● news.bsdnet.hu

Miért nevezhette őt „szegénynek” Hont András? Mikor romlott meg a viszonya Konok Péterrel? Lehet-e még ebből békülés? És miért állítja, hogy Puzsér Róbert nem jó üzletember? Ezekről is beszélt Farkas Attila Márton publicista, Puzsér Róbert szerzőtársa a Médiapiac podcastben Boros Tamásnak. Farkas Attila Márton a Médiapiac podcast vendégeként több személyes és médiapolitikai konfliktusról is beszélt. A beszélgetés elején Boros Tamás azzal köszöntötte vendégét: „Szegény.” A publicista rögtön értette, hogy ez nem anyagi helyzetére, hanem Hont András egyik korábbi megjegyzésére utalhat. Farkas szerint a történet előzménye egy korábbi Facebook-vita volt Honttal. Úgy emlékezett, hogy a NER-rel kapcsolatban fogalmazott meg kemény kritikát, többek között a „Mészáros Lőrinc-jelenséget” nevezve egy európai országban tűrhetetlennek. Erre Hont András szerinte azt írta róla, hogy „FAM egy DK-s néni lett”. Farkas úgy értelmezte, hogy a későbbi „szegény” megjegyzés is erre a lenéző, sajnálkozó tónusra rímelt. „Ez a szegény nekem rárímel a DK-s nénire” – mondta, hozzátéve: szerinte ebben az is benne lehetett, hogy Hont úgy látja, Puzsér Róbert „megrontotta”, „kimosta az agyát”, ezért lett ennyire Orbán- és NER-kritikus. A Honttal való összeszólalkozásból Farkas szerint egy másik, számára fájdalmas konfliktus is kinőtt: ekkor romlott meg a viszonya Konok Péter történésszel. A publicista azt mondta, Konok „hirtelen beállt Hont mögé”, miközben őt senki nem támadta. Farkas szerint Konok csúnya dolgokat írt neki, többek között azt, hogy ő Puzsér „gazdáját” védi. Ez különösen rosszul esett neki, mert Puzsér Róberttel húsz éve barátok, közös könyveket, drámát, képregényt írtak, és a magánéletüket is megosztották egymással. „Én nem haragszom a Konokra, sajnálom, hogy összevesztünk” – fogalmazott Farkas, aki szerint a konfliktus nem politikai természetű volt. Azt mondta, nála az összeveszések mögött nem az áll, hogy valaki fideszes-e vagy sem, hanem „emberi dolgok”. A kapcsolat teljesen talán nem szakadt meg. Farkas elmesélte, hogy egyszer Kőbánya felsőnél találkozott Konokkal és feleségével, Ildivel. Konok kezet nyújtott, ő pedig elfogadta. „ Megfogtuk egymás kezét. Tehát lehet, hogy ő szintén nem haragudna” – mondta. Hozzátette: nagyon szerette Konokot, jó volt vele vitatkozni, szellemes és szórakoztató embernek tartja, és ez a fajta vita ma is hiányzik neki. A beszélgetés egyik legerősebb mondata Puzsér Róbertről hangzott el. Farkas Attila Márton arról beszélt, hogy szerinte félreértés Puzsért jó üzletemberként leírni. „Puzsér nagyon sz@r üzletember” – mondta. Szerinte Puzsér nem menedzseri alkat, nem ő „csinálja” az Ingát, és kifejezetten rosszul ért a pénzügyekhez. „ Bárcsak jó üzletember lenne, akkor még nekem is csurranna-cseppenne” – fogalmazott ironikusan. Farkas azt is részletezte, hogy ő az Ingában nem Puzsértól kap pénzt, hanem a fellépések bevételéből részesedik. Mint mondta, nincs fix fizetése: a jegyárbevételből és a YouTube-kattintásokból származó pénzből kapja meg a rá eső részt. A konstrukciót úgy írta le, hogy a bevétel egy része az Inga fenntartására megy, a másik részét pedig elosztják a fellépők között. A beszélgetés fontos része volt a médiáról, különösen Az Ötről és az Ingáról szóló vita. Farkas elismerte, hogy Az Ötben különböző világnézetű, intelligens emberek ülnek, és egy normális médiakörnyezetben szerinte ez akár egészséges platform is lehetne. A problémát azonban nem a szereplők személyében látja, hanem a politikai kontextusban. Szerinte egy „fél-autoriter rezsimben” az ilyen típusú platform óhatatlanul a fennálló rendszer legitimációjává válhat. Úgy fogalmazott: normális viszonyok között rendben lenne, ha anarchisták, konzervatívok, liberálisok, kommunisták vagy jobboldali szereplők egy asztalhoz ülnek. De szerinte Magyarországon a keret már nem normális. Farkas azt mondta, Az Öt esetében sokakban az a benyomás alakult ki, hogy bár a műsorban vannak NER-kritikus megszólalások is, az összkép mégis azt sugallja: „Orbán mégiscsak jobb”. Szerinte ez különösen Hont András és Schiffer András megszólalásain keresztül erősödött fel a nyilvánosságban. A publicista szerint nem arról van szó, hogy Az Öt direkt módon Megafon-szerű kormánymédia lenne, hanem arról, hogy „áttételesen” mégis ebbe az irányba konvergált. Úgy látja, a műsor a Tiszával és a régi ellenzékkel szembeni kritikáin keresztül végül részt vett abban a politikai kommunikációban, amely Orbán Viktor mellett szólt. Boros Tamás felvetette, hogy Konok Péternek is szüksége van olyan fórumra, ahol elmondhatja a rendszerkritikus, de a Tiszával szemben is kritikus véleményét. Farkas erre azt mondta: szerinte Konoknak „bárhol meglenne a helye”, és az Ingában is elférne. Sőt, azt állította, korábban felmerült, hogy Konokot meghívják az Ingába, de mire ez komolyabban szóba kerülhetett volna, már megtörtént a kenyértörés Puzsérékkal. Farkas szerint az Inga színpadán „ nagyon durva extrémitásokat kivéve” bárki szerepelhet. Példaként említette, hogy Deák Dániel és Kohán Mátyás is járt már ott, így szerinte Konok Péter szereplése sem lenne elképzelhetetlen. „Az Inga színpadán ilyen vélemény bőven elfér” – mondta. A beszélgetésben Farkas Attila Márton önkritikusan beszélt Puzsérral közös műsoraik változásáról is. Boros Tamás felvetette, hogy régebben az „Apu…” sokkal inkább tömbökön átívelő, filozófiai, kulturális és rendszerkritikus gondolatokat hozott, később viszont a politika egyre jobban beszippantotta. Farkas ezzel lényegében egyetértett. Azt mondta, ő is érzi, hogy a műsorban sokszor túl sok lett a politika, és hogy a régi Apu-hangulatot nem lehet pusztán témaválasztással visszahozni. Szerinte nem az a döntő, hogy filozófiáról, pszichológiáról vagy politikáról beszélnek-e, hanem az attitűd. „Ha az attitűdünk nem változik, akkor nem jön vissza a régi Apu” – fogalmazott. Farkas szerint őt és Puzsért is „elkapta a gépszíj”: a politikai szenvedély, a NER-től való félelem és a kampány logikája. Azt mondta, ő maga is most először került olyan helyzetbe, hogy taktikai alapon szavazott, mert úgy érezte, a NER újabb győzelme már egészen más minőségű rendszert hozhatott volna. A beszélgetés végén Farkas és Boros abban egyetértettek, hogy a közéleti szereplők túlságosan könnyen kerülnek skatulyákba. Boros azt mondta: jó lenne, ha nem címkék alapján ítélnék meg egymást az emberek, hanem konkrét vélemények alapján. Példaként épp Konok Pétert, Puzsért, Hontot és Schiffert említette, mondván, mindannyian értékes, egyedi gondolkodású szereplők. Farkas ezzel nem vitatkozott élesen. Inkább azt mondta: neki is nosztalgiája van a régi szellemi szabadság iránt, és szeretne olyan hónapokat, amikor nem a politikai háború határozza meg a közbeszédet.