● news.bsdnet.hu

Az egyre gyakoribb aszályos időszakok és a növekvő inputanyag-árak mindannyiunkat új megoldások keresésére ösztönöznek. De vajon hogyan lehet sikeresen gazdálkodni mindössze 300 mm éves csapadék mellett, drága műtrágyák és növényvédő szerek nélkül? Az alábbi beszámolóból megismerhetik az E ELAP nemzetközi projekt legfrissebb tapasztalatait, és bepillantást nyerhetnek egy hazai mintagazdaság működésébe, ahol a drónos hőkamerás mérések feketén-fehéren bizonyították az agrárerdészeti rendszerek hőség elleni védelmi erejét. Az EELAP (Enriching European Landscapes with Agroecological Practices = Az európai tájak agroökológiai gyakorlatokkal történő gazdagítása) egy 2025. áprilisa és 2028. júniusa között futó, nemzetközi kutatási és innovációs projekt, amely az európai mezőgazdasági tájak agroökológiai átállását támogatja.  A kezdeményezés középpontjában az agrárerdészeti rendszerek elterjesztése áll , amelyeket úgynevezett élő laboratóriumok (Living Labs) hálózatán keresztül tesztelnek és fejlesztenek öt országban, köztük Németországban, Magyarországon, Szlovéniában, Szlovákiában és Írországban. A kutatások és felmérések kiemelt hazai bemutatóhelye a Valaha Tanya mintagazdaság (Lighthouse Farm), ahol valós körülmények között vizsgálják a fák és cserjék jelenlétének biofizikai, talajmegújító és klímavédelmi hatásait.  A projekt kiemelt figyelmet fordít a tudásátadásra, így a MAPER rendszeres szakmai konferenciákon és gyakorlati műhelyeken (workshopokon) keresztül osztja meg a nemzetközi és hazai eredményeket a gazdálkodókkal, kutatókkal és döntéshozókkal. A CEU-n megrendezett május 21-i találkozó újabb lehetőséget adott a projekt résztvevőinek a személyes tudáscserére és közösen kijelölték a következő időszak feladatait. A kutatások és felmérések kiemelt hazai bemutatóhelye a Valaha Tanya mintagazdaság (Lighthouse Farm) – Fotó: NAK A nap első felében a gyakorlati megvalósításé volt a főszerep: sorra mutatkoztak be a szlovák, a szlovén, az ír, a hazai, valamint a két németországi (Észak-Rajna-Vesztfália és Lausitz) Élő Laboratórium (Living Lab) legfrissebb fejlesztései és helyi tapasztalatai. Inspiráló volt látni, hogy a különböző európai régiók specifikus kihívásai ellenére a fenntartható, agroökológiai és agrárerdészeti átállás iránti elkötelezettség minden partnerszervezetben közös. A találkozó második felében a szakmai munkacsomagoké (WP1–WP6) volt a főszerep, ahol a partnerek konkrét, operatív lépésekre fordították le a kutatási terveket. A NAK Zöld Támogató Egységének (NAK-ZTE) szintén kiemelten fontosak ezek az agrárerdészeti rendszerek, ezért óriási örömmel vettük a MAPER megtisztelő meghívását a találkozóra. Bár hivatalosan nem vagyunk a nemzetközi konzorcium projektpartnerei, nagyszerű élmény volt bekapcsolódni ebbe a közös szakmai gondolkodásba. Számunkra ez a partnerség stratégiai jelentőségű, hiszen a közelmúltban az Agrárkamarán belül is elkezdtünk aktívan dolgozni az agrárerdészeti témákon, és elkötelezettek vagyunk amellett, hogy a megszerzett tapasztalatokat beépítsük a hazai döntés-előkészítő munkánkba. A május 21-i elméleti egyeztetések után, a másnap a tiszta gyakorlati inspirációról szólt: az EELAP nemzetközi projekt partnereivel közösen ellátogattunk a Vértesacsa határában fekvő Valaha Tanyára. Kulcsár Balázs és felesége, Zorkóczy Andrea 2006-ban egy intenzíven művelt, vegyszerekkel és gyomokkal terhelt, 12 hektáros kopár szántóföldet vásároltak meg. Ebből a monokultúrás „agrosivatagból” két évtized szívós munkájával olyan komplex, önfenntartó ökoszisztémát hoztak létre, amely mára nemzetközi szinten is mintaként szolgál az agrárerdészeti rendszerek életképességére. Mérnöki szemlélettel ötvözték a permakultúra elveit és a hagyományos gazdálkodást, közvetlen bizonyítékot szolgáltatva az EELAP projekt számára arról, hogyan képes egy kisléptékű családi gazdaság rugalmasan alkalmazkodni a klímaváltozáshoz. A gazdaságban az agrárerdészeti rendszer előnyei szorosan egymásra épülnek. Ebben a védett környezetben virágzik a kultúrgyümölcsös (orchard) és a vadon termő fajokból álló, többszintes erdőkert (wild fruit-based food forest). Az itt gyűjtött alapanyagokat Balázsék helyben, családi léptékű feldolgozás keretében alakítják prémium termékekké. A fás rendszerek fenntarthatóságát a hagyományos fejművelési technológia (pollarding system) biztosítja, amely rendszeres és megújuló faanyagot ad anélkül, hogy a fákat ki kellene vágni. A leginkább lenyűgöző tény, amit a saját szemünkkel láthattunk, hogy a rendszer úgy mutat fel kiemelkedő eredményeket, hogy a térségben jelenleg mindössze 300 mm körüli az éves csapadékmennyiség. Ez a drasztikusan alacsony érték a hagyományos, monokultúrás gazdálkodásban szinte teljes aszálykatasztrófát jelentene, ám a Valaha Tanya agrárerdészeti struktúrája a fák árnyékoló hatása és a talaj magas humusztartalma révén képes minimálisra csökkenteni a párolgást, és megtartani a vizet, s így a talajéletet is. A helyszíni szemle során ráadásul egy rendkívül látványos technológiai mérést is elvégeztünk: a kamarai kollégánk saját drónt hozott magával, amellyel madártávlatból térképeztük fel a tanya felszíni hőmérséklet-különbségeit. A találkozó résztvevői saját szemükkel, a hőkamerás képeken keresztül láthatták a megdöbbentő kontrasztot: amíg a szomszédos, csupasz szántó talajfelszíne szinte izzott a hőségben, addig a Valaha Tanya fás vegetációval borított területei drasztikusan hűvösebb, élhetőbb környezetet biztosítottak. Ez a mérés azonnali, kézzelfogható bizonyítéka volt annak, hogy a fák jelenléte nem elméleti hóbort, hanem fizikai pajzs a hőséggel szemben. A növényi diverzifikáció mellett az állatok jelenléte – köztük az őshonos legeltetett állatok – folyamatosan táplálja ezt a zárt körforgást. Amikor a szárazság és az aszály miatt a szomszédos kukoricatáblák teljesen kisülnek és súlyos veszteséget termelnek, Balázsék rendszere a több lábon állásnak köszönhetően akkor is stabil marad. A diverzifikált portfólió – a hús, a gyümölcsök, a gyógynövények és a magas hozzáadott értékű, helyben feldolgozott kézműves termékek – garantálja, hogy ha az egyik kultúrát kár is éri, a többi láb biztosítja a család megélhetését. Az agrárerdészet így nemcsak természetvédelmi szempontból, hanem pénzügyileg is egy sokkal ellenállóbb, kiszámíthatóbb és jövedelmezőbb modellt nyújt a tőkeigényes és kockázatos konvencionális monokultúrával szemben. Forrás, indexkép: NAK