● news.bsdnet.hu

Vérfagyasztó éjszakai támadás áldozata lett egy 27 éves, több ezer követővel rendelkező magyar blogger Budapesten. A részletes beszámoló szerint Felföldi Lillát munkából hazafelé menet követte és bántalmazta egy idegen férfi, akitől teljesen egyedül védte meg magát. A fiatal nő megrázó sorokkal írta le az esetet: bevallása szerint fizikailag jól van, lelkileg azonban időbe fog telni, mire feldolgozza a történteket. Nagy N. Alexandra Newsroom újságíró Ezeket látta már? „Egy férfi megtámadott tegnap éjjel az utcán. Még most sem hiszem el. Le vagyok fagyva, és el vagyok képedve, hogy ez tényleg megtörtént. Egyetlen apró fájdalom emlékeztet rá, hogy ez valódi volt: az egyik ujjam nagyon sajog, mert a kezemmel megragadtam ezt a férfit, amikor védekeztem” – kezdte csütörtökön, a Facebook-oldalán megosztott bejegyzésében Felföldi Lilla. A több ezer követővel rendelkező blogger másfél éve takarítóként dolgozik egy irodaházban, ahová hetente kétszer jár esténként. Mint írta, ha későn érkezik, akkor elég sokáig ott szokott éjszakázni, hogy minden feladatot el tudjon végezni. Így volt ez június 17-én, szerdán is. Elmondása szerint a munkát este 9 óra körül kezdte, és hajnali 1 órakor fejezte be, ezt követően átszállt a Puskás Ferenc Stadionnál, és várta az Óbudára induló buszt. – Ez az ember akkor figyelhetett fel rám, mert a megállóban is már ott volt. Meg is érkezett a busz, és szálltam volna fel, amikor a férfi elém libbent, és stílusosan felszállt előttem. Csak annyit gondoltam magamban, hogy "Micsoda paraszt..." Aztán végül úgy voltam vele, hogy nem baj, legalább meg tudom várni, hová ül, és majd messzire elkerülöm a buszon. Nem tetszett az aurája. Sötét bőre volt, vékony volt, tőlem nem sokkal magasabb, és elég laza, kissé koszos ruhában volt. Nemcsak tuskónak, hanem lecsúszottnak is hatott. Megérkeztem a Szentlélek térhez, ahol le szoktam szállni. Jobban szeretek a Flóriánnál leszállni, de már fáradt voltam, és a Szentlélektől egy-két perccel hamarabb haza lehet érni, ezért most ezt választottam. Felálltam a buszon, jeleztem, megállt a busz, a férfi is felállt, majd ugyanannál az ajtónál leszálltunk – írta a fiatal. A Fővárosi Főügyészség vádat emelt két fiatalkorúval szemben, akik egy üzletben támadtak rá egy felnőtt férfira, mert az odaszólt a társaságukban lévő lánynak. A magukról megfeledkezett fiatalok előbb verni kezdték az áldozatukat, majd egy kés is előkerült, amellyel egyikőjük többször is mellkason és hason szúrta az áldozatot. Állítása szerint a férfi ezután követni kezdte őt. – Lesétáltam a lépcsőn, és ez a fickó jött mögöttem. Mintha követne, de gondoltam nyilván ugyanarra van dolga, amerre nekem is. Ez nem szokatlan. Viszont valamilyen kényelmetlen érzésem volt mégis. Nem tetszett, ahogy jön mögöttem. Ahogy olyan halkak a léptei. Ahogy közel van. Ahogy velem teljesen egy vonalban közlekedik. Rossz megérzésem lett. Tudjátok, milyen az, amikor bekapcsol a vészjelzés! Beléptünk az aluljáróba. Sehol senki. Éjjel két óra. Volt a jobb kezemben egy szatyor, a hátamon a táskám. Kb. még csak a lépcsőn jöttünk le, ami kevesebb mint fél perc. Butaságnak tűnt, de megfordult a fejemben, hogy átteszem a szatyrot a bal kezembe , hiszen jobbkezes vagyok, azzal jobban meg tudom védeni magamat, ha helyzet van. "Micsoda butaság!" – gondoltam. Szinte nevettem magamon, hogy mégis miért vagyok ilyen paranoiás. Azért mégis átvettem a szatyrot a bal kezembe... – idézte fel. A megérzései jók voltak, ugyanis – mint írja – a férfi ezt követően bántalmazni kezdte. Rögtön ezután a férfi elkapott. Megfogta a fenekemet, és alám nyúlt. A csípőmet magához szorította. Egyetlen túl intim mozdulat. Egyetlen határátlépés egy idegentől és ahogy veszélyben éreztem magam, azonnal bekapcsolt bennem a visszatámadás ösztöne – emlékezett vissza. Lilla azt írta, a jobb kezével ő is elkapta a férfi karját és pólóját, miközben üvöltözni kezdett vele. A pontos szavakra már nem emlékszik, a rátámadó férfi arcára azonban annál inkább. „Vigyorgott. Undorító volt. Látom magam előtt, ahogy meg sem nyikkan, csak ilyen k*baszott undorító féreg módjára szélesen vigyorog, mert felsőbbrendűnek érzi magát. Mert azt hiszi, hogy velem, egy idegen nővel éjjel az utcán bármit megtehet. Minden csak pár másodperc volt. Ahogy megragadta a fenekemet. Ahogy magához húzott. Ahogy feleszméltem, hogy mi történik. Ahogy vigyorgott rám gusztustalanul. Én meg reflexből megfogtam őt és dulakodtunk. Próbált kiszabadulni a szorításomból, és hátrafelé lépegetett. Én üvöltöttem, közben a pólóját és a karját markoltam, a bal kezemben még mindig ott volt a szatyor, amit akár el is dobhattam volna, de még tartottam. Végül kicsavarta magát a kezemből, pedig a legvégén is még úgy fogtam a pólóját, hogy az kis híján elszakadt, de mikor kicsúszott a kezemből, akkor elkezdett futni át az aluljárón. Én valamit üvöltöttem, nem emlékszem, hogy mit, de futottam utána, mert nem bírtam szó nélkül hagyni a dolgot. Nem az a típus vagyok, aki ilyen helyzetben elmenekül, hanem inkább az, amelyik visszatámad. Elrohant előlem. Szerintem megérezte, hogy most igazán feldühített, és elégtételt akarok venni. Átfutottunk az aluljárón, ő pedig fel a túloldalon lévő lépcsőn. Én megálltam a lépcső alján, és néztem, ahogy menekül” – tette hozzá. Felföldi Lilla beszámolója szerint a férfi eltűnt a lépcső tetején, a buszmegálló irányába, ő pedig először csak nézett utána, majd sarkon fordult, és elsietett a helyszínről. Visszaemlékezése szerint még sokszor hátranézett, attól tartva, hogy a férfi esetleg visszatér. Emiatt a megszokott hazafelé tartó útja jóval hosszabbnak érződött. – A Szentlélek tér és a lakásom között körülbelül hét perc séta van csak. De még soha nem volt ilyen hosszú az út hazáig. Felhívtam egy barátomat, mert azonnal beszélni akartam valakivel. Felvette, és rögtön ezzel kezdtem: "Az előbb egy férfi megtámadott." Éreztem, ahogy sajog az ujjam. A körmömet talán olyan mélyre vájtam a férfi karjába, hogy most úgy fáj, mintha le akarna esni a helyéről. A maradék utat úgy tettem meg, hogy közben telefonáltam és meséltem a történteket. Ez segített, hogy ne érezzem magam annyira egyedül. Amikor végre hazaértem, beszélgettünk még, amíg úgy nem éreztem, hogy le tudom tenni, majd letettük a telefont, és még kellett egy fél óra, amíg leülepedett minden. Ültem az ágy szélén, az adrenalin kezdett kimenni belőlem és hirtelen megérkezett a sírás. Remegtem és kiábrándultam. Az undorodás és az igazságtalanság érzése volt akkor a leghangosabb, miután végre elmúlt a düh. Éreztem még magamon a kezét és a szorítását. És a legfájdalmasabb az egészben az volt, ahogy vigyorgott – fejtette ki a 27 éves nő . Elmondása szerint másnap reggelre sem múlt el a fájdalom az ujjából és a kezéből, ennek ellenére úgy érzi, fizikailag jól van, és a történtek inkább lelkileg viselték őt meg. „Lányok, nagyon vigyázzatok magatokra, és hallgassatok a megérzéseitekre! Ha kell, vegyétek át azt a szatyrot a másik kezetekbe, ha veszélyt éreztek. Én megtettem. És csak emiatt volt szabad a jobb kezem, amivel azonnal védekezni tudtam” – figyelmeztette a posztja végén az olvasókat. bántalmazás