a lista ugyanis nagyon rövid lesz. Havanna vadászbombázó-állománya három darab MIG-29-esből és öt darab MIG-21-esből áll. Bár a maguk idejében mindkét géptípus remek fegyver volt, 2026-ban a MIG-29-esek komoly hátrányban vannak az amerikai gépekkel szemben, a 21-esek pedig az esélytelenek nyugalmával emelkedhetnének a levegőbe. A légierő felderítő képességét egyetlen darab szovjet AN-30-as adja, de az Antonov, a Tupoljev és az Iljusin gyár több szállítógéptípusából is van pár darabjuk. Van Kubának emellett nagyjából egy tucat Mi-35-ös harci helikoptere (a Mi-35 a Mi-24 exportverziója), két tucat Mi-17-ese (ezek közül kettőt az állami vezetők szállítására használnak), és pár Mi-8-asa. Ezek a gépek szükség esetén bevethetőek szárazföldi támadó szerepkörben is, de alapvetően szállítógépek. A partvédelem szintén elég rosszul néz ki. A kubaiak a mai napig használnak vontatott tüzérségi lövegeket erre a célra, 122-től 152 mm-ig terjedő kaliberben. A hajóelhárítás csúcsát négy darab ősöreg 4K51 Rubezs rakétaindító jelenti, bár voltak jelentések arról, hogy Havanna Bandera IV néven egy hazai rendszert is szolgálatba állított, ez az információ viszont nem megerősített, ráadásul az eszközről semmit nem lehet tudni. Hajók terén szintén nem éppen izmos Havanna: a már említett felturbózott halászhajókon felül van egy darab hazai fejlesztésű zsebtengeralattjárójuk, amiről igazából túl sok mindent nem lehet tudni, azt leszámítva, hogy Delfinnek nevezték el. Szolgálatban áll még egy szovjet Molnija-2-es korvett (ezt Moszkva kifejezetten exportra tervezte), hat Moszkit torpedóhajó (amelyekről elvileg leszerelték a torpedóindítókat), valamint öt aknaszedő hajó, ebből három Korund, kettő pedig Jakhont osztályba tartozik. A határőrségnél dolgozik még két Tarantul tengeralattjáró-vadász (ezek a Moszkitek átalakított verziói), és tizennyolc kis méretű Zsuk járőrhajó. A kubai légvédelem csúcsát a hidegháborúban legendássá vált Sz-75-ös nagy hatótávolságú rendszerek adják, bár érdemes megjegyezni, hogy az ’50-es évek végén, illetve ’60-as évek elején kétségtelenül csúcstechnológiának számító fegyverek fölött napjainkra már eléggé eljárt az idő. Emellett a szigetország kifejezetten sok rövid hatótávolságú szovjet légvédelmi rendszerrel rendelkezik (bár ezek sem éppen modernek): vannak itt Sz-125-ösök, 2K12 KUB-ok, 9K33 Oszák, a Sztrela-család majd minden variánsa (ezek ráadásul elvileg több százas nagyságrendben), valamint vállról indítható Igla-1-esek is szolgálatban állnak. Légvédelmi ágyúkkal és gépágyúkkal is el van látva Havanna, ugyanakkor ezek az eszközök ma már maximum drónok és helikopterek ellen lehetnek hatásosak, ráadásul az arzenál jelentős része nem önjáró. A vontató nélkül is mozogni képes járműparkot a már említett cseh M53-ason és a kubaiak által BTR-kasznikra összetákolt fegyvereken kívül ZSZU-23-4-esek és 57-2-esek alkotják. A kubai szárazföldi erők járműparkja minden túlzás nélkül úgy fest, mintha egy szovjet haditechnikai múzeumban sétálgatnánk: harckocsik, tüzérség és más páncélozott járművek frontján is meg vannak tömve elöregedett eszközökkel. A harckocsipark gerincét T54/55-ösök, illetve T-62-esek adják, ezekből vagy négyszáz darab áll rendelkezésre, de Kuba rendszerben tartja még a mára már nagyon csekély harcértékkel bíró PT-76-os kétéltű könnyűtankokat is (ennek a páncélosnak a kaszniját használja egyébként a KUB légvédelmi rendszer is). Könnyebb páncélozott járművek terén szintén a korosabb szovjet modelleket lehet fellelni a szigetországban: BMP-1-es és BMD-1-es gyalogsági harcjárművek, BTR-50 lánctalpas és BTR-60 kerekes páncélozott szállító harcjárművek (utóbbiakból néhány 100 mm-es páncéltörő ágyúkkal megpakolva), ősöreg BTR-152-es pszh-k és BRDM-2-es páncélautók állnak szolgálatban. Az ellenséges páncélosok levadászására Smel és Maljutka páncéltörő rakéták (utóbbi egyébként a világ első irányított földről indított páncéltörő rakétája, de a Smel sem épp modern fegyver) valamint teljesen elavult D-44-es és ZIS-2-es páncéltörő ágyúk hivatottak. A tendenciát tartva a kubai tüzérséget sem lehet csúcstechnológia alkalmazásával gyanúsítani: amellett, hogy ilyen-olyan kasznikra a szovjetek által használt legtöbb lövegtípust felszerelve vagy fél tucat helyben összepakolt önjáró löveget használnak, dolgozik itt még 2Sz1 Gvozgyika 122mm-es önjáró löveg és 2Sz3 Akatszija 152mm-es SPG is. Vontatott tarackokból és aknavetőkből szintén megtalálható Havanna arzenáljában a legtöbb szovjet kaliber. Ezek az eszközök BM14-es és BM-21-es rakéta-sorozatvetőkkel egészülnek ki. Címlapkép: a kubai fegyveres erők fogadják az orosz Admiral Csabanenko rombolót 2008-ban. A címlapkép illusztráció, forrása: Sven Creutzmann/Mambo photo/Getty Images