● news.bsdnet.hu

Bár a magyar színháztörténet két óriása, Ruttkai Éva és Gábor Miklós gyermekeként született, Gábor Júlia sosem vágyott a rivaldafénybe. Most kivételes gyermekkoráról, a szülei válását követő évekről és arról a belső szabadságról mesélt, amellyel szülei hagyták őt saját utat választani. Szász Eszter Newsroom újságíró Ezeket látta már? Gábor Júlia számára a gyerekkor egyik legnehezebb része nem a színházi világ sűrűje, hanem az állandó társadalmi elvárás volt. „Gyűlöltem a kérdést, hogy »ugye színésznő akarok lenni«. Sohasem akartam színésznő lenni” – vallotta be őszintén a Duna televízió Hogy volt?! című műsorának legutóbbi adásában. Testközelből látta, milyen nehéz a színészi pálya, ezért tudatosan döntött a civil élet mellett. Szülei soha nem próbálták befolyásolni a döntésében, bár később bevallották neki, nem bánták volna, ha ezt az utat választja. A műsorban Júlia meleg szívvel emlékezett vissza édesanyjára,Ruttkai Évára, akivel rendkívül bensőséges volt a kapcsolata. „Mindig úgy beszélt velem, mintha az én koromban lett volna” – emlékezett vissza. A közös nyári vakációk, amikor a forgatások és próbák szüneteltek, Júlia számára a legboldogabb időszakot jelentették: „Nyáron, amikor nem voltak forgatások, mindig volt egy-két hét, amit együtt töltöttünk nyaralással, és az maga volt számomra a mennyország.” A beszélgetés egyik legmeghatóbb pontja a szülők válásának felelevenítése volt. Gábor Júlia tizenegy éves volt, amikor a legendás színészpár útja különvált. Mint felidézte, a szakítást végülLatinovits Zoltán betegségegyorsította fel: amikor a színész szívinfarktust kapott, Ruttkai Éva úgy döntött, ideje felvállalniuk szerelmüket, és kilépniük az illegalitásból. „Nagyon tehetségesen váltak” – fogalmazott Júlia, utalva arra a ritka érettségre, amellyel szülei kezelték a helyzetet. „Tizenegy éves voltam, nem tudtam, nem érzékeltem, hogy köztük több van. Azt sem tudtam, hogy apukámnak akkor márVass Évával volt kapcsolata” – tette hozzá. Felidézte a pillanatot, amikor édesanyja leült vele, és őszintén elmondott neki mindent: „Ő kicsit sírdogált, és én vigasztaltam.” Gábor Júlia végül az édesapjával és nagymamáival maradt a közös nagy lakásban, de a szeretet nem feleződött meg, hanem éppen ellenkezőleg: megtöbbszöröződött. „Jó család voltunk. Szerettem Latinovitsot és Vass Évát is, úgy voltam vele, hogy van még több ember, aki szeret, és akit én is szerethetek” – zárta gondolatait, bebizonyítva, hogy a válás ellenére is lehet egy gyermekkor teljes és boldog. Ruttkai Éva