● news.bsdnet.hu

Kevés olyan autós játéksorozat van jelenleg a piacon, amelyet annyira könnyű szeretni, mint a Forza Horizont. No nem azért, mert minden egyes résszel alapjaiban forgatná fel a műfajt, és nem is azért, mert a legkomolyabb szimulátorok pontosságával próbál versenyezni. A Playground sorozata egészen máshol találta meg a saját helyét: ott, ahol a vezetés élménye, a látványos nyílt világ, az autógyűjtögetés, a fesztiválhangulat és az árkádos könnyedség egyetlen nagy, szabadon bejárható játszótérré áll össze. Ez pedig továbbra is hiánypótló. Vannak komolyabb autós szimulátorok, vannak pályaversenyzésre épülő címek, akadnak arcade próbálkozások, és időről időre felbukkannak nyílt világú alternatívák is, de olyan játékból kevés van, amely ilyen magabiztosan tudja kiszolgálni az alkalmi játékost, az autórajongót, a gyűjtögetőt, az online eseményeket hajszoló közösségi játékost és azt is, aki egyszerűen csak szeretne céltalanul autózni egy gyönyörű térképen. A Forza Horizon 6 pontosan erre az alapra épít tovább, ezúttal Japánnal a középpontban. Már önmagában a helyszínválasztás is erős üzenet, hiszen a rajongók hosszú évek óta szerették volna, hogy a Horizon-fesztivál egyszer ebbe az országba költözzön. Japán nemcsak látványos díszlet, hanem az autós kultúra szempontjából is telitalálat: a városi utcák, a hegyi szerpentinek, a driftelésre termett utak, a modern nagyvárosi környezet és a tradicionálisabb vidéki tájak mind olyan elemek, amelyek szinte maguktól illenek a Forza Horizon túlzó, de szerethető világába. Hazai szempontból külön öröm, hogy a játék magyar felirattal is játszható. Teljes magyar szinkronról nincs szó, de a lokalizált szöveg így is sokat jelent, mert a Forza Horizon 6 nem az a játék, ahol csak néhány alapvető menüpontot kell megérteni. Rengeteg esemény, kihívás, autós adatlap, fejlesztési lehetőség, beállítás, akadálymentesítési opció és magyarázó szöveg kerül a játékos elé, így a magyar nyelvi támogatás valóban kényelmesebbé teszi az élményt. [+] A játékmenet alapjai természetesen ismerősek lehetnek mindenkinek, aki az elmúlt években akár csak rövid időre is kipróbált egy Horizon-részt. Kapunk egy hatalmas, szabadon bejárható térképet, rengeteg versenytípust, különféle kihívásokat, gyűjthető autókat, látványos kaszkadőrmutatványokat, közösségi eseményeket, fotómódot és folyamatosan érkező jutalmakat. A Forza Horizon 6 nem akarja eldobni azt, ami miatt a sorozat működik, inkább új környezetbe helyezi és tovább finomítja a már bevált formulát. Ez elsőre talán óvatos megközelítésnek tűnhet, és sok esetben tényleg látszódik a biztonsági játék, de még így is: amit ez a sorozat csinál, azt továbbra is nagyon kevesen tudják ilyen színvonalon nyújtani. Japán nemcsak képeslapokra való háttérként működik. A térkép legjobb pillanatai azok, amikor a környezet valóban hatással van arra, hogyan vezetünk. Más hangulata van a városi utcáknak, más ritmust diktálnak a hegyi utak, és egészen más érzés egy szélesebb, gyorsabb szakaszon elengedni egy erősebb autót, mint szűkebb kanyarok között próbálni kordában tartani. A Horizon továbbra sem szimulátor, de nem is súlytalan arcade játék: az autók között érezhető különbségek vannak, a tapadás, a sebesség, a hajtáslánc és a hangolás mind befolyásolja, mennyire magabiztosan tudjuk uralni a kiválasztott gépet. Ez a „simcade” középút a sorozat egyik legfontosabb erénye. [+] A már induláskor több mint 550 autós kínálat önmagában is hatalmas mennyiség, de a Horizon esetében sosem csak a darabszám számít. Legalább ilyen fontos, hogy a játék mennyire jól tud kedvet csinálni ahhoz, hogy egyik járműről a másikra váltsunk. Egy japán sportautóval teljesen más élmény nekivágni a hegyi utaknak, mint egy európai szupersportkocsival feszíteni Tokió utcáin vagy egy klasszikus amerikai izomautóval végigszáguldani a szélesebb szakaszokon. A játék egyik legjobb tulajdonsága továbbra is az, hogy nem feltétlenül kényszerít rá egyetlen optimális választásra. Persze mindig lesznek hatékonyabb autók egy-egy versenytípushoz, de a Horizon világában legalább ennyire fontos, hogy éppen mihez van kedvünk. A testreszabás és az autókultúra most is komoly szerepet kap. A festések, tuningok, megosztható közösségi alkotások, garázsok és találkozók mind azt erősítik, hogy a Forza Horizon 6 nem csupán versenyjáték, hanem autós közösségi tér is. Ez különösen jól áll a japán helyszínnek, hiszen az ország autós kultúrája nem kizárólag a versenyzésről szól, hanem legalább ennyire az egyedi stílusról, az építésről, a márkákhoz és típusokhoz kötődő rajongásról, valamint arról a sajátos hangulatról, amit egy autós találkozó vagy egy éjszakai városi gurulás képes adni. A Horizon ezt persze a maga színes, látványos, erősen idealizált módján tálalja. [+] A játék egyik legérdekesebb újdonsága az AutoDrive opció, amely első pillantásra egyszerű kényelmi funkciónak tűnhet, a gyakorlatban azonban ennél árnyaltabb szerepet kap. Szabad bóklászás közben kifejezetten jól illeszkedik a Forza Horizon alapfilozófiájához: egy ekkora, ennyire látványos nyílt világban teljesen érthető, ha a játékos időnként nem az útvonal követésére, a minimap figyelésére vagy a következő kanyar pontos bevételére szeretne koncentrálni, hanem egyszerűen átadná magát a környezet hangulatának. Az AutoDrive ilyenkor nem feltétlenül elvesz az élményből, inkább más ritmust ad neki: kényelmesebbé, szemlélődőbbé teszi az egyik pontból a másikba tartó utazást. Ráadásul külön kameranézetben figyelhetjük, ahogy a rendszer magabiztosan terelgeti autónkat, miközben az új útszakaszokat is feloldja helyettünk. Ha pedig a cél nem a nézelődés, hanem a gyors helyváltoztatás, a fast travel szinte azonnali megoldást kínál, így a játék ritkán kényszerít felesleges üresjáratokra. [+] Visszatérve az AutoDrive-ra, versenyhelyzetben már jóval összetettebb a kép. A vezetési segédletek mindig is fontos szerepet játszottak a Forza Horizonban, és alapvetően üdvözlendő, hogy a játék ennyire sokféle tudásszint mellett is élvezhető marad. Nem mindenki ugyanazért ül le elé, és nem is mindenkinek ugyanaz jelenti a sikerélményt. Mégis, amikor egy versenyjátékban a rendszer már nem pusztán korrigál, támogat vagy könnyít, hanem bizonyos helyzetekben lényegében átveszi tőlünk a vezetést, óhatatlanul felmerül a kérdés: hol húzódik a határ a segítség és az élmény automatizálása között? Nyílt világú közlekedésnél az AutoDrive remek kényelmi extra, futam közben azonban könnyen elvehet abból, ami miatt egy autós játék igazán működik. A rosszul eltalált féktávokból, a túlvállalt kanyarokból, a visszapörgetett hibákból, a fokozatos tanulásból és abból az elégedettségből, amikor végre sikerül tisztán összerakni egy versenyt. Lehet, hogy elsőre nem leszünk elsők. Lehet, hogy ugyanazt a kanyart többször is újra kell próbálnunk. És az is könnyen előfordulhat, hogy a hírhedt Drivatar, Bowie Knife99 egyszerűen letarol minket a pályáról. De éppen ezekből a pillanatokból születik meg az a sikerélmény, amely miatt jó érzés végül önerőből nyerni. Ha a győzelmet helyettünk az AI szerzi meg, az legfeljebb eredmény a statisztikában, valódi elégedettséget aligha ad. A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!