● news.bsdnet.hu

A leendő miniszterelnök, hogy kiszolgálja a saját tömege vérszomját, nekiment a magyar állam intézményi tekintélyének. Ezzel rövid távon politikai magánsikert arat, hosszú távon árt a magyar állameszménynek. A köztársasági elnök ugyanis nem Sulyok Tamás. A köztársasági elnök a magyar állam első méltósága, amelyik hivatalt jelenleg Sulyok Tamás tölti be. A különbség nem szőrszálhasogatás, hanem alkotmányos. Az, hogy Magyar Péter semmilyen tiszteletet nem tanúsított e hivatal iránt – kizsarolta, hogyne lehessen rajtaa miniszteri eskü-fotókon, a parlamentből megfenyegette, hogy mondjon le, „különben ki tudja, mi fog történni május 31. után” –, ez még a nyugati liberális sajtó érzékenységét is megérintette. Pedig azokat nehéz megrendíteni ilyen jellegű magyar belpolitikai ügyekben. Magyar Péter nem a Fidesz kereteit bontja le. Nem ott áll a vita. Magyar Péter a magyar állam és a mindenkori államférfiúi reprezentáció kereteit támadja meg – és teszi ezt egyetlen okból: hogy táplálja a proletár dühöt, amelyik a hatalomra juttatta. Ez a támadás következményekkel fog járni, akkor is, ha a Tisza-szavazók ma még ünneplik. A Karmelita-túravezetés önmagában már elárul mindent. Magyar Péter kamerás stábját körbevezette a Karmelita kolostor termein, és szörnyülködött a pompán és a díszességen. Ez azonban kettős hazugság. Először: a Karmelita egy ízlésesen megkomponált épület, melyben semmilyen pompás túlzás nincs. Akik szerint a Karmelita pompás, azoknak fogalmuk sincs, mi az igazi giccs. Másodszor – és ez a fontosabb csúsztatás –: a kamera azt a látszatot keltette, hogy a Karmelita és a Pénzügyminisztérium belső terei „az Orbán-kormány” pompáját mutatják. Pedig utóbbit csak felújították az eredeti állapotában. Az épület a monarchia korában épült, a 19. század végén, a 20. század elején. Ezek az épületek nem a Fidesznek készültek, hanem a magyar államnak, és 100 év múlva is a magyar állam épületei lesznek. A „nézzétek, mibe pumpálták a pénzt” hangsúly ezért alapvető csúsztatás: a magyar állam reprezentációs tereit mutatja úgy, mintha azokat az előző kormány magának építette volna. A műtárgyaknál ugyanez a trükk. Magyar Péter azt a benyomást keltette, hogy Hunyadi Mátyás pajzsa és remek magyar festmények azért vannak a Karmelitában, mert Orbán Viktor a hóna alá csapta és felcipelte oda – vagyis ellopta. A valóság ezzel szemben az, hogy közintézményekből kikölcsönzött műtárgyakról van szó. És kérdezem én: miért állnának poros raktárban, ahol senki sem láthatja őket, ha szolgálhatják a magyar állami reprezentációt? A sumérok óta minden uralkodó és minden államfő így mutatta be országát az érkező követek előtt. Magyar Péter úgy néz rájuk, mint borjú az új Munkácsyra. Gustav Le Bon írja A tömegek lélektanában, hogy a tömegeket nem érvekkel, hanem mintaképekkel vezetik. „Minden korszakban van néhány egyéniség, ki viselkedésének módjával hatást kelt, és ezt a tömeg öntudatlanul utánozza.” Magyar Péter pontosan ezt csinálja: nem érvel, hanem mintát ad. A minta pedig ez: az állami intézményekkel szembeni gyanú és düh. „Mindent elloptak” – ez a frame (keret) már annyira beégett a Tisza-szavazó tudatába, hogy bármilyen vagyontárgy, bármilyen reprezentációs eszköz látványa automatikusan kiváltja a felháborodást, függetlenül attól, hogy az illető tárgy mióta létezik, kinek a tulajdonában van, vagy milyen célt szolgál. A kérdés most már nem az, hogy Magyar Péter ezt a frame-et használja-e – hanem, hogy meddig feszegeti a húrt. Egyáltalán nem volna meglepő, ha a tiszás tömeget rövidesen arra kondicionálná, hogy megostromolja a Sándor-palotát – vagy legalább rendezzen oda egy hatalmas tüntetést. Ez lesz az új hatalom furcsa ellentmondása: hiába vannak kormányon, továbbra is ők szerveznek tüntetéseket, ők akarják megpuccsolni azokat az intézményeket, ahonnan még nem söpörték ki az előző kormány embereit. A Karmelita-túravezetés egyik leghazugabb mozzanata, amikor Magyar Péter és a liberális média a kolostort Ceausescu palotájához kezdte hasonlítani. Aki látta Ceausescu palotáját – több mint kétszer akkora, mint a Karmelita, és valóban a tobzódó megalomán giccs otthona –, az tudja, hogy a párhuzam ostobaság. Ha azonban Ceausescu ízlésére, pontosabban ízléstelenségére kíváncsi valaki, van egy magyar palota, ahol megtapasztalhatja a cirádás, díszes balkáni giccskultúra netovábbját. Ez Ruszin-Szendi Romulusz volt vezérkari főnöki rezidenciája. Az úgy néz ki, mintha Ceausescu és Győzike házának keverékéből épült volna. Tehát ha Ceausescu szellemére vagyunk kíváncsiak, keressük meg nyugodtan Ruszin-Szendi Romuluszt, a legízléstelenebb magyar tábornokot. Meg ne tévedjünk: a Tisza Párt szellemi hátországában ez a színvonal honol. Téli palota ostroma. Karmelita-túravezetés. Köztársasági elnök megfenyegetése. És ez még csak a kezdet. Az új hatalom első napjai máris megmutatták, hogy a Magyar Péter-féle kormányzás nem az intézményeken belül akar uralkodni, hanem az intézményekkel szemben. Egy kormányfő, aki utcai szónoklatokban él, és az állami szimbólumokat a saját tömegét felhergelő színpadi rekvizitumként használja. A magyar állam túl fogja élni ezt is. Talán. Csak közben sok minden el fog veszni, amit már nem lehet megjavítani.