● news.bsdnet.hu

1912-ben egy 25 éves, kalandvágyó brooklyni fiatalember, bizonyos Clarence Birdseye Kanada fagyos és távoli vidékeire utazott, messze északra, ahol öt évet töltött: közben alaposan megismerkedett az őshonos népek kultúrájával és életmódjával, noha eredetileg nem ez volt a célja. Már kiskorától kezdve érdeklődött a természettudományok iránt. 1906-ban az Amherst College-ba ment biológiát tanulni; két évvel később abbahagyta az iskolát, mivel nem tudta fizetni a tandíjat. Nem sokkal később állást vállalt az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumánál, és Új-Mexikóban, valamint Arizonában dolgozott. Ezután tette át a székhelyét Kanada Labrador nevű tartományába, ahol prémkereskedőként kezdett el dolgozni. Ám az inuit őslakosok praktikái végül sokkal izgalmasabbnak bizonyultak. Egy bizonyos gyakorlat különösen lenyűgözte: a helyi halászok halak tartósítására alkalmazott módszere,  amelynek lényege, hogy egyszerűen kihúzzák a pisztrángot a jégbe vágott lyukból, és hagyják, hogy a mínusz 30 fokos levegőn szinte azonnal megfagyjon. Miután pedig felolvasztották és megfőzték, a hal íze továbbra is rendkívül friss maradt. Inuit kisfiú halászat közben Akkoriban a fagyasztott élelmiszereket a globális nyugaton egészen másként készítették: mégpedig lassú fagyasztással. Amikor az élelmiszer lassan fagy meg, a benne lévő folyadék nagy jégkristályokat képez, amelyek károsítják a sejtszerkezetét, így ha felolvasztják, egy szivárgó, szemcsés, pépes és nem túlságosan gusztusos termék lesz belőle. Az inuit praktikáknak köszönhetően azonban Birdseye rájött,  hogy a frissesség megőrzésének kulcsa a kristályosodás, amelyet gyorsfagyasztással lehet elérni: ez ugyanis apró jégkristályokat eredményez, amely segít megőrizni az élelmiszer textúráját és ízét. Ez a felfedezés vezetett 1923-ban a Birds Eye cég megalapításához, megnyitva az utat a ma már csaknem 300 milliárd dolláros globális fagyasztottélelmiszer-ipar, valamint a készételek, csomagolt és feldolgozott élelmiszerek világa felé.  Ám Birdseye újításai messze túlmutattak a gyorsfagyasztási módszer egyszerű átvételén. Ötletei annyira újszerűek voltak, hogy a gyártás minden egyes lépését saját magának kellett kidolgoznia, és menet közben több mint 200 új találmányt is szabadalmaztatott: az első a termékeinek hűtésére szolgáló speciális, hőszigetelt tartály volt, de emellett új, vízálló festékeket, ragasztókat és celofánt is kifejlesztett, amelyek ellenálltak a fagyasztásnak és az olvadásnak.  Clarence Birdseye egyik kísérlete közben A Popular Science Monthly 1930 szeptemberi címlapján az akkor már dúsgazdag vállalkozó Birdseye termékeit úgy jellemezte, hogy „pont olyan, mintha friss lenne”; két évvel később a New York Times „tudományos csodának” nyilvánította újításait, de Birdseye továbbra is új kihívásokkal szembesült. Mivel sokan bizalmatlanok voltak a fagyasztott termékekkel szemben, első termékcsaládját „fagyasztott ételeknek” nevezte el. Egy másik korai akadályt az infrastruktúra jelentette: az elektromos hűtőszekrények csak a 20-as évek végén kezdték felváltani a jégszekrényeket, és a fagyasztórekesz csupán egy apró dobozka volt a jégkockatartók számára. A háztartási fagyasztók ritkák voltak, és nem voltak olyan teherautók vagy vasúti kocsik, amelyek alkalmasak lettek volna a fagyasztott élelmiszerek szállítására – sem pedig olyan raktárak, amelyek elég hidegek lettek volna azok tárolásához.  Aztán jött a második világháború, és minden megváltozott: ugyanis az amerikai fegyveres erők újfajta élelmiszertartósítási és -szállítási módszereket fejlesztettek ki, hogy minél hatékonyabban jusson el az ellátmány a tengerentúli csapatokhoz. Gyorsfagyasztott ételek egy amerikai közértben A háborút követően, 1947-ben megjelent az első kétajtós hűtő-fagyasztó, amely több helyet biztosított a fagyasztott termékek számára. Így a világ végre utolérte Birdseye vízióját.  Emellett pedig egyre több nő lépett be a munkaerőpiacra. Az Amerikai Munkaügyi Minisztérium adatai szerint 1953-ra a házas nők 30 százaléka rendelkezett állással. 1960-ra kétszer annyi házas nő dolgozott valamilyen munkahelyen, mint egy évtizeddel korábban. Az élelmiszer-forgalmazók pedig új célcsoportot találtak maguknak: a leterhelt anyákat, akik az egész napos megterhelő munkából hazatérve még főzni is kénytelenek a családnak. „A fagyasztott és feldolgozott élelmiszerek időt takarítottak meg, ezért az iparág a gyorsaságot hirdette a főzés legfontosabb elemeként”– írja Laura Shapiro élelmiszer-történész, a Valamit a sütőből: Az ebéd újrafelfedezése az ‘50-es évek Amerikájában című könyv szerzője. A Swanson testvérek kapcsoltak először: 1954-ben vezették be a piacra az úgynevezett TV-vacsorát – egy teljes étkezést tartalmazó tálcát, amelyet a fagyasztóból egyenesen a sütőbe lehetett tenni. A konyhai mikrohullámú sütő megjelenése az 1960-as években még népszerűbbé tette a fagyasztott ételeket. Bár az eredeti, tálcás vacsora-modell idővel elvesztette vonzerejét, az 1950-es évek óta folyamatosan növekszik a háztartásokban a fagyasztott termékek iránti igény, nem utolsósorban azért, mert ezek az ételek egyre ízletesebbek lettek. A készételek ma már a fagyasztott élelmiszerek legnagyobb kategóriáját képezik, az összes eladás körülbelül 32 százalékát teszik ki.The post Az eszkimóktól tanult Clarence Birdseye, a gyorsfagyasztott élelmiszerek atyja – neki köszönhetjük a gyorsfagyasztott pizzát is first appeared on nlc.