● news.bsdnet.hu

Tíz évvel ezelőtt egy interjúban azt nyilatkozta, úgy él, ahogy mindig élni szeretett volna. A kétszeres Jászai Mari-díjas Benkő Péter most azt mondta a Blikknek, ma sincs oka másként fogalmazni. A neves színművész hálával tekint vissza a pályájára, miközben nyugdíjasként sem szakadt el a színpadtól. Orosz Ferenc Újságíró (Sztárvilág) Ezeket látta már? Benkő Péter évtizedeken át meghatározó alakja volt a magyar színházi életnek. Számos emlékezetes színpadi és televíziós szerep fűződik a nevéhez, s a pályafutása során generációk ismerték és szerették meg a karakteres játékát. Az Egri csillagok Török Jancsija és a Csínom Jankó címszereplője ma már a nyugdíjas éveit éli, de továbbra sem szakadt el a színészettől, és új feladatokkal is megtalálják. Negyvenöt évvel ezelőtt egy repülőgép-balesetben vesztette el első feleségét Benkő Péter. – Tíz évvel ezelőtt azt mondtam, úgy élek, ahogy élni szerettem volna, és ezt ma is ugyanígy gondolom – mondta lapunknak Benkő Péter. – Június elsején voltam 79 éves, ahhoz képest elképesztően jól vagyok. Nagyon hálás vagyok azért az életért, amit leélhettem. Sok minden történt benne, jó is, rossz is, de éppen ettől teljes. Ez egy nagyon jó élet volt. Persze, nem akarok meghalni, de ha visszanézek, nincs okom panaszra. A kétszeres Jászai Mari-díjas érdemes művész, a Turay Ida Színház örökös tagja úgy fogalmazott, mindig is fontos volt számára, hogy ne csupán sodródjon az eseményekkel, hanem valóban megélje a mindennapokat. Benkő PÉter azt mondja, elégedett az életével / Fotó: Knap Zoltán – Volt egy mondásom, amit gyakran viccesen emlegettem: „Éljünk úgy, ahogy élhetnénk.” Ezt is próbáltam betartani . Most pedig élem a nyugdíjas színészek nagyszerű életét, amelyben szerencsére még mindig akadnak munkák és kihívások. Örömmel vállalok olyan előadásokat, amelyek közel állnak hozzám. A Magyarországi Szerb Színházban dolgozom Rusz Milán barátommal a Jávor Pali utolsó mulatása című darabban, amelyet már több mint százötven alkalommal adtunk elő a Déryné Program keretében. Ez jelenleg is sok időmet kitölti, de vannak további terveink is - mondta a színész, aki úgy érzi, a munkája már nem a hajtásról szól, hanem azokról az ügyekről, amelyekben valóban hisz. – Szeretnénk színpadra vinni Boldog Sándor István szerzetes történetét. A darabban az ő egyik korábbi tanítványa találkozik egy fiatal fiúval, és az ő beszélgetésükön keresztül bontakozik ki a történet. Rendkívül érdekes és megrendítő anyag, remélem, a következő évadban sikerül bemutatnunk – újságolta Benkő Péter, aki arról is őszintén beszélt, hogy bár figyelemmel kíséri a hazai kulturális élet eseményeit, ma már nem vesz részt a szakmát gyakran megosztó vitákban. Gombfocizás közben Gálvölgyi Jánossal / Fotó: Fortepan, Kanyó Béla – Nagyon jó így egy kicsit távolabbról szemlélni a dolgokat. Az ember messziről másképp látja az eseményeket, és talán egy kicsit meg is szépül minden. Nem veszek részt a mindennapi konfliktusokban és csatározásokban. Természetesen annak idején nekem is voltak nézeteltéréseim, mint bárki másnak, de nem ez volt az életem fő vonala. Inkább figyelem, hogy mások hogyan dolgoznak, hogyan alakítják a színház jövőjét. Hiszek abban, hogy a színház túlél mindent, mert a színház örök. Már az ősember is színházat játszott a tűz körül. Ez az emberi létezés része, ezért biztos vagyok benne, hogy mindig megmarad. Benkő Péter életében a művészet mellett továbbra is különleges helyet foglalnak el az állatok, elsősorban a lovak. A művész életében mindig is meghatározó helyet foglaltak el a lovak / Fotó: Archív – A lovak megmaradtak az életemben, még úgy is, hogy – sajnos – a saját lovaim már sorra elpusztultak. Az utolsó nálam született lovacska harmincöt évig élt velem. Ez olyan kapcsolat volt, amit nehéz szavakkal leírni. A lóval való kapcsolat valahol ezoterikus, nagyon mély és különleges. Ma már barátokhoz járok, hogy lovakkal legyek, megsimogassam őket, foglalkozzak velük. Erre ma is szükségem van – mondta a művész, akinek a mindennapjait a kutyája és négy macskája teszi teljessé. – Velük éljük a hétköznapokat. Néha persze, akadnak kisebb balesetek is. Nemrég például megpróbáltam befogni az egyik macskát, hogy rátegyük a kullancsriasztót, de megijedt és odakapott rendesen. Fáj a jobb kezem, de persze, én voltam a hibás – mondta mosolyogva a legendás színész, Benkő Gyula fia , aki büszkén beszélt a családjáról is. – Az unokám három és fél éves, így még bőven van ideje eldönteni, milyen pályát választ majd magának. Egyelőre inkább a játék tölti ki a napjait. A fiam nemzetközi protokollszakértőként dolgozik. Neki legalább van a kezében valamilyen tudás, mert ha megkérdezik, mit tud a színész, nem tudok egy szót rá mondani… A családban tehát jelenleg nincs olyan, aki a nyomdokaimba készülne lépni, de emiatt egyáltalán nem bánkódok.