● news.bsdnet.hu

A kutatók az XMM–Newton és a NuSTAR űrtávcsövek adatait elemezve vizsgálták a WISSH13 jelű kvazárt. Az objektumot úgy látjuk, amilyen körülbelül 2 milliárd évvel az Ősrobbanás után volt. Központjában egy mintegy kétmilliárd naptömegű fekete lyuk található, amely nagy mennyiségű anyagot nyel el. Az intenzíven táplálkozó fekete lyukak környezetében gyakran alakulnak ki nagy sebességű gázkiáramlások. A csillagászok szerint ezek a „szelek” fontos szerepet játszhatnak a galaxisok fejlődésében. A környező gázt felmelegítik, ezáltal lassíthatják vagy akár le is állíthatják az új csillagok kialakulását. A folyamat különösen jelentős lehetett a „kozmikus délidő” időszakában, amikor a fekete lyukak és a galaxisok növekedése rendkívül intenzív volt. A kutatók a kiáramlásokat a röntgenspektrumban megjelenő jellegzetes elnyelési vonalak alapján azonosítják. Ezeket a kifelé mozgó, erősen ionizált vasat tartalmazó gáz okozza, amely elnyeli a felénk tartó röntgensugárzás egy részét. A legtöbb korábbi hasonló megfigyelés gravitációs lencsehatással felnagyított kvazárokra támaszkodott. Ez ugyan megkönnyíti a távoli objektumok tanulmányozását, de bizonytalanságokat is bevihet az eredményekbe. Ennek kiküszöbölésére Giorgio Lanzuisi és munkatársai létrehozták a WISSHFUL nevű megfigyelési programot . A többéves kutatás során 15 rendkívül fényes, a kozmikus délidő időszakából származó, távoli kvazárt fognak vizsgálni. A program első célpontja a WISSH13 volt. A kutatók a 2024-ben végzett megfigyeléseket egy 2017-es archív adatsorral kombinálták, így nagy pontosságú röntgenspektrumot sikerült összeállítani. Az elemzés két egyértelmű elnyelési jellemzőt mutatott ki. A modellezés alapján ezek ugyanannak a kiáramlásnak két különálló komponenséhez tartoznak. Az egyik komponens a fénysebesség mintegy 10 százalékával, a másik pedig közel 30 százalékával mozog. A lassabb áramlást mind a 2017-es, mind a 2024-es adatokban megfigyelték, ami arra utal, hogy tartós jelenségről van szó. A gyorsabb komponens viszont csak a legújabb mérésekben jelent meg, ezért a kutatók szerint valószínűleg rövidebb ideig fennálló kitörésekhez kapcsolódhat. A megfigyelések összhangban vannak azokkal az elméleti modellekkel, amelyek szerint a fekete lyuk környezetében rétegzett szélstruktúra alakul ki. Eszerint a belső régiókból kiinduló gyorsabb „gerincet” egy lassabban mozgó, külső „burok” veszi körül. A két szélkomponens évente 21, illetve 24 naptömegnyi anyagot szállít a környező űrbe. Ráadásul ez a legtávolabbi – azaz legnagyobb vöröseltolódású – ilyen jellegű jelenség, amelyet gravitációs lencsehatás segítsége nélkül valaha detektáltak. A kutatók ugyanakkor egy érdekességre is felfigyeltek: A csillagászok bíznak benne, hogy a jövőbeli műszerek – különösen a tervezett NewAthena röntgenobszervatórium – segítségével még több ilyen távoli kvazárból induló kozmikus szelet fedezhetnek fel, és vizsgálhatnak meg.