● news.bsdnet.hu

A Tour de Hongrie első szakasza előtt még nyugodt volt a hangulat a Cofidis csapatbusza körül. A szerelők az utolsó beállításokat végezték, a versenyzők pedig fejben félig már a rajtnál jártak, Roberto Damiani azonban láthatóan élvezte, hogy néhány percre kiszakadhat a verseny előtti rutinból. Az olasz szakember nem tartozik a hangos, reflektorfényben élő sportigazgatók közé, a kerékpársportban viszont szinte mindenki ismeri a nevét. Több mint négy évtizede dolgozik a profi mezőnyben, megfordult a Mapeinél, a Liquigasnál és számos más meghatározó csapatnál, 2018 óta pedig a Cofidis egyik sportigazgatója. A francia csapat idén először érkezett a Tour de Hongrie-ra, Damiani pedig már az első benyomások alapján elismerően beszélt a versenyről. „Nagyon jó versenynek tűnik.Már a szervezésen és a rajtlistán is látszik, hogy komoly munka van mögötte” – mondta az Indexnek. A sportigazgató szerint a magyar körverseny technikailag is érdekes: több sprinterbarát szakasz vár a mezőnyre, miközben a záróetap, és persze előtte a pécsi hegyi befutó már jóval nehezebb lehet. „Van három szakasz, amely kedvezhet a sprintereknek, ráadásul erős mezőny jött össze. Alexis Renard lehet a legjobb emberünk a sprintbefutóknál. Az utolsó két nap viszont már keményebb lesz. Nem óriási hegyek dönthetnek, hanem inkább az intenzitás.” Damiani külön kiemelte, hogy a Cofidis számára stratégiailag is fontos a magyar verseny. A francia csapat ugyanis már nem WorldTour-istállóként működik, ami teljesen új helyzetet teremtett számukra. „A legnagyobb különbség a versenynaptárban van. WorldTour-csapatként kötelező volt elindulnunk a világ legnagyobb versenyein. Most, ProTeam-sorként viszont több szabadságunk van választani. Több idő jut a felkészülésre, az edzésprogramokra és arra, hogy tudatosabban építsük fel a szezonunkat.” A beszélgetés azonban igazán érdekessé akkor vált, amikor a modern kerékpársport változásairól kérdeztük. Damiani szerint az elmúlt húsz-huszonöt évben szinte minden megváltozott: az aerodinamika, a technológia, a pozíciók, az edzésmódszerek, sőt maga a társadalom is. Egy dolgot azonban különösen fontosnak tartott hangsúlyozni. „A mai versenyzők fizikailag erősebbek. Sokkal nagyobb a terhelés, fejlettebb az edzésmunka, minden precízebbé vált” – mondta, majd néhány másodpercre elhallgatott. „Mentálisan viszont talán nehezebb a helyzet.” Szerinte a mai bringások egészen más közegben nőnek fel, mint húsz-harminc évvel ezelőtt. „A társadalom is megváltozott. A kommunikáció is teljesen más lett. Ott vannak a közösségi oldalak, a média folyamatos jelenléte, az azonnali reakciók. Régen sokkal kevesebb volt a külső zaj.” A veterán sportigazgató ugyanakkor nem akart klasszikus „régen minden jobb volt” típusú monológba belecsúszni. Többször is hangsúlyozta: fontosnak tartja, hogy közel maradjon a fiatal versenyzőkhöz, mert csak így értheti meg az új generáció gondolkodását. „Hiába van tapasztalatom, folyamatosan közel kell maradnom a fiatalokhoz. Másképp működnek mentálisan. Más a hozzáállásuk.” A beszélgetés során szóba került a francia kerékpársport új generációja is, különösen a hatalmas tehetségnek tartott Paul Seixas neve. Franciaországban sokan már most a következő Tour de France-győztest látják benne. Damiani azonban óvatosságra intett. „Az emberek mindig győzteseket akarnak látni. Franciaországban nagyon erős a kerékpársport struktúrája, rengeteg a jó csapat és a támogatás, de eredmények nélkül nincs igazi lelkesedés.” Szerinte a fiatal sztárok körül kialakuló túlzott várakozás veszélyes is lehet. „A Tour de France a kerékpársport origója. Van a Tour de France, és utána jön minden más. Ez óriási nyomást helyez a fiatalokra.” Bár elismerően beszélt Seixas tehetségéről, egyértelművé tette: szerinte túl korai lenne még Tour-aspiránsként emlegetni. „Ez nagyon veszélyes lehet egy ilyen fiatal versenyzőnek. A kerékpársport történetében már sokszor láttuk, milyen gyorsan emelkedhet fel valaki, majd milyen gyorsan változhat meg minden.” Amikor arról kérdeztük, hogyan jellemezné önmagát sportigazgatóként, először elmosolyodott. „Ezt inkább másoknak kellene megítélniük” – mondta. Aztán mégis megpróbálta összefoglalni a saját filozófiáját. 43 éve végzem ezt a munkát. És évről évre szenvedélyesebben. Azt mondja, már fiatal versenyzőként is arról álmodott, hogy egyszer profi sportigazgató lesz. „Szigorú akarok lenni, de emberi is. Van, amikor meg kell nyugtatni a versenyzőt, és van, amikor rá kell kiabálni. Tudni kell, melyik pillanatban mire van szükség.” Ahogy véget ért a beszélgetés, a gyulai vár körül egyre nagyobb lett a nyüzsgés. Damiani visszaindult a csapatbusz felé, ahol már várták a rádiók, a taktikák és az utolsó eligazítások. Negyvenhárom év után is ugyanazzal a szenvedéllyel. össztáv: 829 km (teljes szintemelkedés: 5477 m) Kövesse az Indexet Facebookon is!