● news.bsdnet.hu

Több szempontból is tanulságos az 1969-ben alakult brit zenekar története. Az őket érintő legismertebb negatív véleményt Melissa Mills, a mérvadó amerikai Rolling Stone magazin munkatársnője írta le első, Very ’eavy, Very ’umble (Nagyon kemény, nagyon szerény) című albumuk bemutatásakor: „Ha ez a csapat befut, öngyilkosnak kell lennem.” Elítélő véleményét azzal folytatta, hogy felvizezett, tizedrangú Jethro Tullnak nevezte őket. Válaszában a zenekar alapító gitárosa, Mick Box csak annyit felelt, hogy Ian Andersonhoz hasonlóan társai közül senki sem fuvolázik. Hogy mi késztette a hölgyet a kezdő társulat súlyos elmeszelésére, nem tudható, de a záporozó ellenvélemények hatására azóta sem hallani róla… Melléfogását bizonyítja, hogy a lemezen található Gypsy mind a mai napig koncertjeik elmaradhatatlan fő részlete. Hasonlóan sértő lekicsinylés, hogy a Uriah Heep a „Poor man’s Purple” (vagyis a szegény emberek Deep Purple-je), jóllehet a két zenekar soha nem akart egymásra hasonlítani. Mindamellett az említett induló albumukat és a Purple In Rock lemezét közös stúdióban rögzítették 1970-ben, miközben baráti tanácsokkal látták el egymást. Természetesen voltak mélypontok a Heep történetében, ez volt az 1980-ban megjelent Conquest nagylemez időszaka. A társai folyamatos távozása után egyedül maradt zenekarvezető, a gitáros Mick Box tőle szokatlan módon a pohár után nyúlt, és merev részegre itta magát. Egy 2004-ben vele készített beszélgetésemben egészséges életviteléről is szólt. Áttanulmányozta a kábítószerekről és alkoholizálásról szóló tudnivalókat, és ha ezek alapján már annak idején képes lett volna jobban érvelni, talán megmentheti a végzettől David Byron énekes és Gary Thain basszusos életét. A hatéves korától félárva fiúcska tizennégy volt, amikor édesanyjától megkapta első hangszerét, példaképei Django Reinhardt és Lester William Polsfuss voltak. Utóbbi fejlesztette ki a saját becenevével jelzett Les Paul típusú gitárt, ami azóta is Mick kedvence. A tanártól vett néhány gitárórától eltekintve stílusára a saját maga kimunkálta erőteljes játék és a fülbemászó dallamok vegyítése a jellemző, példaképei közé pedig bekerült a Beatles, a Yardbirds és a Led Zeppelin. Egészséges, az egész zenekari tagságtól elvárt életvitele következménye, hogy egyetlen koncert sem maradt el miatta. Idén januárban sem lemondta, hanem orvosi kezelése miatt csupán helyettesítette őt Dániában a brit Sam Wood gitáros, de februártól már ismét maga pengeti hangszerét. Mellette Bernie Shaw énekes, Phil Lanzon orgonista, Russel Gilbrook dobos és Dave Rimmer basszusos egészíti ki a társulatot. Magyarországon több mint tizenötször koncerteztek Budapesten és több nagyvárosban. Hozzávetőleg másfél órás műsoruk újabb lemezeikről vett néhány részletének kivételével jól ismert klasszikusok hangzanak el. Már a koncertkörút is a The Magican Birthday szerzeményük címére utal, de soha nem maradhat el a July Morning, az Easy Livin’, ráadásként pedig a Sunrise és az elhunyt, a hetvenes években a csapat hangzását meghatározó orgonista Ken Hensley szerzeménye, a Lady in Black.