● news.bsdnet.hu

A Gazdasági és Energetikai Minisztérium csütörtökön bejelentette, módosítja a Széchenyi Kártya Program likviditási hiteltermékeinek kamatfeltételeit. A döntés célja, hogy a program fenntarthatóbbá váljon, miközben továbbra is kedvező finanszírozási lehetőséget biztosítson a hazai mikro-, kis- és középvállalkozások számára. A Széchenyi Kártya Program évek óta a hazai kis- és középvállalkozások egyik legfontosabb finanszírozási eszköze, amely az állami kamattámogatásnak köszönhetően a piacinál jóval olcsóbb hitelhez juttatta a cégeket. A likviditási hitelek kamata tavaly októbertől eddig mindössze 3 százalék volt, miközben a piaci kamatszintek ennél lényegesen magasabban alakultak. A kormány szerint azonban a konstrukció egy része eltávolodott eredeti céljától. A tapasztalatok alapján több vállalkozás nem működési vagy fejlesztési célokra használta fel a kedvezményes hitelt, hanem a felvett forrásból magasabb hozamú állampapírokat vásárolt. Ez gyakorlatilag kockázatmentes pénzügyi nyereséget jelentett: a cégek olcsón jutottak hitelhez az államtól, majd ugyanennek az államnak magasabb kamat mellett adták kölcsön a pénzt állampapír-vásárláson keresztül. A kabinet szerint ez a gyakorlat évente mintegy 150 milliárd forintos terhet jelentett a költségvetésnek, ezért a likviditási hiteltermékek kamatát a jövőben a háromhavi BUBOR-hoz kötik. A jelenlegi 5,89 százalékos referenciakamat ugyan magasabb az eddigi 3 százaléknál, de továbbra is kedvezőbb finanszírozást biztosít a legtöbb piaci vállalati hitelnél. A BUBOR (Budapest Interbank Offered Rate) az a referencia-kamatláb, amely megmutatja, hogy a magyar bankok milyen kamat mellett hajlandók rövid távra hitelt nyújtani egymásnak. A vállalati hitelek jelentős része ehhez a mutatóhoz kötött, vagyis a hitel kamata jellemzően a BUBOR és a bank által felszámított kamatfelár összegéből áll össze. Ha például a háromhavi BUBOR 5,9 százalék, és a bank erre 2 százalékos felárat számít fel, akkor a vállalkozás nagyjából 7,9 százalékos kamat mellett jut finanszírozáshoz. Éppen ezért a BUBOR alakulása közvetlenül befolyásolja a vállalati hitelek árát. A Széchenyi Kártya Program mostani módosítása is ehhez a mutatóhoz kapcsolódik, hiszen a likviditási hitel kamata a jövőben már nem fix, 3 százalékos szinten marad, hanem a BUBOR-hoz igazodik, közelebb kerülve a piaci finanszírozási feltételekhez. Vitézy Dávid építési és közlekedési miniszter a csütörtöki kormányszóvivői sajtótájékoztatón egyértelműsítette a változás okát: az állam továbbra is támogatni kívánja a vállalkozásokat, de a kedvezményes forrásokat a jövőben szigorúbban a működést, a beruházásokat és a gazdasági teljesítmény növelését szolgáló célokra szeretné terelni, miközben visszaszorítaná a támogatott hitel és az állampapírhozam közötti kamatkülönbözetre épülő arbitrázsügyleteket. Az Indexnek nyilatkozó pénzügyi szakértő megerősítette, a Széchenyi Kártya Program likviditási hiteltermékeinek kamatemelése mögött alapvetően az áll, hogy a rendkívül kedvezményes, 3 százalékos hitelkamat és a piaci betéti kamatok közötti különbség olyan lehetőséget teremtett, amelyet számos vállalkozás kihasznált. Mint rámutatott, a vállalkozások egy része nem azonnal használta fel a felvett forrásokat, hanem átmenetileg különböző megtakarítási formákban helyezte el azokat. Volt, aki állampapírt vásárolt, mások befektetési jegyeket vettek, miközben az elmúlt időszakban a vállalati banki betéti kamatok is jelentősen emelkedtek. „Gyakorlatilag ma már több bank aktívan versenyez a vállalati ügyfelekért, az általuk kínált betétkamat vonzóbb és kockázatmentesebb lehet a vállalatoknak, mintha ügyeskedve a cég pénzét lakossági állampapírba fektetnék” – fogalmazott. Miközben a lakosság számára nem létezik érdemi betéti kamat – a lakossági lekötött betétek áprilisi 4,4 százalékos mértéke annak köszönhető, hogy van néhány kisebb szereplő, akinél akciós betétekben lehet lekötni a pénzeket – addig a vállalati bankbetétek átlagos kamata 5,59 százalék volt áprilisban. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Széchenyi Kártya likviditási hitele mindössze 3 százalékos kamattal volt elérhető, egy vállalkozás akár úgy is nyereséget realizálhat, ha a felvett kedvezményes hitelt a folyósító banknál betétben helyezi el. A szakértő ugyanakkor hangsúlyozta, hogy önmagában nem kifogásolható, ha egy vállalkozás a felvett hitelt nem használja fel azonnal, erre megvan a lehetősége. Egy beruházás vagy egy forgóeszköz-beszerzés időzítése természetes módon eltérhet a hitelfelvétel időpontjától, ezért indokolt lehet átmenetileg kamatozó formában tartani a pénzt. A probléma szerinte ott kezdődött, amikor a konstrukció lehetőséget adott arra, hogy gyakorlatilag kockázatmentes hozamot lehessen elérni a kamatkülönbözetből. Gyakorlati példával is szemléltette az úgynevezett arbitrázs lehetőségét. Egy vállalkozás felvehette a kedvezményes hitelt, majd azt rövid időre leköthette betétként, a hónap végén pedig visszafizethette a hitelkeret felhasznált részét. Mivel a konstrukció gyakorlatilag kockázatmentes volt, kiszámítható hozamot biztosított anélkül, hogy a vállalkozásnak valódi beruházási vagy üzleti kockázatot kellett volna vállalnia. Az arbitrázs a pénzügyi világban olyan kockázatmentes vagy közel kockázatmentes nyereségszerzési lehetőséget jelent, amely különböző pénzügyi termékek vagy piacok közötti ár- vagy kamatkülönbség kihasználásából származik. A Széchenyi Kártya likviditási hitelénél ez úgy működhetett, hogy egy vállalkozás 3 százalékos kamattal felvette a támogatott hitelt, majd a pénzt nem használta fel azonnal működésre vagy beruházásra, hanem rövid időre lekötötte bankbetétben. Mivel a vállalati betétek kamata az elmúlt időszakban több esetben 5–6 százalék körül alakult, a cég a kamatkülönbözeten nyereséget érhetett el. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy a vállalkozás olcsóbban jutott forráshoz, mint amekkora hozamot ugyanazon pénz ideiglenes elhelyezésével elérhetett. Mivel ehhez nem kellett új beruházást indítani, piacot szerezni vagy üzleti kockázatot vállalni, a konstrukció lényegében kockázatmentes hozamtermelésre is lehetőséget adott. A kormányzat és a szakértők szerint a mostani kamatmódosítás egyik fő célja éppen ennek a lehetőségnek a megszüntetése. A Magyarok a Piacon Klub (MAPI) elnöke alapvetően árnyaltan értékelte a Széchenyi Kártya Program likviditási hitelének szigorítását. Szerinte a döntés mögött valós piaci jelenség áll, ugyanakkor fontos különbséget tenni a beruházási és a likviditási hitelek között. Essősy Zsombor hangsúlyozta, hogy a 3 százalékos kamatozású beruházási hitelek továbbra is elérhetők maradnak, ami szerinte kifejezetten pozitív fejlemény. „Ezeket a konstrukciókat jellemzően gépvásárlásra, eszközbeszerzésre vagy akár ingatlanfejlesztésre használják a vállalkozások, vagyis valódi beruházásokat finanszíroznak. A 3 százalékos kamatszint ilyen célokra továbbra is rendkívül kedvező” – mondta. A likviditási hitelek esetében ugyanakkor szerinte valós probléma volt, hogy egyes cégek a kedvezményes hitelt nem működési célokra használták, hanem magasabb kamatozású betétekbe vagy állampapírokba helyezték ki a pénzt. Sok vállalkozás arbitrált, vagyis 3 százalékon vett fel hitelt, majd 6–7 százalékos hozam mellett fektette be a forrást. Ugyanakkor szerinte ezt nem érdemes eltúlozni, mert kisebb hitelösszegeknél a nyereség nem volt igazán jelentős. Számításai szerint egy 20 millió forintos hitel esetében a 3 százalékos kamatkülönbözet éves szinten körülbelül 600 ezer forintos nyereséget jelent, ami havi szinten nagyjából 50 ezer forint. Ez szerinte önmagában nem olyan összeg, ami miatt tömeges visszaélésekről lehetne beszélni. A valódi arbitrázs lehetősége szerinte a nagyobb vállalatoknál jelent meg. A 100–200 millió forintos vagy ennél nagyobb likviditási hitelállománnyal rendelkező cégek már érdemi pénzt kereshettek a kamatkülönbségen. Egy 100 millió forintos hitelnél havi szinten körülbelül 250 ezer forintos többlethozam keletkezhetett, míg 200 millió forintnál már ennek a duplája. Az ilyen konstrukciókat jellemzően csak nagy árbevételű vállalatok tudták kihasználni, ezért az arbitrázs inkább a nagyobb cégek körében lehetett jellemző – mutatott rá. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a BUBOR-hoz kötött kamatozás miatt a tényleges hitelköltség a következő hónapokban csökkenhet, ha a piaci kamatok tovább mérséklődnek. Szerinte könnyen elképzelhető, hogy néhány hónapon belül a mostani közel 6 százalékos szint 4–4,5 százalék környékére süllyed, ami likviditási célú finanszírozás esetén továbbra is kedvezőnek számít. Essősy Zsombor szerint sokszor figyelmen kívül marad, hogy a likviditási hitelek mögött jellemzően nincs konkrét tárgyi fedezet. Míg egy beruházási hitelnél a megvásárolt eszköz vagy ingatlan részben fedezetként szolgál, addig a likviditási hiteleknél lényegében maga a vállalkozás jelenti a biztosítékot. Százmillió forint alatt ráadásul sok esetben külön fedezet nélkül jutnak forráshoz a cégek, a bankok elsősorban a vállalat minősítése alapján döntenek. Emiatt szerinte még a 6 százalék körüli kamatszint sem tekinthető túlzónak piaci alapon. Külön hangsúlyozta a Széchenyi Kártya konstrukció egyik kevésbé ismert sajátosságát: a tulajdonosi kezességvállalást. A programban részt vevő vállalkozások vezetői vagy tulajdonosai gyakran teljes magánvagyonukkal felelnek a hitelért. Essősy szerint sok cégvezető számára ez komoly visszatartó erő, mert gyakorlatilag a korlátolt felelősségű társasági forma előnyeit részben elveszíti a hitelfelvevő. Mint fogalmazott, számos vállalkozó egyszerűen nem hajlandó a teljes magánvagyonát a cég mögé állítani, ezért eleve nem vesz részt a programban. Arra a kérdésre, hogy a szigorítás mennyiben foghatja vissza a vállalati hitelezést, felidézte, hogy az MNB adatai szerint a vállalati szektor egészében jelenleg több betét található, mint hitelállomány. Igaz, ez szerinte csalóka kép lehet, mert a nagyvállalatok jelentős pénztartalékai elfedhetik a kisebb cégek forráshiányát. Összességében azonban nem számít arra, hogy a változtatás érdemben visszavetné a beruházásokat, különösen azért nem, mert a kedvezményes beruházási hitelprogramok változatlanul megmaradnak. A nekünk nyilatkozó pénzügyi szakértő levezette, hogy Széchenyi Kártya Programon keresztüli folyószámlahitel esetében az ügyleti kamat eddig 8,5 százalék volt eddig – ami lényegében a piaci hitelkamat-szintnek felel meg. Ez azt jelenti, hogy a 3 százalékos támogatott kamatszinthez 5,5 százalékos állami kamattámogatásra volt szükség állami, vagyis adófizetői pénzből. Amennyiben az ügyfél által fizetendő kamat a 3 havi BUBOR szintjére emelkedik, akkor – ha a konstrukció finanszírozásában nem történt változás – a költségvetésnek a korábbi 5,5 százalék helyett – a mai 5,9 százalékkal számolva – csak a korábbi kamattámogatás felét, 2,6 százalékos kamattámogatást kell fizetnie. Éves szinten minden kihelyezett 100 milliárd forinton a költségvetés így 2,9 milliárd forintot spórol a csökkenő kamattámogatás következtében – mutatott rá. Ez érezhető csökkentés, hiszen a Széchenyi Kártya Program egészének kamattámogatása (plusz a garanciadíj támogatás) az idei költségvetésben 320 milliárd forintos értékkel szerepel. Tavaly októberben, amikor – a 2024 novemberében és 2025. februárban két lépcsőben 3 százalékra csökkentett beruházási hitel kamatát követően – a folyószámla és a forgóeszköz hitelek kamata is 3 százalékra csökkent, volt egy komoly felfutás az igénylésben. Majd ezt követően márciusban a választások előtt is érezhető volt egy komoly kereslet-növekedés, ami a hírek szerint ugyan kismértékben csökkent, de továbbra is magas szinten áll. A költségvetési keret teljes kihasználását az szabja meg, milyen az érdeklődés – mivel magas, ez is indokolja a mostani lépést. „Azt azonban nehéz elképzelni, hogy a bankok piaci alapon, pusztán a BUBOR szintjén finanszírozzák a vállalkozásokat. Erre már volt kísérlet: 2024 februárjában a Nemzetgazdasági Minisztérium elérte, hogy a pénzintézetek felár nélkül, a BUBOR-hoz kötött kamatszinten kínáljanak vállalati hiteleket. A konstrukció azonban gyakorlatilag nem talált érdemi keresletre, hiszen a vállalkozások számára továbbra is rendelkezésre álltak a jóval kedvezőbb támogatott hitelprogramok – persze a bankok sem fordítottak különösebb energiát a termék népszerűsítésére” – fejtette ki. A változtatás mögött egy másik, hosszabb távú gazdaságpolitikai cél is meghúzódik. A magyar kkv-hitelezés jelenleg rendkívül nagy mértékben támaszkodik az államilag támogatott konstrukciókra. A Magyar Nemzeti Bank adatai alapján a kis- és középvállalkozások hiteleinek több mint kétharmada valamilyen támogatott program keretében valósul meg, ami hosszú távon nem tekinthető fenntartható modellnek. Az MNB idén májusi hitelezési jelentése rámutat: a támogatott hitelek aránya nem változott az új – nem folyószámla-jellegű – szerződéskötéseken belül az első negyedévben: a teljes vállalati kibocsátás 17 százalékát, a mikro-, kis- és középvállalkozások hiteleinek 36 százalékát tették ki. Szakértőnk azonban felhívja a figyelmet, hogy az MNB csak a nem folyószámlajellegű hiteleket tartja így nyilván, holott a Széchenyi Kártya esetében a legtöbb kölcsön az Széchenyi Kártya folyószámlahitel volt – a beruházási hitelek részaránya 20–30 százalék körül mozgott és a Széchenyi Kártya folyószámlahitel az összes likviditási hitelek belül (folyószámla és forgóeszközhitel) esetében hasonlóan 60–70 százalékos súlyt képviselt – jelezte. „Ennek fényében bizonyosan mondhatjuk, hogy a hitelek többsége támogatott konstrukcióban, leginkább Széchenyi Kártya hitelként került a kkv-khoz.” A piaci vállalati hitelek magas kamata miatt érthető, hogy a vállalkozások a kedvezményes konstrukciókat keresik. Ugyanakkor a gazdaság szempontjából elkerülhetetlen, hogy fokozatosan újrainduljon a piaci alapú hitelezés, különösen a rövid lejáratú likviditási és folyószámlahitelek esetében. A szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy a kamatkörnyezet már megkezdte a normalizálódást. A háromhavi BUBOR az év eleji 6,5 százalék körüli szintről 5,89 százalékra csökkent. A piaci várakozások szerint az MNB a jövő héten 25 bázispontos vágással 6 százalékra csökkenti a jegybanki alapkamatot, amit idén még egy vágás követhet – lényegében ez érződik a BUBOR árazásán. Az irányadó és a bankközi kamat csökkenése a piaci kamatszintek csökkenésével jár majd. A kormány mostani döntés hátterének megértéséhez az is fontos, hogy a vállalati szektor jelentős megtakarítási állománnyal rendelkezik. A vállalatok látra szóló és folyószámla-betéteinek állománya 2026 áprilisában meghaladta az 5900 milliárd forintot, míg a lekötött betétek volumene márciusban elérte a 11 ezer milliárd forintot. Ez különösen annak fényében figyelemre méltó, hogy 2020-ban ez az állomány még alig haladta meg az 1100 milliárd forintot. Vagyis 2020 óta az adott hónapban lekötött vállalati betétállomány megtízszereződött. Ebből kiindulva indokolt lehet továbbra is kedvezményes finanszírozást biztosítani a beruházások ösztönzésére, hiszen azok valódi gazdasági kockázatot hordoznak és növelhetik a versenyképességet. Ugyanakkor a likviditási és forgóeszköz-finanszírozás esetében, ilyen jelentős vállalati megtakarítási állomány mellett – még akkor is, ha ezek eloszlása nem egyenletes és a kkv-k esetében ugyan már nem unikális, de még mindig ritkábban találunk komoly likviditással rendelkező – egyre kevésbé volt indokolható a történelmileg alacsony likviditási hitelkamat-szint fenntartása. Az pedig, hogy a likviditási és a beruházási kölcsön kamata megegyezik, messze nem ösztönöz beruházás indításra. Egyetlen érv szólhatott az alacsonyan tartott likviditási hitelek mellett: a 8,5 százalékos kamatú forinthitel mellett nagyjából 4 százalékos kamat mellett érhető el euró alapú finanszírozás. Apró bökkenő azonban – mutat rá a pénzügyi szakértő –, hogy azon kkv-k száma, melyek exportképesek, és rendelkeznek abból származó devizabevétellel – így hozzáférhetnek devizahitelhez – elenyésző: az ilyen tisztán hazai kkv-k száma 20 ezer alatt van. Ezért egy tisztán magyar piacra termelő kkv-k esetében az euró és forinthitel között kamatkülönbözet versenyképességi kérdés. De a likviditási hitelek jellemzően rövid – sok esetben néhány napos, ráadásul kisebb volumenű – finanszírozást jelentenek, ahol a magasabb kamat kigazdálkodása sem boríthatja fel a cég rentábilis működését. Ugyanakkor épp ez a versenyhátrány lehet a fő érv amellett hogy a beruházási hiteleknél megmaradjon a támogatott kamat. A most bejelentett változtatás alapvetően nem érinti a már megkötött hitelszerződéseket: a vállalkozások a meglévő ügyleteiket továbbra is a szerződésben rögzített feltételek mellett használhatják. Az új, 3 havi BUBOR-hoz kötött kamatozás elsősorban a 2026. július 15. után megkötött új Széchenyi Kártya Folyószámlahitel MAX+, Turisztikai Kártya MAX+ és Likviditási Hitel MAX+ szerződésekre vonatkozik. Ugyanakkor egyes folyószámlahitelek meghosszabbítása és keretemelése esetén is az új szabályok léphetnek életbe, attól függően, hogy a hitelkérelmet mikor nyújtották be. A gazdaság egészséges működéséhez arra lenne szükség, hogy a vállalkozások egyre nagyobb arányban piaci alapon, vagyis állami kamattámogatás nélkül jussanak hitelhez, igaz ehhez alacsonyabb kamatszintre volna szükség. Nagy kérdés, hogy az új Széchenyi Kártya hitelekkel konkuráló piaci kölcsönök a jegybanki kamatcsökkentés(ek) nyomán megjelennek-e. (Borítókép: Képünk illusztráció! Fotó: Tom Lee / Construction Photography / Avalon / Getty Images)