● news.bsdnet.hu

A franciaországi G7-csúcstalálkozó ünnepélyes vacsoráján kerítettek sort az előzetes megállapodás ellenjegyzésére, miközben Iránban is megtörtént az aláírás Maszúd Peszeskján elnök által. A keretszerződés értelmében a felek hatvan napon át fognak tárgyalni a kiegyezés részleteiről, s harminc napon belül az amerikai tengeri blokád, valamint a Hormuzi szoros iráni blokádja egyaránt megszűnik. Az amerikaiak emellett kötelezték magukat, hogy egy 300 milliárd dolláros segélycsomagot állítsanak össze Öböl menti szövetségeseik részvételével, hogy az Iránban okozott károkat enyhítsék. Donald Trump azonnal jelezte, a hatvannapos határidő nem kőbe vésett, vagyis elképzelhető, hogy a felek kifutnak az időből. Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter kijelentette, ha Irán nem tartja magát a megállapodáshoz, azonnali retorzióra számíthatnak és a tengeri blokádot újra felállítják. A tervek szerint az ünnepélyes aláírás ma Genfben lesz. Az amerikai elnök jelezte, senki se volt Iránnal szemben annyira kemény, mint ő, és Állítása szerint a másik alternatíva egy nemzetközi válság lett volna, kiegyezés nélkül a Hormuzi-szorost sose nyithatták volna meg. Az amerikai adminisztráció képviselői arra is rávilágítottak: a kiegyezéssel sikerül megakadályozni, hogy Irán atomfegyverhez jusson, mivel tárgyalásokat tudnak folytatni az iráni dúsítotturánium-készlet esetleges csökkentéséről. Irán előre jelezte, az uránkészletét nem küldi külföldre, ebbe pedig beleegyezett Trump is. Mohammad Bagher-Ghalibaf iráni főtárgyaló ugyanakkor azt közölte, ez a megállapodás „az amerikaiak kudarca”, és jelezte, a Hormuzi-szorosban nem térnek vissza a háború előtti gyakorlathoz, amikor ingyen haladhattak át a hajók a stratégiai fontosságú vízi úton. Az iráni sajtóban közzétették Hasszán Khomeini, a volt ajatollah unokájának nyilatkozatát, aki kijelentette: a megállapodás hatalmas győzelem Irán számára, és a „nagyobb dzsihád ma kezdődik”. Az irániak ragaszkodtak ahhoz, hogy a megállapodásban kikössék Libanon védelmét, ahol Izrael végez hadmozdulatokat. Az egyezménynek nem részese Izrael, így egyelőre nem tudni, miként tudja elérni az Egyesült Államok, hogy Izrael visszavonuljon. Irán elfogadta, hogy a Dél-Libanonban működő Hezbollahot visszafogja. Az izraeliek mindenesetre meglepődtek a megállapodás hírére, beszámolók szerint folyamatosan egyeztetnek az amerikaiakkal a helyzetről, de nem kívánnak visszavonulni az elfoglalt libanoni területekről. Izrael jelenleg nagyjából tíz kilométer mélyen foglalt el állásokat Dél-Libanonban, amelyet arra hivatkozva foglalt el, hogy így tudja megvédeni Észak-Izraelt a Hezbollah támadásaitól. Azt is jelezték, a megállapodás ellenére se fogják elhagyni a területet. Akkor lesz ugyanis az Egyesült Államokban a félidős kongresszusi választás, amelyet követően újra esély nyílik az Irán elleni akciókra. A republikánus elnök számára fontos, hogy azt tudja kommunikálni, Iránt térdre kényszerítette és a háborút megnyerte, biztonságossá téve a régiót, az olajkereskedelmet, és a történelmi ellenséget pedig hosszú távra harcképtelenné tette. Politikai ellenfelei ezt kétségbe fogják vonni a kampány során, ezzel viszont azt kockáztatják, hogy az irániakkal azonos álláspontot foglalnak el. Az izraeliek azt látták, hogy az amerikai gazdasági nyomásgyakorlás hatékony, és Irán az összeomlás szélén áll. „Ha az amerikaiak fenntartották volna a blokádot, Irán nem tudott volna ellenállni” – mondták meg nem nevezett katonai tisztségviselők Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnöknek a Jerusalem Post szerint. Irán gazdasága ugyanis nagyban támaszkodik az olajexportra, így a szoros lezárása azt eredményezte, hogy egyre növekvő eladatlan nyersolajkészletet halmozott fel az iszlám köztársaság. A sokszor használaton kívüli, lehorgonyzott tankhajókon és raktárakban elhelyezett mennyiség egyre növekszik, szakértők szerint elérve a teljes tárolási kapacitást, amely azt eredményezte, hogy az irániak elkezdték csökkenteni az olajtermelést. Ez azzal jár, hogy a termelés hosszú távon is alacsonyabb lesz, ugyanis az olajmező kitermelését nem lehet gyorsan megváltoztatni, újraindítani. A Kőolaj-exportőr Országok Szervezete (OPEC) kimutatásai szerint az elmúlt hónapban 19 százalékkal csökkent az iráni olajtermelés. Az izraeliek úgy látják, a most aláírt megállapodásra olyannyira szüksége volt Iránnak, mint egy lélegzetvételre, ugyanis most újraindulhat az olajexport. A tengeri adatok azt mutatják: az aláírás hírére azonnal megindult a forgalom a Hormuzi-szoroson. Egymást követően három szaúdi zászló alatt hajózó szupertanker haladt át a vízi úton összesen hatmillió hordó olajjal. Az elmúlt hetekben ez a három hajó volt a legnagyobb áthaladó a szoroson. A birodalom alkonya. Történelmi fordulópontnak nevezte a megállapodás aláírását Tucker Carlson . Az amerikai konzervatív elemző-újságíró úgy vélte, a kiegyezés azt mutatja, Amerika képtelen volt ráerőszakolni akaratát Iránra, és ez a birodalom végének kezdetét jelenti. „Ezzel az Egyesült államok elismerte, hogy Irán egy tényező. Ez mindent megváltoztat, hasonlóképpen az 1956-os szuezi válsághoz, egy másik krízis egy másik háborúban egy keskeny víziúton, amelyen kereskedelem folyt, és amely sírba döntötte a brit birodalmat” - vont párhuzamot az elemző a két viszály között. Rámutatott, nem a szuezi válság okozta a brit birodalom halálát, de ez világított rá a közösség gyengeségére. Carlson szerint Washington hosszú ideig irányítani tudta Nyugat-Ázsiában az eseményeket, a mostani megállapodás viszont azt jelzi, hogy a katonai erő önmagában nem garantálja ma már a stratégiai győzelmet. „Amerika lényegében átvette Nagy-Britannia szerepét, mint a Közel-Kelet ura. De az Egyesült Államok a világ legnagyobb, legjobb és legjobban fizetett hadseregével képtelen akaratát ráerőltetni a világ 34. legnagyobb gazdaságára" - mondta Carlson. Borítókép: Maszúd Paszeskján iráni elnök az aláírt megállapodással. (Fotó: IRINN/AFPTV)