● news.bsdnet.hu

Szaúd-Arábia titkos csapásokat mért Iránra, miközben a regionális háború tovább szélesedett – állítják források. A két nyugati tisztviselő szerint a szaúdi légierő által végrehajtott akciókra március végén került sor. Egyikük úgy fogalmazott: „kölcsönös megtorló csapásokról volt szó válaszul arra, amikor Szaúd-Arábiát érték támadások.” AReutersnem tudta megerősíteni, hogy pontosan milyen célpontokat támadtak. Az azonban, hogy erre fény derült, az iráni háború és annak gazdasági hatásainak további eszkalációját jelenti. Az olaj hordónkénti ára jelenleg is a 100 dollár feletti tartományban tartózkodik, még a néhány napja ennél alacsonyabb WTI is átlépte ezt a sávot, s úgy tűnik: csak a két ország önmérsékletén múlt, hogy sikerült elkerülni a 200 dolláros olajárat a nyilvánosságot nem kapó légicsapásokkal összefüggésben. Szaúd-Arábia, amely szoros katonai kapcsolatot ápol az Egyesült Államokkal, hagyományosan az amerikai hadsereg védelmére támaszkodott. A tíz hete tartó háború azonban sebezhetővé tette a királyságotazokkal a támadásokkal szemben, amelyek áttörték az amerikai katonai védőernyőt. A szaúdi külügyminisztérium nem válaszolt arra, történtek-e közvetlen szaúdi válaszcsapások Irán ellen, és az iráni külügyminisztérium nem reagált a megkeresésre. A szaúdi csapások rávilágítanak a konfliktus kiszélesedésére – és arra, hogy az a háború, amely február 28-án az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni légicsapásaival kezdődött, milyen mértékben rántotta magával a tágabb Közel-Keletet, még ha ezt nyilvánosan nem is ismerték el. AWall Street Journal beszámolójaszerint az Egyesült Arab Emírségek szintén katonai csapásokat hajtott végre Irán ellen. A szaúdi és emirátusi lépések együtt egy olyan konfliktust rajzolnak ki, amelynek valódi természete nagyrészt rejtve maradt: az iráni támadások által sújtott öböl menti monarchiák visszavágtak. A két ország megközelítése azonban eltérő volt az előzetes értékelések szerint: A szaúdi külügy egyik vezető tisztviselője sem erősítette meg közvetlenül, hogy létrejött volna egy feszültségcsökkentési megállapodás Iránnal, ugyanakkor a minisztérium válaszában kijelentette: „Megerősítjük Szaúd-Arábia következetes álláspontját, amely a deeszkalációt, az önmérsékletet és a feszültségek csökkentését szorgalmazza a térség és népei stabilitása, biztonsága és jóléte érdekében.” Az iráni és nyugati források szerint Szaúd-Arábia tájékoztatta Iránt a támadásokról, ezt pedig intenzív diplomáciai egyeztetések és további szaúdi megtorlással kapcsolatos fenyegetések követték. Mindez végül a két ország közötti feszültségcsökkentési megállapodáshoz vezetett. Ali Vaez, a Nemzetközi Válságcsoport iráni projektjének vezetője szerint az iráni területek elleni szaúdi megtorló csapások, majd az ezt követő deeszkalációs megállapodás azt mutatja, hogy „mindkét fél pragmatikusan felismerte: az ellenőrizetlen eszkaláció elfogadhatatlan költségekkel járna.” Az informális enyhülés egy héttel azelőtt történt, hogy Washington és Teherán április 7-én tűzszünetben állapodott meg szélesebb konfliktusuk kapcsán. A Fehér Ház nem reagált a megkeresésre, de az egyik iráni tisztviselő megerősítette, hogy Teherán és Rijád megállapodott a feszültség csökkentéséről. Irán és Szaúd-Arábia – a Közel-Kelet vezető síita, illetve szunnita hatalmai – régóta riválisnak számítanak, és a térség számos konfliktusában egymással szemben álló csoportokat támogattak. A Kína közvetítésével létrejött 2023-as közeledés eredményeként helyreálltak a diplomáciai kapcsolatok, és tűzszünet jött létre a jemeni, Irán által támogatott húszik és Szaúd-Arábia között, amely azóta is fennmaradt. Miközben a Vörös-tenger nyitva maradt a hajóforgalom előtt, Szaúd-Arábia – a legtöbb öböl menti állammal ellentétben – a konfliktus teljes ideje alatt folytatni tudta olajexportját, így mérsékelte a háború gazdasági hatásait. A szaúdiolajexport szárazföldre tereléséről itt írtunk az Origón. A szaúdi támadásokat hetek óta fokozódó feszültség előzte meg. A nyugati források szerint március végére a diplomáciai egyeztetések és a szaúdi fenyegetés – miszerint Rijád az Egyesült Arab Emírségekhez hasonlóan keményebb irányvonalat követhet és további megtorlásokat hajthat végre – végül deeszkalációs megállapodáshoz vezetett. A Reuters összesítése szerint a március 25-31. közötti héten több mint 105 drón- és rakétatámadás érte Szaúd-Arábiát, április 1-6. között azonban ez a szám valamivel 25 fölé csökkent a szaúdi védelmi minisztérium közleményei alapján. A katonai konfliktus állomásainak olajpiaci hatásai gyakorlatilag azonnal ismertté váltak, de egyes értékelések szerint az olajpiacot még úgy is befolyásolták a titkos támadások, hogy azokra eddig hivatalosan nem derült fény, és a hírügynökség értesülései mellett azt hivatalos közlések mint láttuk, egyelőre nem erősítették meg. A hatások között ott van - nem meglepő módon - az azonnali áremelkedés a Perzsa-öböl térsége felé meglévő kitettség miatt. Az Egyesült Államok és Izrael Iráni elleni bombázásai után a konfliktus Szaúd-Arábiára is átterjedt, és a részletes adatok összegzése alapján kijelenthető, hogy Irán több mint 2000 rakéta- és dróntámadást indított a térség államai ellen, megrongálva a szaúdi kelet-nyugati olajvezetéket és az Aramco létesítményeit. A globális olaj- és földgázellátás drasztikusan visszaesett, az olajár pedig meredek emelkedésnek indult,elhozva a történelem legnagyobb energiaválságát.A titkos válaszcsapás ugyanakkor paradox módon némi egyensúlyt hozott ebbe: Rijád március végén végrehajtott titkos, közvetlen iráni területeket érintő katonai akciói (amelyek a szaúdi légierő első közvetlen iráni földön végzett műveletei voltak) egyfajta „szemet szemért” elrettentésként szolgáltak, és bár a katonai csapások nem szűntek meg azonnal, megalapoztak egy diplomáciai úton elért enyhítésnek a két ország között. Mit jelent ez a gyakorlatban, hogyan jelent meg ez az olajárakban? Oly módon, hogy mérséklődött a kockázati prémium. A szaúdi titkos támadásokat követően az Iránból Szaúd-Arábiára kilőtt drónok és rakéták heti száma több mint 105-ről mindössze 25-re esett vissza. Ez a csökkenés megnyugtatta a nemzetközi piacokat, mérsékelte az olajipari infrastruktúrák megsemmisülésétől való félelmeket, és lejjebb törte a hordónkénti árakba beépített háborús kockázati prémiumot. Miután Szaúd-Arábia a titkos akciók után közvetlenül figyelmeztette Teheránt a további megtorlásokra, a felek intenzív diplomáciai egyeztetésbe kezdtek a feszültség csökkentésére. Ez az informális megállapodás kulcsfontosságúnak bizonyult ahhoz, hogy az olajárak ne lőjenek kia korábban jósolt 200 dolláros hordónkéntiszint felé.