● news.bsdnet.hu

Messi és Ronaldo egyaránt a hatodik világbajnokságán vesz részt, ez már önmagában nóvum. Mivel az elmúlt két évtizedben körülöttük forgott a futballvilág, s mivel Katarban (sem) jött össze a Portugália–Argentína vb-álomdöntő, a két csillag minden lépését most is mindenki fokozottan figyeli. Az első körben látottak alapján Lionel Messi közelebb van a címvédéshez, mint Ronaldo élete első vb-érmének megszerzéséhez. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy Ronaldo nélkül tán erősebb lehet Portugália, de erre azért nem szabad mérget venni. Tény, hogy Lionel Messi egymaga intézte el Algériát, s ezt nem csak azért írjuk le, mert három gólt lőtt, s ezzel megint megdöntött néhány rekordot. (Messi 200. válogatott meccsén, hatodik vb-jén érte el ezt a teljesítményt, ő lett a legidősebb játékos, aki világbajnokságon mesterhármast ért el, ráadásul 16 vb-góljával odalépett a német Miroslav Klose mellé a vb-örökranglista első helyére, már ami a góllövőket illeti.) Ugyanakkor azt sem lehet elhallgatni, hogy a legutóbbi vb-döntőt vezető lengyel Marciniak bíró akár piros lapot is adhatott volna a zseninek azért a taposásért, amelyet az első félidőben elkövetett. Messi Aissza Mandi vádlijára taposott, ez erről készült felvételek pedig futótűzként kezdtek el terjedni a közösségi oldalakon. A mozdulat veszélyesnek tűnt – bár nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy szándékos volt –, a játékvezető azonban nem adott lapot az esetért, és a videobíró sem avatkozott közbe. Messi így a pályán maradhatott, a többi meg történelem. Ami Cristiano Ronaldót illeti, nos, ki tudja, ő meddig maradhat a pályán, bár ismerve a portugálok spanyol szövetségi kapitányát, Roberto Martinezt, bármeddig. A világbajnokság előtt Portugáliában befogták a szájukat azok a kritikusok, akik addig hangosan azon tűnődtek, hogy mindenképpen Ronaldo köré kell-e építeni a portugál csapat játékát? Ezek a hangok most biztosan felerősödnek, s nem csak azért, mert Portugália 1-1-et játszott Kongói DK ellen. A Record máris arról írt, hogy Ronaldo jelenléte egyáltalán nem volt komoly hatással a csapat játékára. A lap kiemeli , hogy a portugál csapat támadójátéka akadozott, és Ronaldo nem tudott semmi extrát a játékhoz hozzátenni. A Bola már a torna előtt is közölt olyan véleményeket, amelyek szerint a 41 éves Ronaldo jelenléte ballasztként nyomja a portugálokat, s visszafoghatja a többi kreatív játékost. A Kongói Demokratikus Köztársaság elleni döntetlen után ezek a kérdések ismét előtérbe kerültek. Több portugál kommentár ugyanakkor hangsúlyozza, hogy Ronaldo továbbra is a válogatott szimbóluma és vezére, még ha a fizikai hatása már nem is ugyanaz, mint korábban. Az biztos, hogy Ronaldónak a folytatásban ennél sokkal többet kell tennie. Messinek? Lehet ennél többet tenni? Ebben nem vagyunk biztosak. Akár sértődötten is húzhatná az orrát a norvég Erling Haaland, aki élete első világbajnokságán két góllal nyitott Irak ellen. A norvégnak akár igaza is lehetne, mert a világfutball ma már sokkal inkább róla szól, mint Ronaldóról. Még mindig kevesen vannak azok, akik szerint a skandináv csapat messzire juthat, valami azonban azt súgja, hogy ennek a vb-nek ők lehetnek az egyik meglepetéscsapata. Nem azért, mert 4-1-re legyőzték Irakot, hanem azért, mert a játékuk, de főleg a csapatkohéziójuk megtestesíti azt, amire egy ilyen hosszú eseményen mindenképpen szükség lehet. A csoportkör első fordulójának a semmiből a sztratoszférába emelkedő új csillaga egy olyan kapus lett, aki a portugál másodosztály 9. helyezettjének, a Chaves együttesének a kapusa. Nem tudom, hogy mennyien voltak, gyanítom, kevesen. Vozinha sporttárs az Spanyolország–Zöld-foki-szigetek összecsapáson (különösen az első félidőben) olyan produkcióval rukkolt elő, amire kevesen gondoltak (a spanyolok biztosan nem), ezzel máris megérdemelte a kissé elkoptatott „csodakapus” jelzőt. Az, hogy a 2024-es Európa-bajnok spanyolok 0-0-t értek el az afrikai kiscsapat ellen, az első kör legnagyobb meglepetése volt. Vozinha pár perc alatt szerzett magának pár millió új követőt az Instagramon, ma ez számít, semmi más. A spanyolok játékát elnézve egyelőre nem látszik, miért gondolják őket a legnagyobb favoritnak, de ne feledjük, hogy 2010-ben is úgy lettek világbajnokok, hogy az első meccset elvesztették Svájc ellen Dél-Afrikában. A németek 7-1-re legázolták Curacaót, s máris arról elmélkednek, hogy amikor legutóbb 7-1-re nyertek a vb-n (2014-ben Brazília ellen), akkor világbajnokok lettek. Az angolok 4-2-re elsöpörték a horvátokat, s máris arról elmélkednek, hogy amikor legutóbb 4-2-re nyertek egy vb-n (1966-ban az NSZK ellen), világbajnokok lettek. A franciák felsóhajtottak, hogy Mbappé és a csapat visszafogott első félidei játéka után viszonylag simán megverték (3-1) Szenegált. A brazilok? Nekik úgy tűnt, tökéletesen megfelelt az 1-1 a legutóbbi vb negyedik helyezettje, Marokkó ellen. A brazilok játékából sok következtetést nem kell és nem is lehet levonni. A svédek? Ötöt lőttek a gyengécske Tunéziának. Az a svéd csapat, amely a vb-selejtezőkön csak vergődött (kétszer kapott ki Koszovótól), amely annak köszönhette a pótselejtezőt, hogy a Nemzetek Ligája C (!) osztályából a B-be jutott. Ebből is látszik, hogy itt tényleg minden megtörténhet. Miközben a meccsek egy része tényleg remek játékot hozott (egy másik része meg nézhetetlen futballt), a célkeresztben ott van a FIFA, meg a hidratációs szünet, amely lassan a közröhej tárgyává válik. Mert mit is mondhatnánk arra, hogy a Ghána–Panama mérkőzésen, szakadó esőben, 21 fokban is elrendeli a bíró ezt a játékmegszakítást? Csak a kő alatt élők nem jöttek még rá arra, hogy mindez megint nem a játékosok megóvását szolgálja, hanem azt, hogy a két, egyenként háromperces szünettel még több reklámot toljanak a nézők arcába. Ezzel együtt, ha ennek a világbajnokságnak ez lesz a legnagyobb baja, azt azért túl lehet élni.