● news.bsdnet.hu

Boldog évek: fiatalon mindig várunk valamire Fiatalon sokan azt gondolják, hogy a legboldogabb éveik majd valamilyen nagy fordulóponthoz kötődnek. Az első nagy szerelemhez, a pályakezdés szabadságához, egy különleges utazáshoz, az esküvőhöz, a gyerek születéséhez vagy ahhoz az időszakhoz, amikor végre minden összeáll. Aztán az élet ritkán így működik. A legtöbb nap nem ünnepi fényben telik, hanem iskolába indulással, munkahelyi határidőkkel, mosással, vacsorafőzéssel, beteg gyerekkel, hétvégi bevásárlással és azzal az érzéssel, hogy az ember folyamatosan egy kicsit le van maradva. Mégis egyre több pszichológiai és életút-kutatás mutat rá arra, hogy idős korban sokan nem a leglátványosabb pillanatokat emelik ki a legfontosabbként, hanem azokat az éveket, amelyek akkoriban fárasztónak, zsúfoltnak vagy teljesen hétköznapinak tűntek. A középső évek sokszor nehéznek tűnnek David G. Blanchflower és Andrew J. Oswald közgazdászok 2008-ban a Social Science & Medicine folyóiratban publikált kutatásukban nagyjából félmillió amerikai és nyugat-európai ember adatait elemezték. Azt találták, hogy a szubjektív jóllét sok országban U alakú mintázatot követ: fiatal felnőttkorban magasabb, a negyvenes évek környékén mélypontra kerülhet, majd idősebb korban újra emelkedhet. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenki boldogtalan a negyvenes éveiben, és azt sem, hogy a hetvenes évekre minden automatikusan könnyű lesz. Inkább arról van szó, hogy statisztikai szinten a középső évek gyakran különösen terheltek. Ebben az időszakban sok ember egyszerre próbál helytállni a munkában, a családban, a párkapcsolatban, az anyagi felelősségekben és sokszor az idősödő szülők támogatásában is. Nem csoda, ha amikor valaki éppen benne él, nem romantikus életszakasznak látja. Később mégis máshogy emlékezhetünk rá A különös ellentmondás éppen itt kezdődik. Amit akkoriban nyomasztó rutinnak éltünk meg, később az élet szövetének tűnhet. Karl Pillemer, a Cornell Egyetem gerontológusa a Legacy Project keretében több mint 1200 idősebb ember tapasztalatait gyűjtötte össze. A beszélgetésekből az rajzolódott ki, hogy sok idős ember nem a pénzt, a státuszt vagy a karrier legnagyobb eredményeit emlegeti legfontosabbként, hanem a kapcsolatokat, a családi időt, a közös élményeket és azokat a hétköznapi pillanatokat, amelyekről fiatalabban sokszor észre sem vették, mennyire értékesek. Ez nagyon ismerős lehet mindenkinek, aki valaha visszanézett egy régi fotóra, amelyen semmi különös nem történik. Egy vasárnapi ebéd, gyerekek a konyhaasztalnál, rendetlen nappali, félig kész sütemény, elmosódott nyaralós kép. Akkor nem tűnt nagy dolognak. Évek múlva viszont lehet, hogy éppen ez fáj a legédesebben. Az idősebb agy másképp válogat az emlékek között A kutatók szerint ennek az is lehet az oka, hogy az idősebb emberek gyakran másképp viszonyulnak az emlékekhez, mint a fiatalabbak. Laura L. Carstensen, a Stanford Egyetem pszichológusa és munkatársai sokat vizsgálták az úgynevezett pozitivitási hatást. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy idősebb korban az emberek figyelme és emlékezete gyakran nagyobb súlyt ad a pozitív, érzelmileg jelentős élményeknek, mint a negatívaknak. Ez nem egyszerű önbecsapás. Inkább arról szól, hogy ahogy az ember érzékeli az idő végességét, egyre fontosabbá válik számára az érzelmi jelentés, a kapcsolódás és a béke. A múltból is gyakran azok a pillanatok emelkednek ki, amelyekben volt közelség, szeretet, otthonosság vagy összetartozás. Nem kell erőltetni azért a hálát se Fontos, hogy ebből ne legyen újabb nyomasztó életvezetési parancs. Nem arról van szó, hogy aki most fáradt, túlterhelt, magányos vagy bizonytalan, annak azonnal hálásnak kellene lennie minden nehézségért. A középső évek tényleg lehetnek iszonyat nehezek. A stressz, a folyamatos gondoskodással járó terhek, az anyagi nyomás és a kiégés nem attól múlnak el, hogy valaki azt mondja: egyszer majd szépen fogsz emlékezni erre. A kutatások inkább finom nézőpontváltást kínálnak. Azt üzenik, hogy amit most jelentéktelennek érzel, később lehet, hogy egészen más fényt kap. Nem biztos, hogy a nagy napokból lesznek a legfontosabb emlékek. Lehet, hogy a sima keddek, az ismétlődő vacsorák, a gyerekek hangja, az esti fáradtság és a közösen túlélt időszakok lesznek azok. via Fotó: illusztráció, Getty ImagesThe post Nem azok a legboldogabb éveink, amiket elsőre gondolnánk – legalábbis a kutatások szerint first appeared on nlc.