● news.bsdnet.hu

Az ország dél-keleti csücskében, Var megyében található Fréjus lakói 1959 telén három hétig tartó özönvízszerű esőtől szenvedtek. December 2-án aztán bekövetkezett a tragédia, a feltartóztathatatlanul hömpölygő víz elsöpörte a várost. A tragédiáról máig megemlékeznek országszerte, anno szolidaritási gyűjtésre ösztökélte a művészeket, az amerikai hadsereget, de nem is csoda, a Malpasset-gát váratlan átszakadása a XX. század legsúlyosabb természeti katasztrófáinak egyike volt. Amikor karácsony előtt pár héttel túlcsordultak az ereszcsatornák, az utcákon is ömlött a víz, a  várostól északra fekvő Malpasset-gát megroggyant. Az öt évvel korábban a Reyran folyón épült építmény rengett, remegett és gondnoka, André Ferro huszonnégy óra alatt több mint négy méter vízszint-emelkedést tapasztalt. A gyanús szivárgások, az építmény dülöngélése nehéz helyzetbe hozta, de mégsem merte megnyitni a zsilipeket, mert a gát alatt egy autópálya-építési terület volt, nem akarta veszélyeztetni az építkezést. December 2-án este hat óra körül azonban döntöttek helyette: utasítást kapott, hogy engedje át a szerkezetre nehezedő 50 millió köbméter vizet. De már túl késő volt. Este negyed nyolc előtt 2 perccel a gát átszakadt és a beszámolók szerint 40 méter magas hullámokat engedett útjára. Több tonnás betontömbök zuhantak a völgybe, az árhullám pedig elérte Fréjus városát és 15 ezer lakosát, akiknek többsége a népszerű szerda esti televíziós műsort, a La Piste aux étoiles -t (A cirkuszgyűrű) nézte. Aztán hirtelen fejvesztve menekülni kezdtek, de a folyó sodrása több száz embert ragadott magával. Sárréteg, gyilkos, hömpölygő áradat szabadult Frejus-ra, 423 halálos áldozatot hagyott maga után és egy háborús zónát, amiben a víz mindent letarolt. Az elhunytak egyharmada gyerek volt, több mint 7000 ember vált hajléktalanná. Ezer hektárnyi termőföld pusztult el, épületek dőltek össze, pincéket nyelt el a föld. A helyszíni mentési munkálatok során a leányiskolát vészhelyzeti menedékhellyé alakították át. Megszűnt a város telefonos összeköttetése, de a vasutak sem működtek, nem volt áram, Fréjus elszigetelődött a külvilágtól. Az újságokban megjelent tragikus beszámolók között szerepelt egy, ami a többinél is jobban megindította a közvéleményt. Az áldozatok egyike egy fiatal vőlegény, aki éppen az esküvői előkészületek közepén járt menyasszonyával. Állapotos özvegye a drámai események után semmit nem akart jobban, mint posztumusz férjhez menni, hogy kisbabája törvényesen az édesapja nevén lehessen. Irène Jodar 1960. január 9-én nyilatkozott így egy újságírónak, és vágya valóra vált. Franciaországban az első és második világháború alatt történt már hasonló precedens, mikor a posztumusz házasság fiatalon elesett katonák özvegyeinek vigaszt nyújtott, gyermekeiknek törvényes papírokat és némi nyugdíjat biztosított. Fréjus városházáján végül 1960 augusztusában megtörtént Irène Jodar és André Capra posztumusz házassága. Ezt a Polgári Törvénykönyv 171. cikke tette lehetővé, a rendelkezés ma is hatályos (és 2011 májusában módosított) passzusa szerint A köztársasági elnök nyomós okokból engedélyezheti a házasságkötést a leendő házastársak egyikének halála esetén, feltéve, hogy elegendő bizonyíték támasztja alá egyértelműen a beleegyezésüket. Milyen „nyomós okokat” lehet figyelembe venni? Például azt, ha az áldozat katonai műveletek során vagy terrorizmus következtében hal meg. Fájdalmas személyes körülményeket is figyelembe vesznek: az élettársi kapcsolat hossza vagy az apaság vélelme indokolhatja a posztumusz házasságkötést. Az Élysée-palota jóváhagyása mellett egy ilyen kérelem egyedi elbírálásban részesül: bizonyítani kell az elhunyt partner beleegyezését, de azt is, hogy a házasságkötés valóban tervben volt (tárgyi bizonyítékokkal, amik például az esküvő szervezését mutatják). A posztumusz házasság nem keletkeztet öröklési jogokat a túlélő házastárs számára. Becslések szerint Franciaországban évente körülbelül ötven posztumusz házasságot kötnek. A 19 éves Irène Jodar, „Fréjus és Franciaország kedvese” elsőként volt haszonélvezője ennek a jogi rendelkezésnek. Bár végül újraházasodott egy élő partnerrel, soha nem tudta elfelejteni a tragédiát. 2019-ben hunyt el, ekkor dédunokája elárulta, hogy a dédmami örökké rettegett a víztől, soha nem ment strandra vagy uszodába. A világban egyébként egyáltalán nem elterjedt a posztumusz házasságok gyakorlata, itthon például nem engedélyezett, ahogy a briteknél és az USA-ban sem, de nem is csoda, komoly etikai és jogi kérdéseket is felvet, hiszen az elhunyt személyes autonómiája sérül vele. Ő nem tudja megadni vagy visszavonni a beleegyezését. A házassággal járó jogok és kötelezettségek, például a vagyonjog, bonyolultak lehetnek. Kínában viszont létezik a szellemek házassága, vagyis halottakat adnak össze, ha egy fiatal elhalálozott nőtlen volt vagy hajadon. A hagyomány szerint ez megnyugvást hozhat az elhunytaknak, és megóvja őket a túlvilági magánytól. A középkori Európában is voltak példák a posztumusz házasságokra, bár ezek általában politikai vagy vagyonbeli okokból történtek. Lépjen be a házasság legnagyobb dilemmájába!A döntés az Ön kezében van! Kövesse az Indexet Facebookon is!