● news.bsdnet.hu

A zenét a legendás Henry Mancini szerezte, aki többek között a Rózsaszín Párduc dallamaival írta be magát a filmtörténetbe. Mancini könnyed, elegáns muzsikája tökéletesen illik a film egyszerre komikus és feszültséggel teli hangulatához. A film egyik legnagyobb különlegessége, hogy a krimit és a gasztronómiát olyan módon kapcsolja össze, amire korábban alig akadt példa. Ma, a főzőműsorok és sztárséfek korában talán természetesnek tűnik egy ilyen történet, 1978-ban azonban kifejezetten eredeti ötletnek számított. A készítők több európai helyszínen forgattak, köztük Londonban, Velencében és Párizsban. A film így nemcsak bűnügyi történetként működik, hanem egyfajta látványos európai körutazásként is. Robert Morley figuráját sok kritikus a film titkos fegyverének nevezte. A színész hatalmas étvággyal, remek humorral és kiváló időzítéssel formálta meg a gasztronómia megszállottját, akinek jelenetei ma is a film legemlékezetesebb pillanatai közé tartoznak. Érdekesség, hogy a film több ponton kifigurázza a fine dining világának túlzásait. Bár a történet nyilvánvalóan nem veszi teljesen komolyan magát, a gasztronómiai divatokkal és a szakácsok körüli sztárkultusszal kapcsolatban meglepően aktuális megállapításokat tesz. Henry Mancini zenéje szintén sokat tett azért, hogy a film megőrizze könnyed hangvételét. Egy hagyományos thrillerzenével a történet jóval sötétebbnek hatna, Mancini dallamai azonban végig megőrzik az alkotás játékos karakterét. A Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit? azok közé a filmek közé tartozik, amelyek egyszerre több műfajban is otthonosan mozognak. Krimi, vígjáték, szatíra és utazófilm egyben, miközben végig megőrzi a rejtély központi szerepét.