● news.bsdnet.hu

Észrevettem, hogy egyfajta furcsa, mégis törvényszerű folyamaton mentem keresztül. A négy éves kutyám nem csak egy állat a házban; ő a bizalmasom, a terápiás partnerem és a legkitartóbb hallgatóságom. (Az idősebbik már 17 éves, és szinte se hal, se lát, vele nehezebb eszmecseréket folytatni.) – Figyi, Cappy! – kezdem a napot egy kávé mellett, miközben ő sóvárogva néz, mert most éppen nem lefetyelhette ki a kávém végét (cukor nélkül iszom, nem lesz baja), – szerinted érdemes ennyit idegeskednem az apróságokon, vagy csak engedjem el az egészet? Ő persze csak csóválja a farkát , ide-oda billegeti a fejét, mintha pontosan értené, miről beszélek, és a szemében ott az a megértő, mély bölcsesség, amit csak egy négylábú tud adni. Na és persze, szeretet. Olyan hangnemben beszélek hozzá, mintha épp egy érettségi előtt álló kamasz lenne, akinek az élet nagy dolgait kellene megmagyarázni. Kiengedem a kertbe. Persze, megint ugatja szomszéd kutyát . Visszahívom. – Ugye tudod, hogy rossz vagy? Mi lesz veled, ha így folytatod? Tudom, hogy félsz, azért rikácsolsz…. De így meg ki fog téged komolyan venni az állatorvosnál ? Lehet, hogy ez a lassan kiüresedő fészek” tünete? Vagy csak öregszem, és szükségem van valakire, aki nem vitatkozik velem, és nem akarja megmondani, hogyan éljem az életemet, hanem egyszerűen csak ott van ? És szeret. Azt hiszem, a kutyám az egyetlen, aki nem akar „átnevelni”, és nem néz rám ferdén, ha három órán át csak a kanapén ülök sorozatot nézva, vagy ha hirtelen úgy döntök, hogy ma nem főzök semmit. Ő elfogad minden ráncommal, minden bogarammal, és minden bizonytalanságommal együtt. Néha, amikor este a lábamnál fekszik, és hallom az egyenletes szuszogását, eszembe jut, hogy mennyi mindent megtanított nekem az elmúlt években. Megtanított arra, hogy az élet nem a nagy teljesítményekről szól, hanem azokról a pillanatokról, amikor valakivel csak csendben jelen vagyunk egymásnak. Lehet, hogy kissé elborult dolognak tűnik a kutyával filozófálni, de akinek kutyája, tudja: ő a legjobb stresszoldó. És ha őszinte akarok lenni, néha a kutyám válaszai – amik persze csak egy halk mormogásban vagy egy nyugodt sóhajban testesülnek meg – sokkal tisztábbak és őszintébbek, mint bármelyik emberi tanács, amit valaha kaptam.