● news.bsdnet.hu

Sting, azaz születési nevén Gordon Summer már mondhatni visszajáró vendégnek számít hazánkban, ugyanis a június 18-án este az MVM Dome-ban tartott koncertje n égy éven belül  a harmadik volt Budapesten. Mint ismert, a 74 éves előadó először 1988-ban az Amnesty International turnéja során járt a magyar fővárosban, amikor Peter Gabriellel, Bruce Springsteennel és Tracy Chapmannel a Népstadionban állt egy színpadra. 2004-ben aztán 250 ezer ember előtt zenélt az ingyenes Kapcsolat koncerten a fővárosi Felvonulási téren, legutóbb pedig 2024 májusában lépett fel Magyarországon. A Sting 3.0 című turnésorozat – amelynek a csütörtök esti koncert volt az egyik állomása – a zenész óriási repertoárjának válogatott darabjait egy háromtagú formáció lencséjén keresztül mutatja be. Sting, a The Police egykori frontembere régi zenésztársa, Dominic Miller gitáros, valamint Chris Maas dobos társaságában tért vissza, és a nagy slágerek mellett ritkán hallható dalokat is előadtak. A tizenhétszeres Grammy-díjas brit énekes-dalszerző egyébként eddig tizenöt stúdióalbumot készített, a legutóbbi 2021-ben jelent meg The Bridge címmel, 2025 tavaszán pedig egy koncertlemeze is debütált, ami a  3.0 Live címet viseli. A The Police zenekarból kivált, 1984 óta szólóban zenélő Sting nevét hallva többnyire olyan klasszikusok jutnak az ember eszébe, mint az Englishman In New York , a Shape Of My Heart, a Desert Rose vagy az Every Breath You Take – utóbbi még a The Police-hoz köthető, és sokaknak lehet ismerős P. Diddy amerikai rapper I'll Be Missing You című dalából, amelyhez az  Every Breath You Take dallamát használták fel. És várható volt, hogy ezek a klasszikusok az MVM Dome-ban is felcsendülnek majd. Nem sokkal a hivatalos kezdés előtt a stadionhoz érve még igencsak szlalomozni kellett az emberek között a folyosón, annyian érkeztek meg egyszerre, ami egyébként előre jelezte azt is, hogy mekkora tömeg várakozhat már az ülőhelyeken és a küzdőtéren. Sting előtt a Dea Matrona nevezetű, Orláith Forsythe és Mollie McGinn vezette belfasti zenekar melegített be fél órán keresztül. Azt többnyire alig lehetett hallani, épp mit énekelnek – és nem az ír akcentus miatt –, mivel a torzítás és a nem megfelelő hangosítás hatására úgy érződött, mintha a banda egy dobozból szólna. Próbáltak kommunikálni is a tömeggel, több-kevesebb sikerrel, de érzékelhető volt, hogy már mindenki a brit énekesre vár – különösen a hardcore fanok, akik az első sorokig küzdötték magukat. A Dea Matrona koncertje alatt sötétség honolt a stadionban, azonban amíg előkészítették a színpadot Stingnek, felkapcsolták a lámpákat, és akkor vált nyilvánvalóvá az is, hogy szinte a csilláron is emberek lógnak, ritkán látni ekkora tömeget. Akadtak olyan oldalsó, korlátozott látótérrel rendelkező szektorok, amiket a koncert előtt nem sokkal nyitottak meg, így azok nyilván nem teltek be mind, de szinte az összes ülőhelyet elfoglalták, illetve a küzdőtér is hamar megtelt – mint ismert, az MVM Dome befogadóképessége akár 20 ezer fő is lehet. Ahogy azt is érdemes megemlíteni, amit már sokadjára tapasztalok, hogy egyre szélesebb skálán mozognak a korosztályok, amelyek képviseltetik magukat a koncerteken. Ebből fakadóan viszont sokan még nem rutinosak, így a helyüket sem találták meg, és inkább letáboroztak két szektor között a kijáratnál, hogy onnan nézzék végig a koncertet, állva. Akik viszont nem először és nem másodszor járnak egy külföldi előadó koncertjén, ismernek különböző trükköket, köztük azt, hogy az efféle turnék esetében már előre utána lehet nézni, az adott előadó milyen setlisttel készül. Sting Budapesten bemutatott repertoárja például szinte száz százalékban ugyanaz volt, mint a június 17-i zágrábi koncertjén. A Message In The Bottle dallal indított, és ugyan némi torzítás még mindig fellelhető volt a hangosításban, ezt a problémát később korrigálták. A zenekar a látványvilágot sem gondolta túl, adott volt a három zenész a színpadon, mögöttük egy nagy kivetítő, amin többnyire csak animációk futottak, illetve két oldalt még egy-egy kijelző, amiken a bandatagokat ábrázoló képsorokat lehetett látni, valamint a fényekkel tudtak még játszani a daloknál. És az is érdekes adalék információ, hogy Sting nem azon énekesek közé tartozik, aki a kezébe vett vagy állványba állított mikrofonba énekel, hanem egy fülre illeszkedő headset mikrofont visel, ami plusz mozgásteret biztosít neki ahhoz, hogy fel-le battyogjon a gitárjával. Nem volt kifejezetten kommunikatív a koncert alatt, futószalagon, egyik dalból a másikba átkötve szállította nekünk a trió a közönségkedvenc slágereket, de az nagyon is érződött, hogy még őt is meglepte, hogy ennyien voltak kíváncsiak rá. Sem Sting előadásmódjára, sem a közönség energiájára nem lehet panasz, a zenésznek mondania sem kellett, hogy skandáljon vele együtt a tömeg, megtették maguktól. Az viszont olykor beárnyékolta a szórakozást, hogy a hazai közönség egy része úgy jár koncertre, mintha éppen beülne egy moziba. Bár önmagában a popcornevéssel még nem is lenne probléma, ha nem ki-be járkálnának, felállítva egy teljes sornyi nézőt, ezáltal kiszakítva őket a zenei élményből. A 22 dalból álló setlisten egyébként vegyesen voltak megtalálhatóak The Police és Sting szerzemények, pontosabban a következők:  I Wrote Your Name (Upon My Heart), If I Ever Lose My Faith in You, Englishman in New York, Every Little Thing She Does Is Magic, Fields of Gold, Never Coming Home, Mad About You, Wrapped Around Your Finger, You Still Touch Me, Driven to Tears, When We Dance, Fortress Around Your Heart, Can't Stand Losing You, Shape of My Heart, Walking on the Moon, So Lonely, Desert Rose, King of Pain, Every Breath You Take, Roxanne és Fragile – kétségkívül az  Englishman in New York , a  Shape of My Heart , a  Desert Rose és az  Every Breath You Take aratta le a babérokat. Ha az ember becsukta a szemét, akár egy füstös angol pubba is képzelhette magát, ami már önmagában egyfajta idilli légkört teremtett. Ez pedig párosult azzal az örömzenéléssel, amit Sting és két kollégája művelt a színpadon, és amelyet látva könnyen el lehetett felejteni még pislogni is, nehogy lemaradjunk valamiről. Bár Sting idén tölti be 75. életévét, a benne égő tüzet látva letagadhatna ebből legalább egy évtizedet, így talán ő az egyik ékes példája annak, hogy a kor valóban csak egy szám. (Borítókép:  Sting koncert Budapesten 2026. június 18-án. Fotó: Szollár Zsófi / Index)