● news.bsdnet.hu

Merthogy nagyon úgy tűnik, hogy már a Pixar-szakemberei sem tudják, mit kezdjenek magukkal. Hát év után ugyanis végre rávették magukat, hogy ne űrben játszódó spin-offokkal húzzák az időnket, hanem számozott folytatást kapjon a Toy Story. A magyar mozikba június 18-án érkezett meg a Toy Story 5., amelyet megnézve arra kellett a fejünket fogva ráeszmélnünk, hogy az alkotók nagyon aktuálisat akartak mondani, helyette azonban olyan üres és elavult lózungokat sikerült durrogtatniuk 100 percen keresztül, mintha náluk csak most töltött volna be az Internet Explorer és jöttek volna rá, hogy már 2026-ot írunk. Már évek óta nagy probléma, amire a Toy Story 5. igyekszik felhívni a figyelmet, történetesen az, hogy a kisgyerekek ahelyett, hogy akciófigurákat tologatnának, a legújabb Barbie-babát kérnék a szüleiktől, vagy éppen matchboxoznának, inkább erőszakosan az arcukba világító, reklámokkal megtömött tableteket nyomogatnak, és így sütik ki az agyukat, sok-sok órát a képernyő előtt töltve. Tegyük félre egy kicsit, hogy az első négy részt társíróként jegyző, most már író-rendező Andrew Stanton lemaradt a modern vívmányokkal, mint a borravaló. Az első pár percben, amikor realizáljuk a film témáját, akkor egy ideig igenis visz magával bennünket az ötlet. Nem lehet teljes lelkesedéssel utálni azt, amit a Toy Story 5. mondani akar, főleg, ha olyan legendás figurák szájába adják a tanulságokat, mint Woody, Buzz Lightyear, Jessie és a többiek. Ahogy azonban a történetet kibontják, az már ezer sebből vérzik, én nem szerettem volna megérni egy olyan Toy Story-folytatást, aminek a közepe annyira belassul, hogy szinte el lehet szunyókálni rajta. Márpedig a Toy Story 5. épp ezt a kolosszális hibát követi el, hogy a túl sok, egy ideig sehova nem tartó cselekményszálával szinte álomba ringat. A Toy Story 5. szerint kedvenc figuráink még mindig a Bonnie nevű kislány „szolgálatában” állnak, aki egy rettenetesen visszahúzódó gyerek. Igen ám, de Bonnie szülei, látván, hogy csemetéjük képtelen kapcsolatot teremteni más gyerkőcökkel, vesznek neki is egy zöld, Lilypad nevű tabletet. Megnyílik az internet csodája, a cowboylány, Jessie pedig egyik napról a másikra kénytelen ráeszmélni, hogy a kézzel fogható játékok kora lejárt, a kütyük szórakoztatják, kötik össze már a fiatalokat, és lehet, hogy a Toy Story bagázsa is kevés már ide, hogy visszarángassák a valóságba, a valódi játszásba Bonnie-t. Értem, hogy a Toy Story készítői úgy próbálnak valami újat mondani, hogy a régit, a nosztalgiát is megidézik bennünk egyszerre, de nem volt éppen a legörvendetesebb húzás, hogy ennyire Jessie kalandjává tették ezt a folytatást. A többség, legalábbis én úgy gondolom, Woody és Buzz miatt szeretett bele a franchise-ba, ez a páros vitte úgy igazán sikerre a Pixar animációs filmjét, most meg épp belőlük, kettejükből kapunk elég keveset. Az immár kopaszodó, öregemberként emlegetett Woody az utcákat rója, és segít elkószált játékoknak. Míg Buzz ott van, sőt, belőle kapunk egy egész hadsereget, és ez a gag majdnem a legviccesebb is az egész filmben, mégis mellékszereplővé silányul a karakter. Ahogy Krumplifej uraság és asszonyság, Rex, Slinky már csak mutatóban vannak ott, a háttérben. Észre se veszi az ember, ha véletlenül valakit kihagytak közülük, mert a karakterek a játékidő java részét egy dobozba zárva töltik. A főgonosz, Lily talán az eddigi leggyengébb Toy Story-genya, én legalábbis nem szerettem volna látni egy ugráló, dumáló tabletet, aki nyilván a végére rájön, hogy mekkora szemétláda volt, mert hát a happy endnek és a tanulságnak nem szabad hiányoznia egy ilyen gyerekmeséből. Mégis, ahogy az alkotók kezelik ezeket a modern játékokat, ahogy beleerőszakolják őket a sztoriba és túltolják a szerepüket, az baromi sok ásítozást váltott ki belőlem. Főleg, hogy a sztoriszálakból kellemetlenül sok van, és ezek ahelyett, hogy összetartanának, egyre inkább húznak szét. Akad útközben poén, olyan is, amely betalál, de egyrészt a jó humorú, a „modern világ vs régen minden jobb volt” gondolat csak ritkán lett ütősen megfogalmazva ebben a filmben, másrészt a főszereplők, ahogy az utolsó harmadra végre egy helyre kerülnek, az túlságosan ad hoc, mondvacsinált. Bár a végén megint lopja a show-t a Buzz Lightyear-hadsereg. Hogy ne csak szidjam az új Toy Storyt, az erényeiről is érdemes pár szót szólni. Mert azok is vannak, még ha nem is túl sok. A látványvilág még mindig lenyűgöző, helyenként nem tudtam megkülönböztetni, hogy a világ, ahol  a film  játszódik élőszereplős vagy animációs, főleg a ranch lett lenyűgöző. Mindemellett a legendás Randy Newman által szerzett zenék az amúgy is túlcsorduló érzelmi tetőpontokat még magasabbá teszik. Ami a körítést illeti, a Toy Story stabilan kiemelkedő, semmi mással össze nem keverhető, még úgy is, hogy a forgatókönyv egy, a fókuszt folyamatosan elvesztő katyvasz, aminek egyszer csak vége lesz. Nyilván a régi szinkronhangok, hogy Woodyt még mindig Stohl András, Buzz Lightyeart Dörner György, Jessie-t Zsigmond Tamara szólaltatják meg, rengeteget hozzáadnak a műélvezethez. Legalábbis nekem, akinek a Toy Story első része még mindig megvan valahol a polcon VHS-kazettán. De sem a nosztalgia, sem a régi emlékek, hogy megint láthatjuk kedvenceiket, semmi nem menti meg a filmet a bukástól. Az üzenet megszívlelendő, de nagyon megkésett. És a magányos kislány sztorijában sincs annyi lélek és újítás, mint azt a direktor elképzelte. Papíron lehet, hogy működött még a koncepció, és a billentyűzetet nyomkodva jó ötletnek tűnt ez a folytatás, de a vásznon már az is eszembe jutott, ahogy a tanult angol fogalmaz, hogy „Pixar is cooked”. A Pixarnak is annyi, nincs már bennük se olyan kreativitás, mint illene. A Toy Story 5-öt elnézve én nem eresztenék el egyetlen könnycseppet sem, ha megint jó pár évre lepihenne inkább a franchise. Nagyon itt lenne az ideje, hogy újra feltalálják magukat, teret engedjenek olyan hangoknak, akik tényleg mondani akarnak valamit, nem csak az a céljuk, hogy a mozit (még) lelkesen látogató emberek pénztárcájából pár ezrest kilopjanak. Gyanítom, hogy a Toy Story 5-tel nem volt más célja a Pixarnak és a stúdiót tulajdonló Disney-nek, mint újabb rókabőrt lehúzni a klasszikusról. Hát, gratulálok hozzá, büszkék lehetnek magukra. A Toy Story 5. már megy a magyar mozikban.