● news.bsdnet.hu

Évtizedek óta virágzik az a jól szervezett, egymásra épülő közvetítői hálózat, amely illegális tengerentúli munka és gyors meggazdagodás ígéretével csalogat ki magyar állampolgárokat az Egyesült Államokba. A valóságban azonban a gyanútlan jelentkezők sokszor egy modern kori rabszolgatartásra emlékeztető rendszerben találják magukat, ahol a státuszuk bizonytalanná válik, a fizetésük jelentős részét elvonják, a bevándorlási hatóságok előtt pedig súlyos jogsértésekbe sodorják őket. Gyüre Bernadett Newsroom újságíró Ezeket látta már? Egy, a rendszer működését közelről ismerő forrás részletesen feltárta a Blikknek a toborzók módszereit. A közvetítők online felületeken, közösségimédia-csoportokban és célzott hirdetésekben vadásznak a kiszolgáltatott helyzetben lévő, külföldi munkára vágyó magyarokra. A legfőbb vonzerőt a papírok gyors elintézésének ígérete jelenti. A hirdetésekben gyakran hivatkoznak a cég több évtizedes múltjára , mint a megbízhatóság zálogára. A csapda ott kezdődik, hogy a közvetítők a vízummentes utazást biztosító ESTA-regisztrációt vagy a sima turista vízumot ajánlják fel gyors és egyszerű megoldásként az induláshoz, azt ígérve, hogy a státusz rendezését majd kint megoldják. Forrásunk szerint ha valaki ilyen ajánlattal találkozik, ott azonnal meg kell állni: „ Ez nem gyors megoldás, hanem sok esetben egy nagyon veszélyes csapda. ” A toborzók azzal is áltatják a munkavállalókat, hogy a későbbiekben könnyen válthatnak majd másfajta, tartós jogállásra, például házasság vagy munkavízum révén. A jelenlegi szigorú szabályozások mellett azonban ez a legtöbb esetben kivitelezhetetlen. „ Mindig azzal csábítják az embereket, hogy lesz lehetőség később más státuszra váltani többek között házasság vagy munkavízum által, azonban ez nem igaz. Már nem lehet változtatni rajta ” – hívja fel a figyelmet az informátor. Amikor a gyanútlan munkavállaló megérkezik az Egyesült Államokba, gyorsan szembesül a jogi valósággal: turistaként vagy ESTA-val nem dolgozhat legálisan. Ekkor lép életbe a közvetítők bevett időhúzási taktikája, a menekültkérelem (asylum) benyújtása. A probléma az, hogy ezek a kérelmek szinte kivétel nélkül koholt, valótlan indokokra épülnek, és a hálózat működtetői ügyvédek nélkül, futószalagon gyártják őket. „ A legtöbb ember nem tudja, mit jelent egy menedéki ügy, és amit beadnak a dolgozóknak, az a USCIS (Egyesült Államok Állampolgársági és Bevándorlási Hivatala) teljes átverése ” – világít rá a helyzet súlyosságára a forrásunk. „ A cél nem a megszerzés és a jóváhagyás, hanem a várakozás megszerzése, amivel jár egy ilyen folyamat. A dolgozók legtöbbször nem is tudják, ki és mit adott be a nevükben. ” A kérelmekre olyan indokokat írnak rá sablonszerűen, mint a rossz magyarországi gazdasági helyzet, az ukrajnai háború közelsége, vagy éppen a kérelmező állítólagos kisebbségi (roma) hovatartozása, illetve LMBTQ-közösséghez való tartozása. Forrásunk hangsúlyozza: „F ontos, hogy ezeket ráírják a kérelmekre, miközben az ember nem LMBTQ+ tag, nem is roma származású, a másik két okra pedig nem kérhető a menedék. ” Ez a lépés katasztrofális következményekkel járhat a gyanútlan jelentkezőkre nézve. Ha valaki valós jogalap nélkül nyújt be menekültkérelmet, az véglegesen elvágja magát a legális bevándorlás lehetőségétől. A következmény elutasítás, kitoloncolás és akár egy életre szóló beutazási tilalom lehet , ami egy később induló, teljesen tiszta és legális zöldkártyafolyamatot is azonnal megsemmisít. A közvetítők addig mutatnak segítőkész arcot, amíg megkapják a pénzüket. Az anyagi lehúzás már az indulás előtt megkezdődik: a kezdeti költségekre 500–600 dollárt kérnek el, a kinti menekültkérelem „intézéséért” pedig további 1000, vagy akár 4000 dollárt is kisajtolnak a munkavállalókból. Miután a munkás megérkezik, a csapda bezárul. A beígért magas fizetésből folyamatosan levonják a közvetítői díjakat (hetente vagy havonta 200–300 dollárt), valamint a szállás és az utaztatás költségeit. „ Jó fizetéssel, ami amúgy a levonások után ételre sem elég ” – jellemzi a helyzetet a forrás. Sokan olyan kevés pénzt kapnak kézhez, hogy még a hazautazásra szóló repülőjegyet sem tudják megspórolni, így kénytelenek a rendszerben maradni. A legnagyobb üzletet azonban nem is a munkavállalóktól közvetlenül elvett összegek jelentik, hanem a hotelekkel való fiktív üzletelés. A hálózat üzemeltetői évente újabb és újabb fiktív cégeket alapítanak az adóelkerülés érdekében. Ezek a cégek nagy méretű szállodaláncoknak számláznak ki takarítási és egyéb szolgáltatásokat. A hotelek kifizetik a magasabb órabéreket a közvetítő cégnek, ám a haszon túlnyomó része a helyi „főnökök” zsebébe vándorol. „ Minden ember után havonta 1000–2000 dollárt zsebre tesz a helyi „főnök” ” – tudtuk meg. Egy-egy ilyen hálózat akár 600 embert is mozgathat folyamatosan, ami elképesztő, milliós nagyságrendű illegális profitot generál a háttérben álló vezetőknek. A kint dolgozó magyarok teljes bizonytalanságban , légüres jogi térben élnek. Sokan tisztában vannak vele, hogy a helyzetük illegális, ezért rettegnek a hatóságoktól, és nem mernek beszélni. Ez a félelem nem alaptalan. Az amerikai bevándorlási hatóságok az utóbbi években több alkalommal is tartottak célzott razziákat azokban a szállodákban, ahol a hálózat takarítókat foglalkoztatott. Ezek során számos magyar állampolgár került idegenrendészeti fogdába, ezt követően pedig kitoloncolták őket az országból. A hálózat néhány kulcsfigurája ellen már folynak eljárások, és többen közülük elhagyták az Egyesült Államokat, ennek ellenére a rendszer a mai napig működik. toborzás