← Vissza

news.bsdnet.hu

Megvan az ülőmunka ellenszere: ennyit kell sétálni, hogy tovább éljünk

Origo 2026-06-19 11:02
A mozgásszegény életmód egyre gyakoribb a modern társadalmakban, és számos egészségügyi problémával hozható összefüggésbe. Korábbi kutatások már kimutatták, hogy a hosszú ideig tartó ülés növelheti a szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség és egyes daganatos betegségek kockázatát, valamint rövidítheti a várható élettartamot. Ugyanakkor az is ismert, hogy a rendszeres mozgás és a több gyaloglás kedvezően hat az egészségre. Matthew Ahmadi, a Sydney-i Egyetem kutatója és munkatársai egy közelmúltban végzett vizsgálat során 72 174 önkéntes adatait elemezték az Egyesült Királyságban működő UK Biobank adatbázis felhasználásával. Összesen 7 évnyi egészségügyi adat állt rendelkezésükre. A résztvevők fizikai aktivitását egy héten át csuklón viselhető eszközökkel mérték, amelyek segítségével a kutatók meghatározták a napi lépésszámot és az ülve töltött idő mennyiségét. A vizsgálatban a napi ülve töltött idő mediánja 10,6 óra volt. Az ennél többet ülőket magas, a kevesebbet ülőket pedig alacsony ülésidővel rendelkező csoportba sorolták. Az eredmények szerint minél több lépést tettek meg a résztvevők, annál kisebb volt náluk a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának és a korai halálozásnak a kockázata. Ez az összefüggés az ülve töltött időtől függetlenül érvényes volt. A kutatók hangsúlyozták, hogy az eredmények nem jelentik azt, hogy a hosszú ideig tartó ülés veszélytelen lenne! Az ülőmunka és az inaktív életmód csökkentése továbbra is elsődleges cél marad. Az elemzés alapján napi 9000–10 000 lépéssel lehet leginkább mérsékelni az erősen mozgásszegény életmód káros hatásait. A kutatók ugyanakkor azt is megállapították, hogy az egészségügyi előnyök jelentős része már napi 4000–4500 lépésnél megjelent. Az adatok szerint a napi 2200 lépéses referenciaértéket meghaladó bármilyen többletmozgás alacsonyabb halálozási, valamint szív- és érrendszeri kockázattal járt együtt. A tanulmány eredményeit a British Journal of Sports Medicine című szakfolyóiratban publikálták.
Eredeti cikk megtekintése →