● news.bsdnet.hu

A Vanguard csaknem ötmillió 401(k) típusú nyugdíjszámlát kezel Amerikában, melyeken 2025 végén 167 970 dollár (kb. 51,7 millió forint) volt az átlagos egyenleg, ami 13 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest, elsősorban a jól teljesítő részvénypiacnak köszönhetően. Ez az átlagos érték azonban rendkívül félrevezető, mivel a számlaegyenlegek mediánja mindössze 44 115 dollár (mostani árfolyamon kb. 13,5 millió forint). Ez azt jelenti, hogy a megtakarítók felének ennél is kisebb összeg áll a rendelkezésére. Ha valaki ebből a megtakarításból az irányadónak számító, évi 4 százalékos tőkekivonási szabállyal kezdene el pénzt felvenni, az havonta mindössze 147 dolláros járadékot jelentene, ami gyakorlatilag "semmire sem elegendő" - hívják fel a figyelmet. A két középérték közötti szakadék jól tükrözi az amerikai vagyoni egyenlőtlenségeket, ugyanis egy szűk, kiugróan magas megtakarítással rendelkező réteg húzza felfelé az átlagot, miközben a lakosság többségének egyenlege a mediánérték közelében vagy az alatt alakul. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy 2025-ben a Vanguard-ügyfelek 6 százaléka hajtott végre szükséghelyzeti tőkekivonást a nyugdíjszámlájáról, ami a koronavírus-járvány előtti arány háromszorosa, és ez a mutató már a hatodik egymást követő évben emelkedik. A rendkívüli kifizetések mediánértéke mindössze 1900 dollár volt, ami arra utal, hogy az érintetteknek már nem maradt más pénzügyi tartalékuk. Az amerikaiak saját elvárásaihoz képest a valós számok még kedvezőtlenebb képet mutatnak. A Northwestern Mutual idei felmérése szerint az emberek átlagosan 1,46 millió dollárt tartanak szükségesnek a kényelmes nyugdíjas évekhez, a Fidelity pénzügyi szolgáltató ajánlása alapján pedig 67 éves korra az éves fizetés tízszeresét célszerű megtakarítani. Egy 60 ezer dolláros éves jövedelemmel rendelkező munkavállaló esetében ez 600 ezer dollárt jelentene, miközben a számlaegyenlegek mediánja ennek csupán a töredékét éri el. A Vanguard negyedszázados adatsora arra enged következtetni, hogy a lemaradásban nem az egyéni felelősség hiánya játssza a főszerepet. A nyugdíjmegtakarítások nagyságát ugyanis döntően a munkáltatói nyugdíjprogramok felépítése határozza meg. Az automatikus beléptetés, a befizetések automatikus emelése, valamint a szakszerűen kezelt, alapértelmezett befektetési alapok azok a tényezők, amelyek érdemben alakítják a megtakarítási hajlandóságot. Az Investment Company Institute 2026. júniusi felmérése rámutat, hogy a 401(k) számlával rendelkező amerikaiak csaknem fele egyáltalán nem tenne félre a nyugdíjas éveire, ha nem vehetne részt ilyen programban. Ez azt jelenti, hogy az a több millió munkavállaló, akinek a munkaadója nem kínál nyugdíjprogramot, vagy csak egy hiányos, automatikus funkciók nélküli konstrukciót biztosít, nem rossz döntéseket hoz, hanem eleve hátrányos helyzetből indul. Teresa Ghilarducci, a New School közgazdásza, aki évtizedek óta kutatja az önkéntes nyugdíjrendszer hiányosságait, rávilágított arra, hogy az alacsony jövedelmű dolgozók, akiket évtizedekig kizártak ezekből a programokból, nem bíznak abban, hogy a 401(k) konstrukció valaha is kifizetődő lesz a számukra. A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Portfolio A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ