● news.bsdnet.hu

Mindenekelőtt azért nem értheti, mert nincs olyan, hogy „Fidesz”. Persze, létezik egy olyan politikai szervezet, amelynek a neve Fidesz. A megalakulása óta az történik a Fideszben, amit egyetlen ember, Orbán Viktor akar. Nagy ritkán előfordult, hogy szoros emberfogás mellett nem Orbán Viktor volt a Fidesz elnöke, de ezek az esetek is kizárólag Orbán Viktor politikai túlélését vagy sikerét szolgálták. Lám, Orbán most is arról szövegel, hogy „alig várom már, hogy végre valaki kitépje a kezemből a marsallbotot, és levegye rólam a kisködmönt”, ám eközben nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a Fidesz tagsága az új, kibővített elnökségben még véletlenül se lelhessen potenciális utódra. „Chapeau” – csettinthetnénk akár erre a húzására is. Olyan, hogy Fidesz, valójában nincs, hanem Orbán Viktor van, és neki van egy „Fidesz” nevű pártja. Helyesebb lenne Orbán-pártnak hívni. Csakhogy ha igaz, hogy Fidesz nincs, csak Orbán-párt van, akkor nincs semmi értelme a politológusok, újságírók és más szakértők április 12. óta szinte naponta hallott értékelésének, mely szerint „a Fidesz még mindig nem érti, miért vesztett”. Ha nincs Fidesz, akkor ugyan, hogyan is érthetné? A helyes kérdés tehát az, hogy vajon Orbán Viktor érti-e, miért vesztett? Bárkitől, aki szerint Orbán Viktor nem érti, miért veszített ennyire orbitálisat április 12-én, azt kérdezném vissza, hogy fel tud-e idézni az emlékezetéből olyan esetet, amikor Orbán egy társadalmi jelenséget úgy magyarázott a közvéleménynek, hogy annak bármi köze lett volna a valósághoz, hacsak nem éppen az adott magyarázat Orbán személyes politikai érdekeit szolgálta? Akik ma Orbán Viktor őszinte vallomására várnak, mintha megelégedtek volna azzal, hogy Orbán hosszú évekig Sorossal, az EU „bürokratáival”, Gyurcsánnyal, a keresztény kultúra védelmével és még Isten tudja, mivel magyarázott politikai helyzeteket. Ugyan. A ma értetlenkedők soha nem hitték el ezeket a magyarázatokat. Éppen ezért nem világos, hogy ha a 20 éves kormányzás egyetlen „politikai termékének” sem dőltek be, akkor miért várnak ma őszinteséget Orbán Viktortól. Azt, hogy pontosan mit is gondol Orbán Viktor, természetesen nem tudhatjuk. Sejtésünk lehet, de tudásunk nem. Ám ahhoz, hogy megértsük, mi zajlik Orbán Viktor fejében, talán érdemes egészen április 12. estéjéhez visszanyúlni. Koraeste, a választóhelyiségek zárásakor Orbán és csapata azt már minden bizonnyal tudta, hogy 2010 óta először nem nyertek. Erre lelkileg némelyest fel lehettek készülve, ezért a baljós előjelek pánikot nem okoztak, hiszen a 16 év során körültekintően bebetonozták hatalmukat. Elképesztő mennyiségű pénzt halmoztak fel a NER-es vállalkozókon túl a legkülönbözőbb intézményekben, ahol elmozdíthatatlanul ott ülnek az ő katonái, és csak a parancsot várják, hogy hol és miként tegyék lehetetlenné a kormányzást. Úgy számoltak, hogy a háttérintézmények segítségével egy éven belül Magyarország megérti, hogy Orbán nélkül nincs kormányzás, és az előrehozott választásokon a széteső kormánypárt ellen ismét 2/3-os győzelmet aratnak. A szavazóhelyiségek 19.00-kor zártak be, Orbán Viktor 21.51-kor állt ki a Fidesz eredményváróján a sajátjai elé. Ez alatt a szűk három óra alatt tudta meg, hogy a vereség mindent elsöprő, kihívója 2/3-ot meghaladó többséget szerzett az Országgyűlésben. Mi tagadás, el tudta rejteni megrendülését, amikor a vereséget beismerő rövid beszédét megtartotta. A beszédben az ilyenkor megszokott közhelyeket és köszönetnyilvánításokat hallhattuk, de a 2/3-ról egyetlen szó sem esett. Feltételezem, az eredményváró után nem ült be a kollégákkal sörözni sehova, és ha nem akarta meghallani első reakcióikat, a legjobb, amit tehetett, az volt, hogy hazahajtott. Persze, nem tudhatjuk. Azt sem tudhatjuk, mi történt otthon: volt-e valami beszélgetés-féle a feleségével, megivott-e egy vagy két pohár bármit is. De egy valamit biztosan tudhatunk: Orbán Viktor az este egyik pontján lefeküdt aludni. És bár nyilván azt sem tudhatjuk, mi járt akkor a fejében, aligha járunk messze a valóságtól, ha azt feltételezzük, hogy sokáig nem tudott elaludni (hacsak nem szed altatót), és ha sokáig forgolódott az ágyában, sem arról elmélkedett, hogy mikor döntött rosszul, és választott rövid távon sikeres, hosszú távon ön- és közpusztító stratégiát. Sokkal valószínűbbnek gondolom, hogy azon pörgött az agya, vajon maradt-e benne annyi erő, hogy megvédje építményét vagy annak egy részét, és leginkább az, hogy ő maga mekkora bajba került, és képes lesz-e megúszni a sokéves börtönbüntetést. Mert ha erős ellenzéki vezér marad, nehezebb hozzányúlni – a politikai üldöztetés vádja mindig kéznél van. Mit jelent a nemzetközi kapcsolatrendszere? Vajon, ha baj van, számíthat-e Putyinra, Erdoganra, a Patriótákra, Trumpra? Valódi kapcsolatok ezek, vagy eldobható díszek? Oroszországba, Brüsszelbe, Törökországba mégsem menekülhet. Trumpra talán számíthat, de Trump se marad örökké elnök. Az utódja aligha fog vele kesztyűs kézzel bánni. Ráadásul, ha elmenekül, a rendszerváltás óta nem látott megszégyenüléssel kell szembesülnie. De ezt a döntést még nem kell most meghoznia. Ám addig, ameddig ilyen fajsúlyos döntést kényszerít ki belőle az igazságszolgáltatás, a legkevesebb, hogy erőt kell mutatnia. Orbán nem lenne Orbán, ha nem az erő felmutatásával próbálkozna meg túllendülni a megrendült helyzetén. És ezen a ponton tegyük fel még egyszer a kérdést arról, hogy mit értett meg Orbán, és mit nem. Képzeljük el, hogy pontosan érti, mi történt vele és az országgal az elmúlt 16 évben, majd kiáll a nyilvánosság (akár a Fidesz-kongresszus) elé, és elmondja, hogy hiba volt a független intézményeket maga alá besöpörni, mert így nem kapott semmilyen visszaigazolást döntései helyességéről vagy ártalmasságáról, hiba volt a „nemzeti tőkésosztály” létrehozatala ürügyén ezermilliárdokat a nemzettől elorozni és a szó szoros és tágabb értelmében vett családjának odaadni, hiba volt az EU-t a legfőbb ellenségnek tekinteni és Putyinnal szövetségre lépni, hiba volt a médiát és a civil világot legyalulni, hiba volt az oktatást és az egyészségügyet lerohasztani, és a sort ki-ki saját kedve szerint szinte vég nélkül sorolhatja. Tehát mi történik, ha Orbán nemcsak megérti veresége okait, hanem azokról őszintén beszél is, ahogy azt néhány korábbi híve és sok régi bírálója számonkéri tőle? Nos, a mérsékelt konzervatívok és Európa párti kereszténydemokraták erre azt mondanák, hogy „Egyetértünk, tehát a börtönben a helyed, és nekünk új vezető után kell néznünk”. A radikális, szélsőjobboldali gondolkodásúak pedig azt mondanák, hogy „Viszlát Fidesz, van nekünk megfelelő pártunk, akkor erősítsük a Mi Hazánkat!” A Fidesz hátországának mindkét része hátat fordítana Orbán Viktornak. Ha pedig így lesz, hogyan fog tudni Orbán szükség esetén erőt felmutatni? Tökéletesen logikus, hogy Orbán Viktort 36 év politizálás után sem kapja el az igazmondás kényszere. Ha ő azt akarja, hogy Sulyok Tamás védelmében, a migrációs paktum ellen, és – amikor szükségessé válik – előzetes letartóztatása ellen – legalább néhány száz, esetleg ezer ember tüntessen, akkor csak a radikálisok felé tehet gesztusokat. Ebből egyenesen következik a Vadhajtások feldicsérése, a kormányon már megbukott, legradikálisabb mondatok további sulykolása. Tévedés mindebből azt a következtetést levonni, hogy „Orbán még mindig nem érti, miért vesztett.” Meglehet ugyan, hogy valóban nem érti, de ha így van is, az nem ezekből a megnyilvánulásokból derül ki. Ezek a megnyilvánulások nem a megértést, hanem a menekülés lehetőségeinek keresését jelentik inkább. Ha az elmondottak igazak Orbán Viktorra, akkor mi a helyzet a Fidesszel? Azokkal, akik, szemben Orbánnal, személyükben nincsenek veszélyben? Nos, arról már volt szó, hogy Fidesz nincs, csak Orbán-párt van, ahol minden mindig Orbán Viktortól függ. A kongresszuson nagy tapsot kapott kritika van, de ellenjelölt már nincs. Az Orbán körül lévő ismertebb politikusok nem tudják, mekkora Orbán hatalma felettük, ők sincsenek tisztában azzal, hogy Orbán hány és milyen függőségeket épített ki. Ezért, amíg Orbán nem bukik személyesen is egy nagyot, nem merik megtámadni. Ne aggódjanak: Amint meglátják Orbán politikai vérét, hirtelen megnő majd a bátorságuk. Ha mindenki nem is, sokan pontosan tudják, mi a vereség oka. És még inkább azt, hogy ki a vereség oka: maga Orbán Viktor. Csak azt ne várják el, sem kedves olvasóim, sem a szakértők-politológusok-újságírók, hogy politikai érdek nélkül akár maga Orbán Viktor, akár bármelyik fideszes potentát az igazságról kezdjen el elmélkedni. A szerző jogász, volt szabaddemokrata parlamenti képviselő. A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját. (Borítókép: Orbán Viktor megérkezik a Fidesz tisztújító kongresszusára, a Budapest Kongresszusi Központba 2026. június 13-án. MTI/Máthé Zoltán) Száműzetés, New York, Kelet-Európa – egy élet könyvbe sűrítve. Kövesse az Indexet Facebookon is!