● news.bsdnet.hu

Az MLSZ közvetítési tenderének elhúzódása már nem pusztán sportági ügy, hanem a magyar televíziós piac egyik legfontosabb idei kérdése is. A tét nemcsak az, hogy melyik csatornán lesz látható az NB I, hanem az is, hogy a magyar futball képes-e alkalmazkodni egy piaci alapúbb finanszírozási modellhez. Alig több mint egy hónappal a következő bajnoki idény rajtja előtt továbbra sem dőlt el, ki közvetítheti a magyar labdarúgó-bajnokság mérkőzéseit. Az MLSZ a 2026/2027-es szezontól kezdődő időszakra írta ki a szervezésében zajló labdarúgó- és futsalversenyek közvetítési és sugárzási jogainak értékesítését, a folyamat azonban többszöri határidő-módosítás után sem zárult le. A helyzet érzékenységét jól mutatja, hogy az NB I július végén rajtol, miközben a második fordulós ajánlatok benyújtásának határidejét június 22-re, jövő hétfőre módosították, a szerződéskötés tervezett időpontja pedig július 8. Ez szokatlanul szűk időablakot hagy a nyertes jogtulajdonosnak vagy jogtulajdonosoknak a technikai, szerkesztőségi, marketing- és terjesztési felkészülésre. A tender körüli bizonytalanság mögött alapvetően az állhat, hogy a korábbi, évi közel 10 milliárd forintos jogdíjszint piaci alapon nehezen tartható. Erről a Médiapiacban ebben a cikkünkben írtunk:  Bajban az MLSZ az NB1 méregdrága közvetítési jogai miatt? – A szövetség nem kommentálhat. Az elmúlt ciklusban az MTVA, illetve az M4 Sport volt a magyar futball közvetítési rendszerének központi szereplője, a közmédia pedig nemcsak jogtulajdonosként, hanem gyártási és szervezési szempontból is stabil infrastruktúrát biztosított. A mostani helyzetben azonban egyre erősebb a várakozás, hogy a közvetítési jogok értéke érdemben csökkenhet. A magyar televíziós piacon több forrás is úgy látja, hogy az NB I közvetítési jogainak reális piaci értéke messze elmarad a korábbi 9,8–10 milliárd forintos szinttől. A becslések szórnak: egyes vélemények szerint a magyar bajnoki jogcsomag piaci értéke 2-3 milliárd forint körül lehet, más iparági álláspontok ennél is alacsonyabb, akár 1 milliárd forint körüli értéket tartanak indokolhatónak, ha a nézettségi adatokból és a gyártási költségekből indulunk ki. Ez utóbbi szempont kulcsfontosságú. A jogdíjon túl ugyanis a mérkőzések közvetítésének, rögzítésének és archiválásának előállítása is jelentős tétel: a gyártási költség szezononként akár 2–3 milliárd forint is lehet, de hallottunk 4 milliárdos összegről is. Vagyis egy piaci szereplő számára a magyar futball nem egyszerűen jogvásárlási kérdés, hanem teljes megtérülési modell: meg kell fizetni a jogdíjat, finanszírozni kell a produkciót, majd mindezt reklámbevételből, előfizetői értékből, disztribúciós alkupozícióból vagy streaminges ügyfélszerzésből kell visszatermelni. A tender lineáris közvetítést ír elő a digitális csak „on top”, azaz valós steraming bevétek, ezért is szállhatott ki az RTL. Ez magyarul nagyjából azt jelentheti, hogy a tender nem egy valódi, platformsemleges streaming/digitális jogcsomagot írt ki, hanem alapvetően klasszikus lineáris tévés közvetítést várt el. Ezen a ponton válik el a sportági logika a médiapiaci racionalitástól. A klubok és a szövetség oldaláról a közvetítési díj központi bevételi forrás, amely a magyar futball finanszírozásának egyik pillére. A médiaszereplők oldaláról viszont a kérdés az, hogy az NB I mekkora nézői, előfizetői és hirdetői értéket képes generálni. A magyar bajnoki jogok értékelésekor nem elég kizárólag nézettségi alapon gondolkodni. A sportjogok a jelenkori lineáris televíziózás legfontosabb prémium tartalmai közé tartoznak, mert az élő közvetítések továbbra is képesek valós idejű nézői figyelmet teremteni. Ez különösen értékes egy olyan médiakörnyezetben, ahol a hagyományos televíziózásnak a globális streamingplatformokkal kell versenyeznie. Magyarán: a tévéknek olyan (lokális, azaz helyi) tartalmat is kell adniuk, amit a streamingen nem kapnak meg a magyarok. A Médipiacnak iparági források azt mondták: éppen ezért lehet érdekes az NB I olyan szereplők számára, mint a Network4 vagy az AMC. ( Bár az Index erről a témáról írt cikkében az AMC-t nem sorolta fel, mint lehetséges pályázót, de ez nagyon meglepő volt több iparági forrásunk számára is. Szerintük: inkább indul. [ A magyarországi Sport TV az AMC Global Media Central Europe portfóliójához tartozik ]) Mind a Network4, mind az AMC olyan csatornákat is a sportcsatornái mellé csomagol, amelyek önállóan nem feltétlenül kerülnének be bizonyos előfizetői csomagokba. Ezért számukra egy-egy prémium sportjog értékesebb lehet, mint a nagyobb szereplőknek, amelyek más, saját gyártású vagy egyedi tartalommal is rendelkeznek. Az AMC helyzete ebből a szempontból különösen érdekes. A társaság elveszítette a Bajnokok Ligája B csomagját, amely valódi prémium futballtartalomnak számított több mint 150 mérkőzéssel. Ezzel szemben csak az Európa és a Konferencia Liga csomagját nyerte el, amely ( legalálábbis mi úgy tudjuk) szezononként 17 mérkőzést jelent csupán. Számukra tehát a magyar futball megszerzése nemcsak minőségi, hanem mennyiségi kérdés is lehet, hiszen jelenleg nincs igazán erős, prémium futballcsomagjuk. A Network4 helyzete más. A portfólióban német, olasz és spanyol futball is szerepel, sőt az angol Premier League-csomagból is rendelkeznek jogokkal. Emiatt számukra a magyar bajnokság megszerzése a jelenlegi szezonban kevésbé tűnik életkérdésnek, inkább a sportportfólió további erősítését szolgálhatja. A tévés cégeknek a magyar futball amúgy nem csupán klasszikus reklámpiaci megtérülési termék, hanem disztribúciós eszköz ( „terjesztési dilemma” ) is lehet. Egyedi, máshol nem elérhető prémium tartalommal erősebb alkupozíciót lehet kialakítani a kábelszolgáltatókkal és telekommunikációs cégekkel szemben. Sőt, több ez, mint alkupozíciós kérdés! A sportjogok ugyanis ilyen értelemben nagyon komoly „előfizetésmegtartó” tartalmak. A szolgáltatók számára fontos, hogy a televíziós csomagokban legyenek olyan exkluzív élő események, olyan egyedi prémium tartalmak, amelyek miatt az ügyfelek nem mondják le a tévészolgáltatást. Az NB I azonban ebből a szempontból más típusú termék, mint a nemzetközi topligák vagy a Bajnokok Ligája. Lokális  – azaz máshonnan nem beszerezhető  – tartalom, erős törzsközönséggel, de korlátozottabb hirdetői és előfizetői skálázhatósággal. Ez magyarázhatja, hogy a piaci szereplők érdeklődése megvan ugyan, de a korábbi állami jogdíjszinthez közeli ajánlatra kevés esély látszik. A közmédia több mint egy évtizede meghatározó szereplője a magyar futballközvetítéseknek. Az M4 Sport rendelkezik azzal a technikai háttérrel, gyártási rutinnal és szerkesztőségi infrastruktúrával, amely a teljes csomag kezeléséhez szükséges. Ezért iparági szempontból továbbra is logikus megoldás lenne, ha az MTVA valamilyen formában részt venne a jogok hasznosításában. De a hatalomváltás miatt most döntésképtelen állapotban van a médiacég. És nagy kérdés az ár. A korábbi időszakban a közmédia által fizetett közel 10 milliárd forintos éves díj sokak szerint nem piaci, hanem sportfinanszírozási logikát tükrözött. Ha az állami szerepvállalás visszafogottabbá válik, akkor az MTVA esetleges további részvétele sem feltétlenül jelentené a korábbi összeg fenntartását. A legvalószínűbb forgatókönyvek között ezért egyre gyakrabban merül fel a jogok csomagokra bontása. Ebben a modellben külön értékesíthetők lennének bizonyos NB I-es mérkőzések, a Magyar Kupa, az NB II, a női bajnokság, a futsal vagy más MLSZ-hez tartozó sorozatok. Ez lehetőséget teremtene arra, hogy több piaci szereplő is részt vegyen a közvetítési rendszerben, miközben az MLSZ nem egyetlen vevőtől függene. Ez a modell ugyanakkor bonyolultabbá tenné a nézői elérést, a marketinget és a márkaépítést. A magyar futball eddig viszonylag egységes közvetítési környezetben jelent meg, az elaprózott jogstruktúra viszont töredezettebb fogyasztói élményt eredményezhet. A közvetítési jogok sorsa messze túlmutat a médiapiacon. Az MLSZ számára a jogdíjbevétel a központi újraelosztás egyik fontos forrása, amelyből az NB I-es és NB II-es klubok is részesülnek. Ha a jogdíj a korábbi szint töredékére esik, az közvetlenül megjelenhet a klubok költségvetésében. A piaci becslések alapján akár több milliárd forint is eltűnhet a rendszerből. Az MLSZ közvetítési tenderének elhúzódása valójában a magyar futball és a magyar médiapiac közös stressztesztje. Kiderülhet, mennyit ér a hazai labdarúgás akkor, ha a jogokért nem sportpolitikai, hanem piaci logika alapján kell fizetni. Az is láthatóvá válhat, hogy a televíziós társaságok és streamingplatformok számára az NB I inkább nézettségi termék, disztribúciós alkueszköz vagy presztízstartalom. A korábbi 10 milliárdos szinthez képest szinte biztosnak tűnik az értékkorrekció. A nyitott kérdés inkább az, hogy ez kontrollált átmenet lesz-e, amelyben az MLSZ, a klubok és a médiaszereplők fokozatosan alkalmazkodnak az új feltételekhez, vagy hirtelen bevételi sokk, amely rövid időn belül kényszerű költségcsökkentést hoz a magyar profi futballban. A közelmúltban az Index írt egy cikket arról, hogy ebben a helyzetben lehet különösen fontos Csányi Sándor MLSZ-elnök és Magyar Péter miniszterelnök budapesti BL-döntőhöz kötődő egyeztetése, mert a közvetítési jogok ügye már nem pusztán médiapiaci kérdés, hanem a magyar futball finanszírozásának egyik kulcspontja. A Médiapiac részben hasonló kérdést feszegetett ebben a cikkünkben:  Van-e Csányi-Magyar paktum a NB1 közvetítéséről? – Egy friss elemzés szerint túl drága a bajnokság közvetítési joga. A találkozó szerepe az lehetett, hogy politikai és finanszírozási szinten is kijelölje: mekkora állami vagy közmédiás szerepvállalás maradhat a rendszerben, és milyen piaci alapúbb modell felé mozdulhat el az NB I. A döntés közvetlenül érintheti a klubok költségvetését is, hiszen a jogdíjak csökkenése jelentős pénzügyi visszaesést okozhat.